Egyre inkább kirajzolódik az ellenzék két legerősebb pártja, a Demokratikus Koalíció és a Momentum harca, amelyből a jelek szerint háború lesz. A helyi villongások és összetűzések egy mélyebb és tartósabb konfliktus körvonalait mutatják, amely vélhetően összefügg azzal, hogy a Momentum a szociáldemokrata, balosabb Donáth Anna helyére egy volt fideszes elnököt választott. Ez azért is érthetetlen, mert Donáth Anna vonzó és szerethető képet mutatott a balliberális Momentumról, míg a másik volt fideszes Márki-Zay Péterrel épp előtte bukott az ellenzék mindennél nagyobbat.
Gelencsér Ferenc megválasztása ezért nemcsak váratlan, hanem totális tévedésnek is nevezhető. A recept ugyanaz, mint Márki-Zay esetében volt, egy nem túlságosan ismert volt fideszest választott elnökének egy olyan párt, amelynek előző elnöke, Donáth Anna, még tévedésből sem lett volna soha fideszes, és soha nem mérgezték olyan eszmékkel és ideológiákkal, amelyek egy fideszesnek az alapvető eledelt jelentik. Ezzel a döntésével a Momentum megint kiszámíthatatlanná tette magát. Fél évvel korábban elindult egy úton, most pedig az ellenkező úton. Most akkor mi a Momentum?
Egy év alatt ez a negyedik elnökük. Ez a totális instabilitás és identitásnélküliség jele.
Egy volt fideszes esetében olvasni kell tudni az olyan mondatokból, hogy „a céltalan orbánozás helyett a hazánkról alkotott elképzeléseinkről kell beszélnünk”. Ez másképp hangzana egy Donáth Anna vagy a Fidesz-ellen születése óta beoltott más politikus esetében, mert arról szólna, hogy az Orbán által kisajátított, a saját képére formált Magyarország helyére milyen más Magyarországot szeretnének. Azt tudjuk, mire mondunk nemet, de nem tudjuk, mire mondjunk igent. Egy volt fideszes azonban ne nevezze „céltalannak” az „orbánozást”, mert az ő szájából ez mást jelent.
Orbánozni azért kell, mert a magyar lélekből még az írmagját is ki kellene irtani annak, amit az orbánizmus (az általa vallott és képviselt „keresztény-nemzeti”, vallási nacionalista fasiszta illiberális és antiszemita ideológia) jelent. Különösen az olyan emberek lelkéből, mint Gelencsér Ferenc, aki valamikor ennek az ideológiának egyes elemeit elfogadta, vallotta, hitt azokban, és azokból talán még most is megőrzött valamennyit. Az ilyen emberek, a Gelencsér Ferencek, miatt soha nem lehet eleget „orbánozni”, amíg ki nem megy belőlük minden, ami „orbán”.
Mi a magunk részéről soha nem bíznánk meg olyan emberben, aki valaha is az 1998 utáni Fideszben politizált, vagy akárcsak a Fidesz rajongója, szavazója és támogatója volt. Hacsak meg nem tagad mindent abból a fajta magyar jobboldaliságból, amely a holokausztban való részvétellel jellemezhető, és különbség csak a radikalizmusban vagy a különböző szintek között van, de a lényeg ugyanaz. Ez a magyar identitás a magyar nép és a magyar nemzet legnagyobb átka, az antiliberális, antidemokratikus „keresztény” magyar jobboldaliság a nemzeti tragédiák kiváltó oka.
A fékezett habzású, konszolidált Fidesz is Fidesz, abból valódi demokratikus párt soha nem lesz. Egy konszolidált Fidesz csak a fejlődése elején tart, és ha megindul a fejlődés útján, akkor orbánista szélsőjobboldali Fidesz lesz belőle, mert ez a kód van benne. Ezért liberális párt elnökének „konzervatív” embert (ez Magyarországon soha nem konzervatívot, hanem mérsékelt Fideszt, mérsékelt Antall-féle MDF-et, a történelmi magyar keresztény jobboldaliságot jelenti) soha nem szabad megválasztani. Ahogy miniszterelnök-jelöltnek sem lett volna szabad soha Márki-Zayt megválasztani.
Sajnálatos módon annak a jobboldaliságnak, amely nem azonos a keresztényfasizmussal, Magyarországon nincsenek gyökerei, megőrzött hagyományai, szavazói. Ezért mindenki belesodródik a keresztényfasiszta antiliberális antiszemita szélsőjobboldalba, mert egyrészt azzal fertőződött, amikor jobboldali lett, másrészt ott vannak szavazók. Márki-Zay ezért irritálta olyan mértékben az elvszerű liberális demokratákat, mert miközben próbálta a liberális demokratikus értékeket hangoztatni, a báránybőr alól állandóan kivillant a szélsőjobboldali „keresztény” farkas.
A Momentum egy ideje azzal vert gyökeret és szerzett növekvő támogatást, hogy egy szociálisan (is) érzékeny liberális párt, most pedig az új elnökkel összezavarták ezt az identitást, mert ez egy jobboldali fordulatot jelent, mondjanak akármit. De milyen párt az, amely fél éven belül tud egy baloldali liberális és egy volt orbánista fideszes jobboldalit is elnöknek megválasztani? Mi ennek a pártnak az identitása? Nehogy azt mondják, hogy ez a kettő békében megfér egymás mellett, és egyszerre lehet egy párt ilyen is és olyan is, mert akkor lehúzhatják a rolót.
Most jutunk el a voltaképpeni témánkhoz, a DK-Momentum harchoz, amely Gelencsér Ferenc megválasztása után egyre nyíltabb háborúvá szélesedik. Egy volt fideszes szavazó esetében érdekes és figyelemre méltó, amit a Telex is kiemelt Gelencsér Ferenc megválasztása után: „Első felszólalásában Orbánnak és Gyurcsánynak is odaszólt a momentumos képviselő, aki a párt elnökeként egy igazságosabb, emberségesebb és zöldebb alternatívát szeretne kínálni a választóknak.” Mintha csak ez lenne a probléma. Ez elkenése is a lényegnek, hogy Magyarország egy diktatúra.
Gelencsér Ferenc azt nyilatkozta az InfoRádiónak, hogy „megszavazza az Országgyűlésben a nemzet érdekét szolgáló kormánypárti előterjesztéseket”. Ez már majdnem a konstruktív ellenzékiség programja. Mikor volt ebben az illegitim országgyűlésben egyetlen nemzet érdekeit szolgáló kormánypárti előterjesztés? Mit minősít majd Gelencsér Ferenc annak? Eddig legalább nem szavaztak az ellenzékiek a Fidesz bátor embereivel. Ezek a volt fideszesek, mindig a kiegyezést keresik, mint a választási vereség után Márki-Zay.
De helyben vagyunk, a volt fideszeseknek két egyforma ellenségük van, az egyik Orbán, a másik Gyurcsány. A kettő közül Orbán a szimpatikusabb nekik, mert őt egyszer szerették, csak csalódtak benne valamiért, ezért dühösek rá. Akit viszont szívből utálnak, mert soha nem szerették, mert amikor még a Fidesz támogatói voltak, ez az utálat az identitásuk szerves része volt, az Gyurcsány Ferenc. Ez a DK-Momentum háború alapvető gyökere, nem pedig a két alapvetően liberális ellenzéki párt politikai versenye.
Ekkor kap jelentést a „céltlan orbánozás” befejezésének hangoztatása. Ezzel szemben a gyurcsányozás nem céltalan, és nem is kell befejezni. Ugyanezt láthattuk Márki-Zay Péter esetében, ugyanez tetten érhető minden volt fideszes esetében is. Azzal, hogy Orbánt kicsit védi, neki falaz, kicsit a saját múltját is igazolja és mentegeti. Ezért a Momentum, amikor volt fideszes elnököt választott, a párt egy burkolt antiliberális fordulatra és éveken át tartó tömény (és/vagy sunyi) gyurcsányozásra, valamint egyre durvább DK-Momentum háborúra is szavazott.
Ez kódolva van a volt fideszes Gelencsér Ferencben, ahogy kódolva volt Márki-Zay Péterben is. Ha nem Gyurcsány lenne a balliberális ellenzék szimbolikus vezetője, a Fidesz ellenségképe, akkor más lenne a volt fideszesek ellensége (Horn Gyula, Kovács László, Lendvai Ildikó, Kuncze Gábor vagy akárki más). Idő kérdése, hogy a Momentum politikájának homlokterébe teljes mértékben a DK és Gyurcsány elleni harc kerüljön, és teljesen eltévessze a párt, hogy valójában ki az ellensége és mi a feladata.
Aki nem hiszi, hogy mindez megalapozott feltételezés, olvassa tovább a Telex cikkét, amelyben bemutatja Gelencsér Ferencet, az új elnököt. Nem elhanyagolható szempont, amit Gelencsér saját politikai „szülőszobájáról” mond: „Meghatározó politikai élmény volt számára a 2006 őszi tüntetések az őszödi beszéd kiszivárgása után. ‘Akkor 16 éves voltam, és hangot adtam a nemtetszésemnek. Ebből is adódóan 2010-ben a jelenlegi kormánypártokat támogattam’.” Gelencsér Ferenc megette és elhitte a 2006-os fideszes propagandát, ez az alapvető politikai élménye.
A Momentum új elnöke 2010-ben, amikor tudni lehetett, hogy Orbán egy fasiszta diktatúrára készül, amelyhez felhasználta a 2006-os Nagy Hazugságot és a zavargásokat (még puccskísérletet is megkísérelt), Orbánra és a Fideszre, a később megvalósult fasiszta diktatúrára szavazott. Egyik felelőse annak, ami történt, most pedig, mint csalódott fideszes, egy liberálisnak indult ellenzéki párt elnöke, aki semmit nem tagadott meg ebből. Csak kicsit másképp képzelte, kicsit konszolidáltabb, emberségesebb, kevésbé primitív fideszes uralommal elégedett lenne. Vajon ez kell nekünk?
A fentiekből az is következik, hogy a Gyurcsány-ellenesség a sejtjeibe ivódott. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy a kezdeti szakaszban levő DK-Momentum háború híreitől hangos a sajtó. Már az is sok, ami eljut a sajtóba, de az nyilván csak a jéghegy csúcsa. Ez a háború csak mérgesedni fog, és egyre inkább kiterjed, ami senkinek nem érdeke, a két pártnak sem, a szavazóiknak sem, és Magyarországnak sem. Márpedig a volt fideszesekbe kódolva van a Gyurcsány-gyűlölet, mert ez a fideszes identitás szerves része. Ezért semmi jóra nem lehet számítani.
Már csak azért sem, mert a DK kőkeményen fog reagálni minden ellenséges megnyilvánulásra, a DK-s politikusok és tagok sejtjeibe pedig a gyurcsányozással szembeni elementáris ellenállás és gyűlölet van, ezért a Momentum és Gelencsér Ferenc olyan kemény válaszcsapásokra számíthat, amilyeneket még nem látott. Ha Orbánnak nem adták meg magukat, akkor a Momentumnak és a volt fideszes Gelencsér Ferencnek sem fogják megadni magukat. Ebben biztosak lehetnek, az eszközeik és a tapasztalataik pedig megvannak hozzá. A Momentumnak el kell döntenie, mit akar.
Egy biztos, hogy egy ellenzéki háborúnak nem lehetnek nyertesei, csak vesztesei. Azt kell eldönteni, hogy a legerősebb ellenzéki párt elnökének közéletből való eltüntetése a Momentum célja, mint ahogy Márki-Zay Péternek is ez volt és maradt az első számú célja (mert a volt fideszesek meggyőződése, hogy minden baj oka Gyurcsány létezése). Szeretnénk újra hangsúlyozni, hogy Gyurcsány behelyettesíthető bárkivel, akit Orbán fideszes célponttá tesz. Vajon Gyurcsány minden baj oka vagy Orbán? Mi árt többet: Gyurcsány vagy a gyurcsányozás?
A volt fideszesek szeretnek egyenlőségjelet tenni Orbán és Gyurcsány között, és kettejükben együtt megnevezni Magyarország problémáját. Csakhogy Orbán és Gyurcsány nem egyenlő, mert Orbán egy fasiszta, Gyurcsány pedig egy demokrata. Gyurcsány soha nem okozott annyi kárt ennek az országnak, mint Orbán, méghozzá akkor, és azokkal, amikben Gelencsér Ferenc lelkesen támogatta. Ha a Momentum abban reménykedik, hogy Gyurcsányt eltüntetheti, akkor nagyot koppannak, mert ő az egyetlen profi politikus az ellenzékben, és az ellene indított háborúba belebuknak.
Nem is demokratikus törekvés ez, és Magyarországnak a gyurcsányozás sokkal többet árt, mint Gyurcsány politikai jelenléte és tevékenysége. A kormányzása az tragédia volt, de visszavonult attól, hogy valaha is kormányozzon. Mit akarnak még? Akassza fel magát? Azért, mert Orbán dehumanizálta a propaganda hazugságaival? Amit rosszul csinált, amit elrontott, azért megfizetett. Nála sokkal rosszabb ember az, akit Gelencsér Ferenc még a totális hatalomra jutásában is támogatott. Nemcsak utána lett sokkal rosszabb, előtte is az volt. Gyurcsány például nem szervezett puccsot.
Gyurcsányt demokratikusan úgy lehet kitaszítani a politikából, ha nem választja meg a pártja, ha kilépnek a pártjából, ha nem szavaznak a pártjára. De nem ez történik, hanem tíz év alatt övé lett a legnagyobb és a legtámogatottabb ellenzéki párt. Ha tetszik, ha nem. Nem az ellenére, hanem miatta. Márki-Zay Péter akarja eltüntetni? Egy nyomorult pártot nem tudott létrehozni egy év alatt, méghozzá miniszterelnök-jelöltként, ami egy vicc. Ez az abszolút alkalmatlanság bizonyítéka. A Momentum próbálja most Gyurcsányt eltüntetni? Előbb fognak eltűnni, ha ezt nem hagyják abba.
Lehetne együttműködni is, azt értékelnék a szavazók és az ellenzéki érzelmű emberek. De ahhoz a volt fideszeseknek meg kellene tagadniuk mindazt, amit a Fideszben magukba szívtak, vagy nem kellene megválasztani őket. Mert a Fidesz nevű mételynek még az írmagját is ki kellene irtani örökre a magyar közéletből. Nemhogy ezekkel fertőzni még az ellenzéket is. A Fideszen kívüliség egy más világ. Aki pedig tudni akarja, hogy a benne levő Fidesz által mit hordoz magában, az nézzen Orbánra és a Nemzeti Együttműködés Rendszerére. Az maga a megvalósult, tökéletes Fidesz.
Mielőtt a Momentum is a nyakunkra küldene valakit, hogy kapunk-e pénzt a DK-tól, előre közöljük, hogy nem kapunk. Az Amerikai Népszava nem DK-s, és semmiféle más pártot sem támogat.
