A 2017-ben elvégzendő közös munkáról, a magyarországi zsidóság problémáiról, terveiről, többek között az egyházi intézmények fejlesztéséről tárgyalt Orbán és Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke.
A megbeszélésen „szóba került a hétvégi neonáci rendezvény ügye is, amelyet a Mazsihisz elnöke elfogadhatatlannak nevezett” – szól az MTI híradás. A felek megállapodtak abban, hogy „a Belügyminisztérium megtalálja a törvényes megoldást az ilyen események megakadályozására”.
Orbán néhányszor már ígéretet tett arra, hogy „megvédi zsidó honfitársait”, ami nem akar nagyon sikerülni. Annak ellenére, hogy Orbán szelektív antiszemita, nem minden zsidót gyűlöl, csak a liberális, asszimiláns zsidókat, akik beolvadnak a magyarságba, és fertőzik liberális elveikkel a rendes magyar keresztény embereket.
Ezekkel a zsidókkal szemben vív Orbán szabadságharcot hat éve. Őket kergette haza az IMF képében, őket gyűlöli Soros személyében, mert támogatja a társadalmi szabadságot és a civil társadalmat, ami az antiszemita irodalomban közismerten zsidó trükk a zsidóság nemzetek elleni harcában.
Orbán illiberális állama a liberális zsidó világ-összesküvés és a zsidók társadalmi rendje ellen épül. Orbán brüsszeli szabadságharcát is az asszimiláns világzsidóság ellen vívja, miután az Európai Unió a felvilágosodás eszméjére, az egyetemes emberi és polgári jogok liberális értékeire épül. Orbán nagy filozófiai elmélete is a zsidók elleni harcot jelenti, amely szerint a világban két erő küzd egymással szemben, a zsidó globalizmus és a nemzeti kereszténység.
Orbán egész lénye, társadalmi rendje és harca az antiszemitizmusban fogant és a zsidókkal szembeni gyűlölet és irigység talaján áll. Orbán előbb volt antiszemita, s csak azután találta meg az antiszemita „keresztény” ideológiát a gyűlöletéhez. Miután a liberális zsidó értelmiség nem fogadta el, és velük szemben mindig kisebbrendűségi érzései voltak, ezért egész élete a velük szembeni bizonyítási kényszer és a zsidók legyőzésének jegyében zajlik. Egész politikai karrierje a zsidókkal szembeni komplexusok legyőzéséről és föléjük kerekedéséről szól.
Akinek kétségei lennének, olvassa el Orbán elmúlt hat évben mondott beszédeit. Azok mindegyike antiszemita és náci beszéd. Legutóbbi évértékelésében a rókák példáját hozta, a Soros által Európába szervezett idegenekkel kapcsolatban. A róka hasonlatot elmondta már 2009-ben is Tusnádfütdőn, akkor a liberális zsidó pénzvilágról szólva, hogy „a róka nem képes önmagát szabályozni, ha a beengedik a csirkeólba”.
Ez megegyezik az antiszemita Prohászka Ottokár püspök görényekről szóló példázatával, aki ugyanehhez a hasonlathoz a görényt használja, ez alatt a zsidókat értve: „Hiába mondja akármilyen tekintély, hogy a jogrend, az egyenlőség mindenkinek egyenlő jogot kíván. Lehet-e ez? Ugye, a görény is csak állat, s e mivoltánál fogva helyet kívánhatna a tyúkketrecben is.”
Amikor Orbán az első miniszterelnöksége elején, „idegenszívűzni” kezdett, kevesen tudták, hogy ezt Tormay Cecil egyik regényéből vette, ahol az 1919-es zsidó-komcsikat nevezte így a jeles írónő. Ekkor Schmidt Mária holokausztrelativizáló történész volt a főtanácsadója, aki pontosan tudta ezt. Az ugyancsak ízig-vérig antiszemita Schmidt Mária jelentős szerepet játszott Orbán ideológiai képzésében.
Az Orbán által kárhoztatott politikai korrektség, amely szájzárat tesz az antiszemitákra, szintén ismert klisé. Prohászka mondta ugyancsak, hogy „Van a fajvédelmi mozgalomnak egy ellensége. Ha kimondom a nevét, szinte elhűl a hallgatóság az ámulattól, s ez a demokrácia. Igen, a demokrácia, mert hiszen a demokrácia nevében szeretnék, ha bírnák, megfojtani a fajvédelmet.” Ezért nem szeretik a demokráciát és a politikai korrektséget.
Orbán híres mondata, miszerint „mi, magyarok megvédjük zsidó honfitársainkat” (mármint az antiszemitáktól), ugyancsak antiszemita szöveg. Megkülönbözteti a zsidót és a magyart, és nem fogadja el magyarnak a zsidót. Kuncze Gábor tette közzé a Facebookon Orbán évértékelő beszéde után, hogy Adolf Hitler 1945 januári, utolsó újévi beszédében a következőket mondta: „A liberális korszak már rég eltűnt, mindenütt összeomlóban van a demokratikus államforma is, amely teljes kudarcot vallott. Könyörtelen harcot hirdetek ez ellen a kivénhedt társadalmi rend ellen, és ezt a harcot a legrendíthetetlenebb hittel folytatjuk.”
Mint említettük, Orbán az antiszemitáknak abba a csoportjába tartozik, akik a vallásos zsidókat, akik nem keverednek a „gazdanemzet” tagjaival, megőrzik a különállásukat, kedveli. Őket nem gyűlöli, mert nem olvadnak bele a magyarságba és nem jelentenek versenytársat vele szemben. Azokat a zsidókat, akik hozzá hasonlóan elutasítják az asszimilált zsidókat, és hozzá hasonlókat mondanak róluk (mint a Köves Slomó féle Chabad), azokat kifejezetten szereti.
Ezért Orbán szívesen megy vallásos zsidókhoz tárgyalni, de asszimilált zsidókhoz nem. Azt különösen élvezi, amikor a Chabad egyes reformirányzatai nem is tartják zsidóknak a nem vallásos zsidókat, s róluk ugyanazt hirdetik, mint a Orbán-féle antiszemiták. Nekik ígéri, hogy „mi magyarok, megvédjük zsidó testvéreinket”. Ez egyébként húszéves ígéret, amit soha nem tartanak be, mert a „Becsület napját” minden évben megtartják zavartalanul a nácik.
Orbán engedi, mert nem baj, ha félnek egy kicsit a pesti asszimilált zsidók. A vallásos zsidóknak utólag mindig megígéri, hogy többet nem lesz ilyen. Orbán a Mazsihisznek is hazudott egy nagyot. Nem is egyet, hanem kettőt. A Maccabi Európa Játékok, azaz a zsidó Európa-bajnokság 2019-es budapesti megrendezése kapcsán szóba került a helyszínként kiválasztott sportközpont, s mivel szoros a határidő, megállapodtak, hogy Orbán „rövidesen a kormány elé viszi az ügyet”.
Orbán úgy tesz, mintha neki bármit a kormány elé kellene vinnie, hogy azt megtárgyalják, s a kormány vagy támogatja a javaslatát, vagy nem. Felcsút esetében hányszor vitte a kormány elé „az ügyet”? Aztán stadion is áll, míg zsidó honfitársai nem tudnak ebben a stadionországban megkapni egy sportközpontot.
Nem könnyű antiszemitákkal tárgyalni zsidóknak.
