Amikor Donald Trump aláírta a republikánusok által „Egy Nagy Gyönyörű Törvénynek” nevezett HR1-et, támogatói adócsökkentésekről, a pazarlás visszaszorításáról és a munkára ösztönzésről beszéltek. Kevesebb szó esett arról, hogy a törvény csaknem ezermilliárd dollárral vágta meg az Egyesült Államok legfontosabb egészségügyi és élelmiszer-biztonsági programjait, s olyan új jogosultsági feltételeket vezetett be, amelyek milliókat fosztottak meg az utolsó védőhálótól. A következményeket ma már nem előrejelzésekből, hanem az emberek mindennapi tapasztalataiból lehet megismerni.
A legnagyobb vesztes a Kiegészítő Táplálkozási Segélyprogram, közismert nevén a SNAP lett, amelyet korábban élelmiszerjegyként ismertek. A program költségvetését 187 milliárd dollárral csökkentették 2034-ig, ami az 1964-es indulása óta a legnagyobb megszorítás. A törvény 2025 júliusi elfogadása és 2026 januárja között már több mint hárommillió ember veszítette el a támogatását, és szakértők szerint ez még csak a kezdet. Az American Community Media és a Robert Wood Johnson Alapítvány közös sajtóbeszélgetésén elhangzott: további egymillió ember veszítheti el teljesen a juttatását, vagy szembesülhet annak drasztikus csökkentésével.
A sajtóbeszélgetés részt vevői – Dr. Giridhar Mallya közegészségügyi orvos, Robert Wood Johnson Alapítvány vezető politikai tisztviselője, és Dr. Lorna E. Thorpe, a Módszertani Társaság vezető kutatója (Congressional District Health Dashboard) és az NYU Grossman Orvostudományi Kar Népegészségügyi Tanszékének vezetője – szerint a SNAP-ról sok amerikai még mindig úgy gondolkodik, mint egy szociális segélyről, amely kizárólag a munkanélkülieket támogatja. A valóság ennél jóval összetettebb. A program jelenleg mintegy 42 millió embert segít. A kedvezményezettek között ott vannak a dolgozó szegények, akik teljes állás mellett sem képesek fedezni családjuk élelmezési költségeit.
Ide tartoznak az egyedülálló szülők, az idősek, a fogyatékkal élők, a veteránok és a gyermekek. Dr. Giridhar Mallya közegészségügyi orvos, a Robert Wood Johnson Alapítvány vezető politikai tisztviselője arra emlékeztetett, hogy a SNAP-ban részesülők tízből négyen gyerekek. Olyan gyerekek, akiknek nem az a legnagyobb problémájuk, hogy milyen telefont kapnak születésnapjukra, hanem hogy lesz-e vacsora az asztalon. A republikánusok érvelése szerint az új munkakövetelmények nagyobb önállóságra ösztönzik az embereket. A gyakorlatban azonban sokak számára éppen azok váltak jogosulatlanná, akiknek a legnehezebb megfelelni a bürokratikus elvárásoknak.
Megszűntek bizonyos kivételek a hajléktalanok, a nevelőszülői rendszerből kikerült fiatalok és egyes veteránok esetében. Az életkorhoz kötött munkakövetelményeket kiterjesztették. Az államoknak több adminisztratív terhet kell viselniük, miközben a szövetségi kormány csökkentette a hozzájárulását. A korábban ötven százalékban finanszírozott adminisztratív költségekből ezentúl hetvenöt százalékot az államoknak kell állniuk. 2027-től pedig sok államnak már magukból az élelmiszersegélyekből is részt kell vállalniuk. Ez több százmillió dolláros pluszkiadást jelenthet.
A megszorítások következményei különösen a vidéki közösségekben és a szegényebb városi körzetekben érzékelhetők. A SNAP nem pusztán segély. Gazdasági motor is. A támogatást a családok helyi élelmiszerboltokban, piacokon és kisvállalkozásoknál költik el. Az így beáramló pénz munkahelyeket tart fenn és adóbevételt termel. Amikor a támogatás megszűnik, nemcsak a családok vesztenek, hanem a helyi gazdaság is. Az emberek túlélési stratégiái drámai módon változtak meg. Sokan csökkentik az étkezések számát, olcsóbb, kevésbé tápláló élelmiszereket vásárolnak, vagy kihagyják saját étkezésüket, hogy a gyerekeik ehessenek. Egyre többen fordulnak élelmiszerbankokhoz, templomi adományosztásokhoz és közösségi segélyprogramokhoz. Ezek az intézmények azonban képtelenek pótolni a kieső támogatást.
Mallya szerint a különbség érzékeltetésére elég egyetlen adatot ismerni. Minden egyes ételadag mellé, amelyet az amerikai élelmiszerbankok biztosítanak, a SNAP kilencet nyújt. Az önkéntes alapon működő segélyszervezetek heroikus munkát végeznek, de egyszerűen nincs olyan kapacitásuk, hogy átvegyék a szövetségi program szerepét. A közösségi összefogás nem helyettesítheti a közpolitikát. A megszorítások egészségügyi következményei legalább ennyire súlyosak. Az élelmiszerbizonytalanság összefügg a depresszió, a szorongás, a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek gyakoribb előfordulásával.
Azok, akik nem tudják rendszeresen biztosítani a megfelelő táplálkozást, nehezebben tartják karban meglévő betegségeiket, gyakrabban kerülnek sürgősségi ellátásra, és hosszabb távon magasabb egészségügyi költségeket generálnak. A gyermekek esetében a rossz táplálkozás tanulási nehézségekhez, gyengébb iskolai teljesítményhez és fejlődési problémákhoz vezethet. A SNAP korábbi kutatások szerint javította a gyermekek egészségi állapotát és iskolai eredményeit. A megszorítások ezzel ellentétes irányba hatnak. Azt mondani sem kell, hogy a Nobel-békedíjat követelő Trump a pénzt a hadseregre, háborúra és az ICE kiadásaira költi.
Az április végén frissített Kongresszusi Körzeti Egészségügyi Irányítópult új lehetőséget ad annak nyomon követésére, hogyan változik a helyzet az ország különböző részein. A rendszer először teszi lehetővé, hogy negyedévente kövessék nyomon a SNAP-részvétel alakulását az Egyesült Államok valamennyi kongresszusi körzetében, több mint negyven további egészségügyi és gazdasági mutató mellett. Dr. Lorna E. Thorpe vezető kutató szerint az adatok azt mutatják, hogy országos átlagban több mint minden hatodik háztartás kapcsolódik a programhoz. Ez jól érzékelteti, hogy nem marginális segélyről, hanem az amerikai társadalom egyik legfontosabb biztonsági hálójáról van szó.
Thorpe szerint az új adatok azért különösen fontosak, mert lehetővé teszik az elszámoltathatóságot. A döntéshozók többé nem hivatkozhatnak általánosságokra. Pontosan látható lesz, melyik körzetben hány ember veszítette el a támogatást, hogyan változott az élelmiszerbizonytalanság, és milyen következményei lettek a politikai döntéseknek. Olyanokat súlytanak, akik nem tudnak dolgozni, vagy nem képesek elég jövedelemre szert tenni. Új jogosultsági követelmények tartalmazzák a havi legalább 80 órás munkavégzést, amit sokan nem tudnak teljesíteni.
A SNAP főleg az időseket és a gyermekeket támogatja. A Költségvetési és Politikai Prioritások Központja becslése szerint 700 000 alacsony jövedelmű gyermek vesztette el az élelmiszersegélyt a HR1 tavaly júliusi hatálybalépése óta. Jelenleg 38 millió ember, köztük családok, gyermekek, fogyatékkal élők és idősek használják a SNAP-ot élelmiszervásárlásra. A program a szövetségi szegénységi küszöb 130%-án vagy az alatt élőket támogatja, ami egy négytagú család esetében körülbelül 42 900 dollárt jelent. A Nemzeti Idősgondozási Tanács szerint körülbelül 8 millió idős ember is a programra támaszkodik. 2026-ban egy jogosult SNAP-kedvezményezett körülbelül havi 204 dollárt kap, ami étkezésenként 2,20 dollárt jelent.
A Munkaügyi Statisztikai Hivatal fogyasztói árindexe megjegyzi, hogy az elmúlt 13 hónapban az élelmiszerárak 2,9%-kal emelkedtek. Az amerikai családok most hetente körülbelül 345 dollárt költenek élelmiszerekre, ami havi körülbelül 1380 dollárt jelent. Az idei évtől kezdődően az államoknak nagyobb részt kell vállalniuk a SNAP adminisztratív költségeiből, 50%-ról 75%-ra emelkedve. 2027-től kezdődően az államoknak a SNAP élelmiszersegély költségeinek 5-15%-át is fedezniük kell. A változások országszerte nehéz költségvetési döntéseket kényszeríthetnek ki. Sok olyan állam, amely nem tudja kifizetni a rá eső részét, teljesen kieshet a SNAP programból.
„A fekete háztartások, a latin-amerikai háztartások, valamint bizonyos ázsiai-amerikai és csendes-óceáni szigetlakó közösségek túlreprezentáltak a SNAP programban. Ez a régóta fennálló gazdasági egyenlőtlenségnek köszönhető” – mondta Mallya a tájékoztatón. „Tehát amikor a SNAP részvétele csökken, ezeket a közösségeket aránytalanul érinti” – mondta. Mallya figyelmeztetett, hogy a csökkentések súlyosbíthatják az éhezést, növelhetik az alultápláltságot és súlyosbíthatják a krónikus egészségügyi problémákat a kiszolgáltatott népesség körében.
A kutatások következetesen összefüggésbe hozzák a SNAP-hoz való hozzáférést a csecsemők jobb egészségi állapotával, a jobb tanulmányi eredményekkel és a kórházi kezelések csökkenésével az alacsony jövedelmű idősek körében – mondta Mallya. Jó bizonyítékok vannak arra, hogy a SNAP-ban részesülő idősek jobban megengedhetik maguknak a gyógyszereket és jobban tudják kezelni a krónikus betegségeket. A szakértők szerint a bevándorlási intézkedések további félelmet keltenek a vegyes státuszú családokban, és elriasztják a jogosult állampolgárságú gyermekeket a SNAP vagy a Medicaid programba való beiratkozástól.
„Azt látjuk, hogy az amerikai állampolgárságú gyermekek elveszítik a juttatásokat, mert a nem állampolgár szülők félnek résztvenni a kormányzati programokban” – mondta Mallya. „Ez a félelem érthető.” A dokumentumok nélküli bevándorlók soha nem voltak jogosultak SNAP-juttatásokra. A szószólók azonban azt mondják, hogy a bevándorlóellenes retorika és az adatmegosztási politikák visszatartó hatást gyakoroltak a bevándorló közösségekre. Az itt született amerikai állampolgár gyerekeknek jár a támogatás, amelyhez nem jutnak hozzá. Trump emberei úgy tekintik őket, mintha a szüleikkel azonos bevándorlási státuszban lennének.
Trump támogatói szerint a törvény a függőség helyett önállóságot teremt. Kritikusai szerint viszont éppen azokat bünteti, akik már dolgoznak, betegek, idősek vagy egyszerűen rosszkor születtek rossz helyre. Az Egy Nagy Gyönyörű Törvény végső mérlege nem a költségvetési táblázatokban, hanem az amerikai családok konyháiban készül el. Ott, ahol a szülők esténként azt számolgatják, mire elég még a pénz. Ott, ahol egyre több idős ember választ a gyógyszerei és az élelmiszer között. Ott, ahol gyerekek milliói számára a bizonytalanság nem politikai vita, hanem a mindennapi valóság része.
A kérdés végső soron nem az, hogy megengedheti-e magának Amerika a SNAP fenntartását. A kérdés inkább az, hogy megengedheti-e magának azt az ország, amely a világ leggazdagabb demokráciájának tartja magát, hogy emberek millióit hagyja éhezni, mert a társadalmi szolidaritást költségvetési tételnek, a szegénységet pedig erkölcsi hibának tekinti.
