A tinédzserek öngyilkossági és depressziós aránya a világjárvány közepette éppoly riasztó, mint a Covid-19 okozta halálozások száma, de kevés mentális egészségügyi forrás áll rendelkezésre ennek az árnyékvilágjárványnak a kezelésére, különösen a színes bőrű és az etnikai kisebbségek közösségein belül, akiknek egy része illegális bevándorlóként kívül esik az állami statistzikán és sokszor az ellátórendszeren is.
Döbbenetes adat, hogy az öngyilkosság a vezető halálok a 15 és 24 év közötti ázsiai amerikai gyerekek körében. Az 5 és 12 év közötti fekete gyerekek kétszer nagyobb valószínűséggel halnak meg öngyilkosság miatt, mint az azonos korú fehér gyerekek. A világjárvány közepette az LMBTQ fiatalok 42%-a komolyan fontolgatta vagy kísérelte meg az öngyilkosságot, köztük a transznemű és nem bináris fiatalok több mint fele. Már 8 éves gyerekek is kíséreltek meg öngyilkosságot.
Vivek Murthy amerikai sebész december 7-én nyilatkozatot adott ki, amelyben kiemelte a fiatalok körében tapasztalható mentális egészségügyi válság kezelésének szükségességét. A 2020-as korai becslések szerint 2020-ban 6600 fiatal lett öngyilkos, ami 57 százalékos ugrás az előző évtizedhez képest. A 10-24 éves gyerekek 40 százaléka pedig a szomorúság és reménytelenség érzését fejezte ki. A Surgeon General megjegyezte, hogy a fogyatékkal élő, alacsony jövedelmű és hajléktalan fiatalok, valamint a kisebbségek és az LMBTQ fiatalok nagyobb arányban szenvedtek depressziótól.
Dr. Lori Turk-Bicakci, a Population Resource Bureau, a KidsData programért felelős vezető programigazgató az Ethnic Media Services által szervezett sajtótájékoztatón megjegyezte, hogy a lányok öngyilkossági kísérlete miatti sürgősségi ellátás 51 százalékkal nőtt, ami fiúk esetében is 40 százalékkal nőtt 2020 májusától. „Ez valóban válságnak tűnik” – mondta Turk-Bicakci. Megjegyezte, hogy még a járvány előtt sem minden fiatal kaphatta meg a mentális egészségi állapota miatt szükséges szolgáltatásokat. „A mentálhigiénés szolgáltatókat elárasztották a beutalókkal.”
Általában három hónapot kell várni ahhoz, hogy helyet kapjanak a kezelési programokban. A vészes tendenciát erősítették meg a tájékoztató további előadói, Michelle Doty Cabrera, ügyvezető igazgató, Megyei Behavioral Health Directors Association; Dr. LaTonya Wood, a klinikai képzés igazgatója – Psy.D. Program, Graduate School of Education and Psychology a Pepperdine Egyetemen; Ulash Thakore-Dunlap, házasság- és családterapeuta, valamint a MySahana korábbi igazgatósági tagja; és Gabii LeGate, a Blossoming Minds műveleti igazgatója.
„Amellett, hogy megküzdenek szeretteik gyászával és elvesztésével, a fekete fiatalok jogosan megtapasztalják a saját egészségükkel és jólétükkel kapcsolatos fokozott félelmet és szorongást” – mondta Wood. Megjegyezte, hogy a háztartások jövedelmének elvesztése, az iskolák bezárása és a faji nyugtalanság 2020 nyarán mind hozzájárultak a szorongás, a depresszió és az öngyilkosság fokozódásához a fekete fiatalok körében. Ezenkívül az egyház, az iskola és a társaik hagyományos biztonsági hálói nagyrészt eltűntek a járvány során.
Wood megjegyezte, hogy a mentálhigiénés szakemberek kevesebb mint 4 százaléka vallja magát feketének. Ezért a bizalmatlanságnak is fontos szerepe van. Az ázsiai amerikaiakra irányuló faji indíttatású támadások kiugrása, valamint Donald Trump ázsiaiak hibáztatása a Covid-19 terjedéséért, túlzott szorongást és depressziót váltott ki az ázsiai-amerikai tinédzserek körében – mondta Thakore-Dunlap, megjegyezve, hogy sok fiatal volt szemtanúja annak, hogy a szüleiket és nagyszüleiket verbálisan vagy fizikailag bántalmazták, és a saját biztonságukért is aggódnak.
A bevándorló fiatalokat, akik konfliktusokkal küszködnek, miközben egy másik kultúrába navigálnak, szintén nagy az öngyilkossági kísérlet kockázata – mondta. Thakore-Dunlap azt szorgalmazta, hogy a posztgraduális képzési programok váljanak elérhetőbbé az alacsony jövedelmű hallgatók számára, és szélesítsék ki a kortárs minősítési programokba beiratkozott hallgatók körét. 2020-ban az LMBTQ fiatalok 73 százaléka nyilatkozott úgy, hogy rossz a mentális egészsége – mondta LeGate a The Trevor Project által közzétett adatokra támaszkodva. „A legtöbbjük depresszióval vagy szorongással, vagy általános tehetetlenség érzésével küzködött, olyasmivel foglalkozva, amiről semmit sem tudunk” – mondta.
A The Trevor Project által megkérdezett fiatalok csaknem fele azt mondta, hogy szakmai segítséget kért, de nem tudták megszerezni. Az egészségbiztosítás akadályt jelenthet a mentális egészséghez való hozzáférésben, mondta LeGate, megjegyezve, hogy a legtöbb 18 év alatti gyermeket a szülői biztosítás fedezi. „Nem mindenki érzi jól magát vagy biztonságban, ha elmondja a családjának, hogy terápiára vagy mentális egészségügyi szolgáltatásokra van szüksége” – mondta. A szegényebb családok sajnálják a pénzt erre, mert nem is tartják betegségnek vagy veszélyesnek.
Doty Cabrera elmondta, hogy a világjárvány idején a gyerekek gyakran olyan otthonokban tartózkodtak, ahol elhanyagolás vagy családon belüli erőszak tapasztalható. „Nem voltak megbízott riportereink, akik a világjárvány idején segítséget tudtak volna nyújtani ezeknek a gyerekeknek és fiataloknak. Nem tudtuk, hogy bajban vannak, hacsak nem valahogy kitalálta a módját, hogy elérjen minket.”
A másik oldal az, hogy amikor a gyerekek és fiatalok iskolába járnak, társadalmi nyomást vagy másfajta zaklatást tapasztalnak, és olyan felnőtteket érnek el, akik igazságtalanul bánnak velük, diszkriminációval és zaklatással, ami szintén válsághoz vezethet, mondta Doty Cabrera. A viselkedési rendellenességekkel küzdő embereknél ez ugyanolyan normális dolog, mint a kartörés vagy bármilyen más egészségi állapot.
“Ezért csak arra buzdítanék mindenkit, hogy támogassuk a fiatalokat, hallgassuk meg őket arról, mire van szükségük” – mondta Doty Cabrera.
