A 2026-os félidős választások hónapokkal a közeljövőben esedékesek a szavazati jogok aktivistái arra figyelmeztetnek, hogy az új szavazati törvények és a választási eljárásokkal kapcsolatos viták csökkenthetik a részvételt milliónyi kisebbségi, alacsony jövedelmű, idős, vidéki és első szavazó körében. A Legfelsőbb Bíróság nemrégiben hozott ítélete, a Calais kontra Louisiana ügy, már arra késztette a déli államokat, hogy újrarajzolják a kongresszusi körzetek határait oly módon, hogy megszüntessék a többségben fekete választókerületeket. Eközben 36 államban most valamilyen személyazonosító okmány szükséges a szavazóurnákban, míg a korábban regionális kérdéseknek tűnő helyi választási csatározások országos figyelmet kapnak.
Samuel Alito bíró által április 29-én kiadott 6-3 arányú Legfelsőbb Bírósági többségi ítélet hatályon kívül helyezte Louisiana kongresszusi térképét, amely két többségben fekete körzetet tartalmazott. A szavazati jogokat védő csoportok szerint a döntés gyakorlatilag megsemmisíti az 1965-ös szavazati jogokról szóló törvény (VRA) 2. szakaszát, amely tiltja a kisebbségi képviseletet gyengítő szavazási eljárásokat. (A feketék az állam lakosságának több mint 30%-át teszik ki.) A határozat új követelménye előírja a felperesek számára, hogy bizonyítsák a szándékos faji megkülönböztetést – ez szinte lehetetlen teher a korábbi bizonyítási követelményhez képest, amely azt jelentette, hogy a választókerület-újraosztási térkép kevesebb lehetőséget ad a fekete szavazóknak a választott jelöltek megválasztására.
A döntést követő hetekben számos déli állam, köztük Louisiana, Florida, Georgia, Alabama és Dél-Karolina újrarajzolta a kongresszusi térképeket, egyes esetekben akkor, amikor az előválasztások levélszavazása már folyamatban volt – magyarázta Thomas Saenz, a Mexikói-amerikai Jogi Védelmi és Oktatási Alap (MALDEF) elnöke és főtanácsosa az American Community Media sajtóbeszélgetésén. A változások már megszüntettek „számos, többségében fekete kongresszusi helyet a Délen” – folytatta. „Ez azt jelenti, hogy a színes bőrű szavazók szavazásának hatalmas hulláma hiányában néhány régóta fennálló fekete kongresszusi képviselőnk elveszítheti a helyét novemberben.”
A Fair Fight Action és a Black Voters Matter Fund elemzése szerint akár 191, jelenleg demokraták által vezetett déli állam törvényhozási körzetét is átrajzolhatják a Calais-i döntés eredményeként, beleértve 127 fekete többségű körzetet, ami az adott államok összes fekete többségű körzetének több mint a fele. Így ahogy közeledik a 2026. novemberi félidős kongresszusi választás, az Egyesült Államokban egyre kevésbé az a kérdés, melyik párt szerez többséget a Képviselőházban vagy a Szenátusban. A vita középpontjába ismét maga a választójog került.
Miközben Donald Trump és republikánus szövetségesei azt állítják, hogy a választások integritását kívánják megerősíteni, a választójogi szervezetek, alkotmányjogászok és civil szervezetek attól tartanak, hogy a meghozott intézkedések valójában nem a csalások megelőzését, hanem bizonyos választói csoportok részvételének visszaszorítását szolgálják. Ez a vita ma már messze túlmutat a pártpolitikán. Arról szól, ki férhet hozzá a demokrácia legalapvetőbb jogához, és milyen feltételekkel élhet vele.
Az amerikai választási rendszer mindig is decentralizált volt. A választások lebonyolításának jelentős része az egyes államok hatáskörébe tartozik, ezért a szabályok sok esetben államonként eltérnek. Az elmúlt két évben azonban egyszerre indult meg több olyan kezdeményezés, amely országos hatással lehet a választásokra. Egyre több állam vezette be vagy szigorította a fényképes személyazonosító okmányok követelményét, megváltoztatta a levélszavazás szabályait, lerövidítette a korai szavazás időszakát, illetve nagyszabású választói névjegyzék-tisztításokat hajtott végre.
A republikánus politikusok szerint ezek az intézkedések a választások tisztaságát szolgálják. Arra hivatkoznak, hogy a választók bizalmát csak akkor lehet helyreállítani, ha mindenki biztos lehet abban, hogy kizárólag jogosult állampolgárok adhatnak le szavazatot, és minden választó személyazonossága egyértelműen igazolható. Donald Trump a 2020-as választások óta következetesen azt állítja, hogy az amerikai választási rendszer sebezhető, ezért szerinte további szigorításokra van szükség.
A választási joggal foglalkozó szervezetek ugyanakkor arra emlékeztetnek, hogy az Egyesült Államokban rendkívül kevés bizonyított esetet találtak olyan választási csalásra, amelyet ezekkel az intézkedésekkel meg lehetne előzni. Több átfogó kutatás is arra jutott, hogy a személyes választói csalás statisztikailag rendkívül ritka. A vita ezért nem arról szól, hogy létezhet-e csalás, hanem arról, hogy indokolják-e ezek az elszigetelt esetek több millió ember szavazásának megnehezítését.
Thomas A. Saenz, a Mexican American Legal Defense and Educational Fund, vagyis a MALDEF elnöke és főtanácsosa szerint a választójog nem adminisztratív kiváltság, hanem alkotmányos alapjog. Több alkalommal figyelmeztetett arra, hogy az új szabályok aránytalanul érintik a latinó közösségeket, valamint azokat az amerikai állampolgárokat, akiknek nehezebb hozzáférniük a megfelelő hivatalos okmányokhoz. Saenz szerint a választások biztonságát nem szabad ürügyként használni arra, hogy bizonyos társadalmi csoportok számára magasabb akadályokat állítsanak.
Az egyik legtöbb vitát kiváltó kérdés az állampolgárság igazolásának követelménye. Több republikánus vezetésű állam olyan szabályozást vezetett be vagy készít elő, amely a választói regisztráció során további dokumentumok bemutatását írná elő. A támogatók szerint ezzel kizárható, hogy nem amerikai állampolgárok szavazzanak. Az ellenzők azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy már a jelenlegi törvények is tiltják a nem állampolgárok részvételét a szövetségi választásokon, ezért az új követelmények elsősorban azokat hozzák nehéz helyzetbe, akik ugyan jogosultak szavazni, de nem rendelkeznek könnyen hozzáférhető hivatalos iratokkal.
Különösen érinti ez az időseket, akik évtizedekkel ezelőtt születtek olyan vidéki térségekben, ahol a születési anyakönyvezés hiányos volt, valamint az alacsony jövedelmű amerikaiakat, akiknek a hivatalos dokumentumok beszerzése jelentős költséget jelenthet. Az amerikai polgárjogi szervezetek szerint ezek a követelmények a gyakorlatban sokszor nem a csalók, hanem a törvényesen szavazni kívánó állampolgárok kiszorítását eredményezik.
Da Hae Kim, a VoteRiders érdekképviseleti vezetője szerint szervezetük munkája éppen ezért az elmúlt években soha nem látott mértékben bővült. A VoteRiders országszerte ingyenesen segít azoknak a választóknak, akik nem rendelkeznek a szükséges személyazonosító okmányokkal. Segítenek az iratok beszerzésében, fedezik azok költségeit, megszervezik az utazást a hivatalokba, sőt sok esetben jogi tanácsot is nyújtanak. Kim szerint meglepően sok amerikai állampolgár csak akkor szembesül azzal, hogy hiányzik egy szükséges dokumentuma, amikor már közeledik a választás napja.
Az új szabályok különösen érzékenyen érinthetik az első alkalommal szavazó fiatalokat, az egyetemistákat és azokat, akik gyakran költöznek. Számos államban vita alakult ki arról is, hogy a diákigazolvány elfogadható személyazonosító okmánynak számít-e, illetve milyen lakcím igazolható kollégiumi elhelyezés esetén. Civil szervezetek szerint ezek első látásra technikai kérdéseknek tűnnek, valójában azonban több százezer ember részvételét befolyásolhatják.
A vita másik fontos eleme a választói névjegyzékek felülvizsgálata. Az államok rendszeresen törlik az elhunyt vagy elköltözött választókat a nyilvántartásokból, ami önmagában természetes és szükséges folyamat. Az elmúlt időszakban azonban több helyen nagyszabású névjegyzék-tisztításokra került sor, amelyek során sok olyan választó is lekerült a listáról, aki valójában továbbra is jogosult lett volna szavazni. Emiatt számos per indult, és a választójogi szervezetek arra kérik a választókat, hogy még hónapokkal a választás előtt ellenőrizzék regisztrációjuk érvényességét.
A választások tisztaságáról szóló vita azonban nem merül ki a választói regisztráció kérdésében. Az elmúlt években jelentős változások történtek a levélszavazás és a korai szavazás szabályaiban is. Egyes államok lerövidítették a korai szavazási időszakot, szigorították a levélben leadott szavazatok hitelesítésének feltételeit, vagy csökkentették a szavazóládák számát, ahol a választók személyesen leadhatják kitöltött szavazólapjaikat. A támogatók szerint ezek az intézkedések csökkentik a visszaélések lehetőségét, míg a bírálók úgy vélik, hogy elsősorban azoknak nehezítik meg a szavazást, akik munkahelyi, egészségügyi vagy közlekedési okok miatt nem tudnak a választás napján személyesen megjelenni.
Különösen a vidéki térségekben élők kerülhetnek nehéz helyzetbe. Egyes megyékben egyetlen szavazóhelyiség maradt több tízezer választó számára, ami hosszú utazást és órákig tartó várakozást jelenthet. Ez aránytalanul érinti az időseket, a fogyatékkal élőket, valamint azokat, akik nem rendelkeznek saját gépkocsival. A választójogi szervezetek szerint a választójog gyakorlása nem függhet attól, hogy valaki hány órát tud sorban állni vagy milyen messze lakik a legközelebbi szavazóhelyiségtől.
Sailor Jones, a Common Cause North Carolina állami igazgatója szerint éppen ezért egyre nagyobb jelentősége van a civil megfigyelőknek és a választási önkénteseknek. Szervezetük minden választás előtt több ezer önkéntest képez ki arra, hogy segítsék a választókat, figyeljék a szavazás lebonyolítását, dokumentálják az esetleges szabálytalanságokat, és jogi segítséget biztosítsanak azoknak, akiket indokolatlanul akadályoznak a szavazásban. Jones hangsúlyozza, hogy a választások tisztasága nemcsak a csalások megakadályozását jelenti, hanem azt is, hogy minden törvényesen szavazni kívánó ember valóban élhessen alkotmányos jogával.
Az elmúlt évek egyik legjelentősebb változása az is, hogy a félretájékoztatás a választási folyamat egyik meghatározó tényezőjévé vált. A közösségi médiában órák alatt terjedhetnek hamis hírek megváltozott szavazási időpontokról, nem létező szabályokról vagy állítólagos választási csalásokról. Ezek sok esetben éppen azokat a közösségeket érik el, amelyek egyébként is nehezebben jutnak megbízható információkhoz.
Annelise Pierce, a kaliforniai Shasta Scout alapítója és főszerkesztője szerint ezért felértékelődött a helyi újságírás szerepe. Tapasztalatai szerint az emberek sokkal inkább megbíznak a saját közösségük újságíróiban, mint az országos politikai szereplőkben. A helyi szerkesztőségek nemcsak arról tudnak pontos tájékoztatást adni, hogy mikor és hol lehet szavazni, hanem gyorsan cáfolhatják a helyben terjedő álhíreket is. Pierce szerint a választási dezinformáció elleni küzdelem ma már ugyanúgy része a demokrácia védelmének, mint maga a szavazás.
Mindeközben Donald Trump továbbra is azt állítja, hogy csak a szigorúbb szabályok garantálhatják a választások hitelességét. A választójogi szervezetek viszont attól tartanak, hogy a választási rendszerbe vetett bizalom helyreállítása helyett éppen ezek az intézkedések mélyítik tovább a társadalmi megosztottságot. Szerintük a választók egy részében azt az érzetet kelthetik, hogy a szavazás túl bonyolulttá, túl kockázatossá vagy egyszerűen elérhetetlenné vált.
Az Egyesült Államok történetében a választójog mindig fokozatosan bővült. A nők, az afroamerikaiak, a fiatalok és számos más társadalmi csoport hosszú politikai küzdelmek eredményeként szerezte meg teljes részvételi jogát. A jelenlegi viták ezért sokak számára nem egyszerű technikai szabályozásokról szólnak, hanem arról, hogy ez a történelmi fejlődés folytatódik-e, vagy megfordul.
Thomas A. Saenz szerint a demokrácia erejét végső soron nem az mutatja meg, hány embert sikerül kizárni a választásból, hanem az, hogy képes-e biztosítani minden jogosult állampolgár számára a részvétel lehetőségét. Da Hae Kim úgy véli, a legfontosabb feladat ma az, hogy senki ne veszítse el szavazati jogát pusztán adminisztratív akadályok miatt. Sailor Jones szerint a civil társadalom szerepe soha nem volt ennyire fontos, míg Annelise Pierce arra figyelmeztet, hogy a pontos helyi tájékoztatás ma már a választási infrastruktúra egyik nélkülözhetetlen eleme.
A novemberi félidős választások ezért nem csupán arról döntenek majd, melyik párt szerzi meg a Kongresszus irányítását. Arról is képet adnak, hogy az amerikai demokrácia képes-e megőrizni egyik legalapvetőbb ígéretét: azt, hogy minden jogosult állampolgár egyenlő feltételek mellett adhassa le szavazatát, és minden törvényesen leadott szavazatot ugyanazzal a gondossággal számoljanak meg. Ez a kérdés ma már nemcsak az Egyesült Államok jövőjéről szól, hanem arról is, milyen példát mutat a világ egyik legrégebbi alkotmányos demokráciája azoknak az országoknak, amelyek még mindig a szabad és tisztességes választások intézményét próbálják megerősíteni.
