2023, december8, péntek
KezdőlapMagyarországKiemelt hírekHámori János: Már a csődveszély miatt keresi a felelőst az MNB-ben a...

Hámori János: Már a csődveszély miatt keresi a felelőst az MNB-ben a kormány

-

A napokban Orbán belengette, ha kell, akkor az MNB aktuális veszteségét (2022-ben 402 milliárd forint volt, 2023-ban eddig kb. 2.000 milliárd forint halmozódott fel) egy törvénnyel lerendezi. Emlékeim szerint néhány éve – amikor egy BKV autóbuszon utazott a „Méltóságos” a Tarlós „Őnagyságával” – Tarlós panaszkodott arról, hogy a jogszabályok nem paríroznak a vágyaival. Akkor a méltóságos így nyilatkozott: „Ha kell, akkor csak szólj és hozunk rá egy törvényt.”

Egyszerű, mint az ozmózis.

Mint tudjuk, a vice-jogászok – különösen, amióta rendeleti kormányzás van – azt jogászkodnak, amit akarnak. Ehhez még a 135 bátorra sincs szükség, kizárólag Semjénre, aki a veretes jogszabályt éjfél előtt 5 perccel beterjeszti a Magyar Közlöny nyomdájába.

Gondolom – és a Méltóságos szavaiból erre következtetek – egy rendelettel el lesz törölve az MNB felhalmozott vesztesége. Tegnapig volt – mára már nincs. Nem túl bonyolult eljárás és egy fél soros törvényben abszolválható. Mondjuk, a nyilatkozatot követően még Matolcsy is elsápadt, de leginkább rémült arcot vágott. Bár szeretne bekerülni a monetáris varázslók nemzetközi klubjába, talán mégsem ilyen áron.

Nézzünk bele tehát a történtekbe részletesen, érdekes dolgok derülnek ki. Kicsit messziről kell indítani, de mindennek ára van (vagy ahogy Karinthynak mondta a ruhatáros a Fészekben: ruhatára).

A nagy varázslók

Magyarország külföldi adósságállománya – dollárról, euroról, svájci frankról és társaikról beszélünk – viszonylagosan nem magas, de van egy betegsége. Méghozzá az, hogy a rövidtávú adósságok aránya csekély, a hosszabb távúak súlya jelentősebb. Ez úgy alakult ki, hogy amikor az ország nem tudja a rövidtávú hiteleit visszafizetni, akkor némileg kedvezőtlenebb kamatfeltételekkel hosszabb távúra cserélte. Ez egy normális banki tevékenység, amíg néhány esetről van szó. Ám, ha a hitelek többsége hosszú távra konvertálódott, arányuk az összes tartozáson belül túlnyomóvá válik, akkor lassan elfogynak azok a rövidtávú hitelek, amikkel ezt meg lehet tenni. Más szavakkal: a hitelezők nem akarják meghosszabbítani a hiteleiket. Mese nincs, ilyenkor azokat vissza kell fizetni. Míg azonban a hosszabbítás esetén a kölcsönöket simán átkönyvelik devizamozgás nélkül, azonnali visszafizetés esetén – sajna – csak ténylegesen átutalható deviza a megoldás.

A Fidesz gazdaságpolitikusai most szembesültek azzal, hogy mese (hosszabbítás) tovább már nincs. Viszont nincs elég deviza a visszafizetéshez.

Miért nincs?

A válasz nem túl bonyolult: először is a gazdaság lejtmenetben (recesszióban) van, ez vonatkozik a konvertibilis bevételt produkáló export tevékenységre is. Innen egyre kevesebb devizára lehet számítani. Azután aktuálisan nagyon hiányzik az Európai Unió pénze, ami ráadásul nem is lenne visszterhes (más szavakkal: visszafizetendő) euro.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Itt lép a képbe a Magyar Nemzeti Bank. Tőle várja az ország a megoldást. És az MNB kreatív, ahogy ezt megszoktuk már Matolcsytól. Kitalálnak egy konstrukciót, ami igazán unikális. A lényege: aki hoz konvertibilis devizát és azt napi árfolyamon átváltja forintra, majd ezt a pénzt 1 napra (egyetlen napra!) leköti az MNB-nél, annak 18% kamatot fizet az MNB. Ami persze 1 napra nem egy világbajnok összeg, de ha a befektető – nevezzük nyugodtan spekulánsnak – minden egyes további napon befekteti az összeget (forintban ugye, az MNB-nél), annak jár a 18%. Röviden: aki konvertibilis devizát forintra vált és a forintot elhelyezi az MNB-nél, az 18%-os kamatot kap.

Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a befektető – ha mondjuk Svájcban fektet be – akkor a pénzére 3-4% kamatot kap (biztosan, kockázat nélkül), ugyanaz a befektető  Magyarországon 18%-ot vihet haza. Egyetlen kockázata van: ha a deviza árfolyama számára hátrányosan változik. Tehát a példa kedvéért, amikor a dollárját 349,85 árfolyamon (2023. március 31.) váltotta át forintra, de amikor a forintot vissza akarja váltani dollárra, akkor azt ma már csak 373,75 árfolyamon teheti. Ilyenkor a forint 18%-os kamatán nyert haszna úgy elúszhat, mint a peches horgász elől a díjnyertes harcsa a Tiszán.

Látjuk tehát, hogy mi a spekuláns érdeke. De mi mozgatta az MNB-t, mi volt a haszna és miből lett a vesztesége?

Az MNB haszna az volt, hogy rengeteg spekuláns váltotta át a devizáját forintra és ebből a devizából lehetett finanszírozni a lejáró államkölcsönök visszafizetését – más források híján. (Amikor az év elején a 2022. gazdasági évre vonatkozó céges eredményeket nyilvánosságra hozták, feltűnt nekem, hogy az összes nagyágyú nemcsak a múlt évi adózott nyereségét vette ki a vállalkozásaiból, hanem döntő többségük az évek óta parkoltatott eredménytartalékot is fillérre kirámolta. Ez időben egybeesett az MNB 18%-os devizaszerző akciójával. Az a benyomásom támadt, hogy az MNB nem kizárólag az ország devizatartalékainak növelésére törekszik, hanem ezeknek – a forintban felvett – céges pénzeknek a devizára való váltásában (és külföldre síbolásában) is partner volt. Ilyen tájt vett ugye Lölő 27 milliárd forint értékű devizáért jachtot, csak a példa kedvéért.)

És mi volt a kára az MNB-nek? Hát a 18 százalékos kamat, ami nélkül viszont nem özönlöttek volna a spekulánsok. Mert Clinton elnök óta tudjuk, hogy ingyen ebéd nincs. Sikerült is az MNB-nek óriási veszteséget produkálnia. Egy fél év alatt 2.000-2.200 milliárd forintot, a spekulánsoknak kifizetett kamatokból. Ez volt az ára annak, hogy az ország nem ment csődbe már márciusban.

Mégis, kinek az ötlete?

Kérdés: Matolcsy mindezt a saját fejéből és a saját kockázatára csinálta?

Ugyan már!

A gazdaságirányítás bennfentesei pontosan tisztában voltak azzal, hogy az MNB-nél horribilis veszteség alakul ki, sőt azt is pontosan tudták, hogy ezt a veszteséget a folyó év utolsó napján a központi költségvetésből rendezni kell. De akkor, pillanatnyilag fontosabb volt a nemzetközi fizetőképesség fenntartása, mint bármely szakmai szabály. Ráadásul szinte biztosak voltak abban, hogy ha megnyílik az Uniós csap, akkor az onnan befolyó euróból rendezni tudják a problémát. Talán még abban is reménykedtek, hogy a gazdaság megembereli magát és onnan is lesz némi segítség.

A folyó évből azonban már 100 nap sincs hátra, a gazdaság még mindig imbolyog, uniós pénzek ebben az évben már biztosan nem érkeznek (már uniós hitelek felvételére sincs idő), végül a spekulánsok igyekezete is alábbhagyott.

Akkor pedig gáz van, mondaná H. Kovács a kocsmában.

A problémát a forint árfolyama jelenti. A forint ugyanis elkezdett gyengélkedni, ami a mi szempontunkból azt jelenti, hogy a spekulánsok zárják a befektetéseiket és elkezdik visszaváltani a forintjaikat devizára. Ennek az elsődleges következménye, hogy a spekulánsok körében pánik alakul ki – szabályos verseny a devizákért. Ami ugye keresletet és további deviza árfolyamemelkedést jelent. Egészen addig, míg van elég deviza…

A külföldi adósságok kérdése – ezt nem tudhatjuk biztosra – a folyó évre megoldódott, a visszafizetésekre (és az összes adósság kamataira) talán már van elég deviza tartalék. Talán – de ez korántsem bizonyos. Mert, ha a spekulánsokat ki kell elégíteni, akkor csakis ahhoz a devizatartalékhoz lehet nyúlni, ami nem rájuk, hanem a külföldi államadósság finanszírozására vár. Amikor ugye az MNB-nek egyszerre két fronton kell helytállnia: tartalékolni az államadósság okán és biztosítani a devizát a visszavonuló spekulánsoknak.

És akkor vissza az elejére. Amit biztosan tudunk, hogy egy jogszabállyal nem lehet eltörölni az MNB borzalmasan nagy veszteségét. Ide-oda könyvelgetni lehet (például azt mondani, hogy majd az MNB öt év alatt ezt ledolgozza), de a veszteség az veszteség. Nem a Méltóságos kijelentésén – vagy rendeletén – múlik, hogy a veszteség mekkora. Ha így lenne, akkor a világ összes kormánya jó nagyot sóhajtana és eltörölné a veszteséget.

(Aktuálisan az USA-ban is ment a harc, hogy mi legyen a folyó költségvetési hiánnyal. Ott tartottak, hogy ha nincs megegyezés a két nagy párt között, akkor három nap múlva leáll a szövetségi kormányzás. Aztán megegyeztek. De nálunk ez nem fordulhat elő, mert a Méltóságos hoz egy törvényt, oszt jónapot…)

Előre mennek a lejtőn, nem hátra

Törvény ide vagy oda: mi lesz a költségvetési hiány sorsa? Egyetlen megoldás mutatkozik, Matolcsynak (az MNB-nek) a hiánnyal egyező – immár fedezetlen – forintot kell a gazdaságra rászabadítania. Amihez még hozzá kell adni a költségvetés hiányát, az MNB vesztesége nélkül (jelenleg 3.280 forint, de év végig ez elérheti  az 5.000 milliárd forintot is).

A következmény borítékolható: infláció, méghozzá nem is akármilyen. Mert nemcsak a költségvetési hiánnyal és az MNB veszteségével van baj, hanem a forint gyengülésével is. Ami már ma is megjelenik a piacon: az energiahordozók (üzemanyag, gáz) árának emelkedésében – és persze folyamatosan az importált termékek emelkedő árában is.

A leírtak alapján kimondhatjuk, hogy a magyar gazdaság erőforrásai nem elégségesek a gazdasági egyensúly fenntartásához. Ez csődöt jelent a világon mindenhol, kivéve Magyarországon, ahol a végtelenségig lehet kommunikálni a diadalmenetet, összeomlás során is.

Mindez alól egyetlen kivétel lehetséges.

A költségvetés összeroppanását – belföldön és kizárólag csak belföldön – jó hosszú ideig húzni, takargatni lehet. Az állam hozhat megszorító intézkedéseket (pl. bankadó), megtagadhatja az állampapírok (a belföldi államadósság) visszafizetését, korlátozhatja a bankokban elhelyezett betétek kifizetését, stb. Ám ez nem igaz a külföldi adósságok esetében. Abban a pillanatban, amikor a külföldi adósságok menedzselése megroppan, a külföld előtt is világossá válik az ország gazdasági helyzete és elkerülhetetlen lesz a csőd nyilvános deklarálása.

Ilyen szempontból figyelmet érdemlő, hogy az MNB devizaszerzési potenciálja elveszett, hogy az uniós pénzek érkezése reménytelen, az ország export bevételei stagnálnak vagy enyhén csökkennek. Mindezek tetejébe rakódik a nem csökkenő, hanem inkább ismét növekvő infláció.

Mindezek miatt bizakodással nézem Varga Mihály és Matolcsy rémült arcát, Nagy Márton bemondásait pedig meglehetősen rogánosnak tartom. És ne feledkezzünk meg a Méltóságosról sem: ő sincs a legjobb bőrben. Lehet, hogy már megmondták neki a várható vállalhatatlant?

A szerző az USA-ban élő magyar származású amerikai közgazdász, magánvállalkozó. 1988-ban az első magánszemély, aki Kelet-Európából céget alapított az Egyesült Államokban. Magyarországon vegyesvállalatok alapítását menedzselte a nyolcvanas évek közepén, amikor az még újdonság volt. A legelső „modern” kft. bejegyeztetője volt Magyarországon 1986-ban. Az USA-ban befektetési tanácsadással, hazai cégek amerikai hitelezésével és kereskedelemmel foglalkozott. Jelenleg nyugdíjas.







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések