Czene Gábor cikkével a Népszava minden bizonnyal elérte történelmi mélypontját, szakmai és morális csődjét. A „Bármennyire is forog Gyurcsány Ferenc neve, pártja bajban van” című írás nem kritika, nem bírálat, nem elemzés, hanem erre a célra kiválasztott emberek segítségével elkövetett kivégzés, a jobboldali Magyar Péter melletti ingyen bérmunkában.
A Demokratikus Koalíció az egyetlen megmaradt életképes baloldali, szociáldemokrata párt. A Népszava nyomtatott kiadásán pedig még ott áll, hogy „Szociáldemokrata napilap”. A mostani írás felmondja a baloldallal való alapvető szolidaritást, így nyugodtan levehetik a „szociáldemokrata” feliratot, s írják a helyére: „Se nem jobb, se nem bal, csak Magyar”.
Ez szellemi öngyilkosság, mert a DK körül tömörül a maradék MSZP is, s ha a DK bojkottot hirdet a Népszava ellen (mert azt is politikai ellenfelének tekinti, s a cikk alapján joggal), a Népszavának egyetlen olvasója nem marad. Eltarthatja a Fidesz „mutatóba”, de olvasója az nem lesz, hacsak nem válik valóban a Népszava is a magyarista propaganda lapjává.
A Fideszből eltávolított Magyar Péter a teljes baloldal megsemmisítését, az egyszemélyes jobboldali pártjában való feloldását határozta el. A Népszava pedig ennek szolgálatába állt. Ezt eddig olyan írásokkal leplezték, hogy „új baloldalra” van szükség, de új baloldal nincs. Ha a jelenlegit megsemmisítik, a helyén nem marad semmi.
Ha a Népszava is megtagadja a történelmi múltját és a szellemiségét, és egy jobboldali kalandor által vezetett kétes politikai vállalkozás szócsöve lesz, az a magyar baloldal elleni legsúlyosabb árulás, történelmi bűn: a Népszava, a baloldal történelmének meggyalázása. Nem mentség, hogy a volt Népszabadságból odatelepített liberális különítmény követte el.
Mert Czene cikke egyértelműen a budapesti liberális értelmiség divathóbortját követi, s szerintünk ez a szabadságon levő főszerkesztő háta mögött elkövetett puccs. Mert ilyen aljas írást akkor sem követhet el a Népszava a létező baloldal ellen, ha az valóban nehéz helyzetben van. Ez méltatlan a Népszava múltjához és szellemiségéhez, az újságíráshoz.
Mi testvérlapunknak tekintjük a magyarországi Népszavát, de ez idegen a közös értékeinktől.
Mert Czene Gábor írása megszólaltat két elemzőt, akivel elmondatja ennek a társaságnak az üzenetét, halálra ítéli általa az utolsó demokratikus baloldali pártot. Azt üzeni a baloldali olvasóknak, hogy „a DK a felszámolódás felé halad”, a maradék átmehet Magyarhoz. Olyan vélemény, másik megszólaló nincs, aki másképp látja. Még vita sincs, halálra van ítélve.
Mindezt olyan kétes premisszákból levezetve, hogy Gyurcsány Ferenc kiállása, miszerint mostantól nem hagyja gyalázni sem magát, sem a pártját, hanem „Játsszuk le” jelszóval megvédi az igazát, a megszólaltatott Zsolt Péter szerint konfrontatív politizálás, s ilyet „sértettségből szoktak űzni”, ezért „valószínűleg végjátékát látjuk a DK-nak”.
Zsolt Péter szociálpszichológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója nyilván nagyon népszerű a nyilatkozatával bizonyos körökben, nem is véletlen szólaltatták meg. De az állításának semmi köze a szociológiához, a szociálpszichológiához, ahogyan a méltányossághoz sem, annál inkább a politikai alvilághoz és egy ellenséges támadáshoz.
Miközben szerintünk ennek az ellenkezője zajlik. Gyurcsány megvédi a maradék baloldalt, s vele a maradék pluralizmust, a baloldal képviseletét. Felveszi a kesztyűt az őt támadókkal szemben, s nem hajlandó csendben kimúlni egy fideszes jobboldali bájgúnár kedvéért. Ez az életképességet és az életerőt mutatja. Egy baloldalinak pedig emellé oda lehet állni.
Nem a DK, hanem Czene cikkének megszólalói frusztráltak a nem várt ellenállás miatt. S azzal, hogy ezt „kétségbeesett próbálkozásnak” nevezik, el akarják némítani Gyurcsányt, aki a fellépésével eredményesen pozícionálta a pártját, s nem hajlandó kimúlni Magyar Péter vagy bárki más kedvéért. Ami rosszabb nekik, hogy ha beszél, még hisznek is neki.
A Népszava írásának üzenete ebben a mondatban szerepel: „A politikában nem elég, ha valaki tehetséges, nem árt a bölcsesség sem – folytatta. Egy bölcs ember tudja, meddig érdemes küzdenie.” Ezért született a cikk, hogy a DK halálhírét hirdesse, és felszólítsa a magát szociáldemokratának nevező lap a szociáldemokrata pártot a megszűnésre.
Ez lenne a bölcsesség. Ha nincs baloldal, a Népszava kinek az újságja lesz? Vagy ha nincs baloldali Népszava, akkor a baloldali emberek mit olvassanak? Jobboldali lesz a Népszava?
Ehhez hasonló mocsokságot eddig kizárólag az egykori Index és utódlapjai követtek el, de azok mindig is orbánisták voltak, utálták a baloldalt, és ott ártottak neki, ahol tudtak. Most egy másik Orbán mellé álltak, mert az öreg Orbán terhes lett nekik. Felépítettek egy másik Orbánt, másik Fideszt, amibe bele akarják tolna a baloldalt is, és jobboldalivá tenni őket.
A Népszava eddig csak burkoltan tolta Magyar szekerét, hogy „lássuk meg”, de most már az első EP-ülésen Orbán és az oroszok mellett szavazó, majd arról hazudozó reformfideszes kalandor mellé álltak nyíltan, és ők is megsemmisítésre ítélték a baloldal egyetlen pártját. Magyar helyett jelentkeztek elvégezni a piszkos munkát. Lemészárolják ők a baloldalt.
Miért nem hagyják meg Magyarnak? De ha Magyarról mégis kiderül, hogy kicsoda, akkor mi lesz? Hol lesz ellenzéke? Ki lesz az ellenzéke a Tisza Pártnak? Vagy az nem kell, mert a Tisza Párt egyesíti a konzervatívokat, a liberálisokat és a szociáldemokratákat is? Végre újra egypártrendszer lesz, amit egy orbánista, oroszpárti szélsőjobboldali diktátor vezet?
De ennek sincs semmi köze ahhoz, hogy a történelmi baloldali újság a maradék baloldal megszüntetését követelje, s azt nevezze bölcsességnek. Miközben jobboldali diktatúra van az országban. Ennek a lapnak egykori szerkesztőit meggyilkolták, mert nem gondolták, hogy Horthytól Héjjas Ivánnal kellene megszabadulni, mert nincs igény baloldalra.
A Népszava, a baloldal, a munkásmozgalom és a szociáldemokrácia biztosan megélt rossz napokat, de arra még nem volt példa, hogy a Népszava a lábát törölje a baloldali pártba. Az élet megváltozott, a munkásosztály eltűnt, szakszervezetek alig vannak és alig működnek, de azért baloldali politikai irányzat és szociáldemokrácia még létezik, ha átalakult, akkor is.
Kinek a lapja lesz a Népszava, ha megszűnik a szervezett baloldal?
Az, hogy egy diktatúrában, ahol nincs szabad sajtó, nincsenek egyenlő választások, s nem tudja a baloldal leváltani demokratikusan a nem demokratikus kormányt, nem azt jelenti, hogy meg kell szüntetni a baloldalt. Arról lehetne vitát nyitni, hogy diktatúrában hogyan kell harcolni, de mindent egy ígérgető jobboldali kalandorra bízni, nem nagy bölcsesség.
A szociáldemokrata Népszava eljutott odáig, hogy a szociáldemokrata párt megszűnését követelje. Mi pedig azt gondoljuk, hogy ezzel eljutottak létezésük értelmének végére. Itt kell abbahagyni, vagy sürgősen levenni a fejlécről a Népszava nevét és a szociáldemokrata jelzőt. A Népszava szűnjön meg, mert nem baloldali újság. Nem méltó a történelméhez.
Ezért baloldali ember nem olvassa. Nem kíváncsi egy fideszes pszichopata propagandájára, hogy érzékenyítsék és átneveljék fasisztának. A bölcs ember belátja ezt. S a baloldalban mindig volt bölcsesség. Most is levonják a megfelelő következtetéseket. Ezt kellene talán meggondolni. Nem lesz mindenki magyarista, egyesek bármennyire szeretnék.
