Pennsylvania az ellenpélda: sikerült igazságosabb választási térképet rajzolni

A választási csalás egyik jól ismert példája (például Magyarországon, de Amerikában is) a válaszási körzethatárok megváltoztatása, a választási térképek átrajzolása. Ezek arra irányulnak, hogy bizonyos szavazókat kizárjanak a választásból, megnehezítsék a szavazásukat vagy egyik körzetből a másik körzetbe csoportosítsanak át egyes rétegeket, szétverjenek stabil választási helyeket, ahol az egyik vagy a másik párt szavazói jelentős többségben vannak.

Ennek legfőbb célja a választási eredmények befolyásolása, a választások elcsalása valamelyik párt számára helyi, közösségi, megyei, állami és akár országos szinten. Kevésbé esik szó a térképek átrajzolásának másik következményeiről, ami tulajdonképpen a népképviselet lényegét érinti, hogy ennek hatására bizonyos rétegek, kisebbségek elveszíthetik a képviseletüket a különböző szintű kormányzatokban. Olyan képviselőket válastzhatnak meg, akik nem ismerik, nem értik és nem képviselik az ott élő kisebbségek ügyeit és érdekeit.

A két kérdés összehangolásával lehet eredményesen harcolni a politikai célzatú, a választási csalást segítő hamisítások, választási körzethatárok átrajzolása ellen. Erre kiváló példa Pennsylvania, amely egyébként egy érzékeny, billegő állam, s ahol sikerült a kisebbségi érdekképviseletek érvényesítésének köszönhetően pozitív hatást gyakorolni a választási körzethatárok meghatározására. Nem politikai alapon próbálták befolyásolni a határokat, hogy demokrata vagy republikánus összetételű kerületek alakuljanak ki, hanem azott élő kisebbségek tömbjei alapján.

Az ügyben jelentős szerepet játszott a Pennsylvania Voice című lap, amelynek ügyvezető igazgatója, Salewa Ogunmefun az Ethnic Media Services sajtótájékoztatóján ismertette, hogyan tudtak ők pozitív hatást gyakorolni a választási térképekre, ami az állam 67 megyéjéből hétre összpontosított, amelyek között voltak a legnagyobb megyék is, mint Philadelphia, Delaware, Montgomery és Alleghany megyék.

A siker titka, hogy nem politikai alapon indítottak küzdelmet, hanem a térképmeghatározásban illetékes állami testületet, a Legislative Reapportionment Committee (LRC) sikerült meggyőzniük és pozitív módon befolyásolni. A pozitív jelleget az jelenti, hogy az állam etnikai és nyelvi sokszínűségét, az összetartozó populációk mentén sikerült a térképeket módosítani. Jellemző, hogy korábban az állam 23,5 százalékát színesbőrűek (fejóketék, ázsiaiak, latinók) alkotják, de őket a törvényhozásban 90 százalék fehér képviselte, akiknek 75 százaléka férfi volt.

Az LRC-t két republikánus és két demokrata törvényhozó alkotja, de elnökét, Mark Nordenberget, a nagyra becsült és tekintélyes tanárt az állam Legfelsőbb Bírósága nevezte ki az LRC tagjainak kérésére azzal a megbízatással, hogy törekedjen a méltányosságra a bizottság tanácskozásain. Ez is meg is történt, amikor a Pennsylvania Voice és partnerei kezdeményezésére a bizottság az előző gyakorlattól eltérően kiterjesztette a meghallgatásokat és a konzultációt a különféle kisebbségek és közösségek képviselőire is, akik hitelesen érveltek és meggyőzték a bizottságot.

Ezzel megszüntették több helyen azt a gyakorlatot, hogy gazdag fehér képviselő képviseljen olyan nem fehér lakosságot, akik 7,50 dolláros órabérben dolgoznak, és alapvető szükségleteikért is hagy küzdelmet folytatnak. Az igazságosabb térképek itt létfontosságú az emberek számára az oktatás, az egészségügy, a különféle segélyek ügyében. Nagyon fontos mozzanata az igazásgok térképekért folytatott harcnak a népszámlálási adatok pontossága, amit a Trump adminiszráció nem véletlenül próbált torzítani.

A republikánus államok politikai törekvéseivel szemben Pennsylvániában a kisebbségi közösségek arra koncentráltak, hogy a közösségek képvisele biztosított legyen, ami a párthovatartozástól független. A republikánusok ezzel szemben azért próbálták ezt akadályozni, mert attól tartanak, hogy a színesbőrű és a latin kisebbségek demokrata szavazók lesznek. A közösségek vezetőinek azonban sikerült meggyőznie a bizottságot, hogy az összetételnek és a helyi többségnek megfelelően mindkét párt indíthat a közösséghez tartozó jelölteket, feketéket és/vagy latinókat, ázsiaiakat.

A változás eredménye az is lehet, hogy mindenféle választáson megnő a lakosság aktivitása, mert eddig azt érezték, hogy hiába mennek el szavazni, a rossz körzethatárok miatt semmit nem érnek el, mert olyan képviselőket választanak meg, akik nem az ő közösségüket és társadalmi rétegüket képviselik és szlgálják. Most ez jelentősen megváltozhat. Az amerikai magyaroknak is vannak még egyes helyek, ahol összefüggő tömbben élnek. Régen magyar városok is voltak, magyar városnevek is vannak. Csak magyar képviselők nincsenek.

Ez nyilvánvalóan az elsődleges oka, hogy az amerikai magyar kisebbségnek nincs meghatározó kormányzati és helyi, megyei, állami képviselete. Az amerikai magyar érdekképviseleti szervezetek nem képviselnek senkit, csak kizárólag magukat, politikai alapon szerveződnek, és elsősorban a magyarországi önkényuralmi rendszer amerikai elfogadtatásával foglalkoznak. Erre az Orbán-rezsim rengeteg pénzt költ, és tulajdonképpen megvásárolta magának ezeket a szervezeteket. Ezek azonban nem törődnek a helyi amerikai magyarsággal, legfeljebb felhasználják őket.

Pedig Pennsylvania példája mutatja, hogy lehetne komoly eredményeket elérni, és ennek receptje most már ismert.