Vélemény

És mi lesz a nagybácsival? Vele az állami hivatal adásvételi szerződést köt, amivel a nagybácsi azonnal a Földhivatalba rohan és másnap a nevére íratja a kastélyt. 8 évig egy fillért sem kell váltó-kötelezettsége után fizetnie, sem törlesztést, sem kamatot – pénz nem mozdul, mégis gazdagabb lett egy 10 milliárdot érő kastéllyal. Amit azután gyorsan megnyit az úri közönségnek, dől a bevétel. Készpénzt egy fillért sem adott ki, ellenben azonnal készpénzhez jut. Ha a nagybácsi megszorul, legfeljebb majd megveszi tőle valaki a kastélyt. Nagy a NER klientúra, mindig rávehető valaki a vásárlásra. Végül: mi történik a váltóval 8 év után? Semmi. Lejár. Behajthatatlan.

Így versenyez az a ló, akit soha nem cserélnek. S így lesz ő a győztes. Így nem veszi észre senki, hogy már nincs benne szufla, elhízott, kövér, szőre fakó, szája habzik, a vérnyomás, cukor, koleszterin az egekben. Igazi versenyre be sem lehet nevezni, az ott induló lovakhoz nem is mérhető, azok pocskondi-zásából él. Róluk szállít rossz híreket, hogy megdöglenek. Miután még mindig ragaszkodik a hamis látszathoz, hogy a Fidesz nevű szervezett bűnözői csoport egy politikai párt, kénytelenek vagyunk a politikai pártokra jellemző kategóriákkal megfogalmazni ugyanezt, és megállapítani, hogy a Fidesz-demokráciában nincs ellenjelölt és nincs ellenszavazat. Már ellenjelölt sincs, mert bárki jobban mutatna nála. Még a Szovjetunióban is voltak belső hatalmi harcok. Volt XX. kongresszus, a személyi kultusz és a terror valamelyest csökkent. A Fidesz bukását éppen az sietteti, hogy nincs más ló, csak ez az egy, aki agyonrúg mindenki mást, nincs hajlandóság és lehetőség sem az önkorrekcióra, a kiigazításra, a tévedések és hibák kijavítására. Ez önveszélyes állapot.

Lelkifurdalás nélkül asszisztálnak mindenhez, átlépve mindenen. Közben építik a pártjukat, hadoválnak reményről, meg sem érinti őket, hogy itt tényleg emberek százai meghalnak.

A költségvetés összeroppanását – belföldön és kizárólag csak belföldön – jó hosszú ideig húzni, takargatni lehet. Az állam hozhat megszorító intézkedéseket (pl. bankadó), megtagadhatja az állampapírok (a belföldi államadósság) visszafizetését, korlátozhatja a bankokban elhelyezett betétek kifizetését, stb. Ám ez nem igaz a külföldi adósságok esetében. Abban a pillanatban, amikor a külföldi adósságok menedzselése megroppan, a külföld előtt is világossá válik az ország gazdasági helyzete és elkerülhetetlen lesz a csőd nyilvános deklarálása.

Az EKB racionális döntése az lenne, ha nem engedné meg a magyar kormánynak az MNB veszteségével való manipulálását. Ez annál is inkább indokolt lenne, mert az EKB-nek az Euro-t kell védenie és nem a magyar kormányt. Amennyiben a helyzet nem változna és a költségvetésnek december 31-ig vissza kellene pótolnia az MNB veszteségét, akkor az Orbán kormány azonnal megbukna. Nem azért, mert az ellenzék érte el ezt, hanem azért, amiért egy korhadt fa kidől: megszűnnek a működési feltételei. Félő, hogy éppen ezt nem vállalja az Európai Unió.

Még az is jobb, ha Orbán betilt minden valódi sajtót, amely ellátja a feladatát, és csak a propagandamédia marad. Mert akkor legalább világos lesz, hogy mi ez a rendszer. Hazug sajtóra nincs szükség, mert az csak kárt okoz a létezésével. Márpedig, aki egzsisztenciális okok miatt nem írja le, nem mondja ki, nem mutatja be a valóságot, hanem az "álobjektív újságírás" mögé bújik, az hazudik. Évente bemutatják, hány újságírót börtönöztek be, gyilkoltak meg a világban, mert őket ennek a szakmának a szenvedélyes szeretete és elkötelezettsége hajtotta.

Mindent összevetve megállapítható, hogy a Magyar Állam költségvetését senki sem auditálja. A kormány azt hazudik, amit akar. Nem tudhatjuk a valóságot: igazából mekkora a hiány és miért akkora, amekkora.

Most háború van. Nem olyan háború, nem olyan hadjárat, amilyet 1939-ben a Világ Első Békeharcosa (J. V. Sztálin) a nácibarát Finnország ellen indított, amikor meg kellett védenie Leningrád biztonságát. Sztálin békésen akarta rendezni ezt a kérdést is, hiszen ő alapjában véve, és a szovjet újságírók szerint is békeszerető ember volt. Nem értette, hogy mit nem értenek a finnek azon, hogy Leningrád biztonságát néhány ezer négyzetkilométer finn területnek és fél tucat szigetnek a Szovjetunióhoz való csatolása révén csak jobban lehetne biztosítani.

A Horthy-rendszernek nevezett korszak értékelése a rendszerváltás óta a magyar belpolitika ideológiai küzdelmeinek prédájává vált. A jobboldal és annak jobbszéle is a Horthy-korszakot tekinti...

Pajor Tamás ezt úgy oldotta meg, hogy a zsidó identitás is jóllakott és a Németh Sándor-Orbán Viktor barátság is megmaradt. Megkérdőjelezte, hogy Lázár János vagonos Horthy-beszéde "a náci lélektanú honfitársaink körében történő haszonelvű szavazatmaximalizálás, vagy őszinte, belső meggyőződés volt-e". Ó, Lázár János egy rendes ember, ki nem állhatja az antiszemitákat. Főleg a történelemhamisítókat, ő csupán szavazatmaximalizálásra törekedett. Ez érthető. Lázár egy politikus. Világos, hogy nem meggyőződésből nevezte az antiszemita Horthyt kivételes államférfinak.