Mérföldkőnek nevezte a trumpista republikánus párt elitje Charlie Kirk búcsúztatóját, amely nem éppen szűk családi körben, hanem 63 ezer fanatikus rajongó jelenlétében az arizonai Glendale futballstadionjában zajlott, istentisztelet formájában, ahol Trump hirdette az igét.
Az evangéliumi nyelvezet politikai eszközzé vált, a kereszténységet politikai ideológiává silányították. Nem Isten használta ezeket az embereket, hanem ők használták az Istent. Kritikusai szerint Charlie Kirk is épp ezt tette, ezért a búcsúztató méltó volt hozzá.
Az esemény a szélsőjobboldal és az evangelikál keresztény mozgalom rituális egyesülésének ünnepi szertartása volt, amelyen Kirk személyét és meggyilkolását Jézus Krisztus életéhez és halálához hasonlították. A politikai aktivistát az evangélium hirdetőjének nevezték. Az evangéliumot ezzel egy párt politikai ideológiájával azonosították.
A trumpista politikai kampánygyűlés a kereszténység és az evangélium meghamisításámak látványos ceremóniája volt, amely tipikus neoprotestáns istentisztelet kereteiben zajlott, de az igét nem keresztény pásztorok, hanem szélsőjobboldali politikusok hirdették.
A politikai prédikációkat a pünkösdi karizmatikus istentiszteletek szokásos liturgiája előzte meg. A legmenőbb dicsőítő zenekarok léptek fel (contemporary worship), a hívek felemelt kézzel és becsukott szemmel ringatóztak, átszellemülten várva a hamis evangéliumot.
Az istentisztelet fénypontja az amerikai elnök Konstantinus császárt idéző beszéde volt, aki kijelentette, hogy „én gyűlölöm az ellenfeleimet”, ami tökéletes ellentéte annak, amit Jézus Krisztus mondott („szeressétek ellenségeiteket”), ezért az antikrisztusinak is nevezhető.
Jézus Krisztus azt mondta, hogy jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak. Az antikrisztusi kinyilatkoztatás Trumptól az volt, hogy „én nem a legjobbat akarom nekik”.
A percekkel korábban még Istent felemelt karokkal dicsérő hívek lelkesen tapsolták meg és éljenezték Trump kijelentéseit. Semmit nem vettek észre abból, hogy az Jézus szavaival és tanításaival homlokegyenest ellentétes, evilági, sátáni hitvallás.
Ez a mozzanat tökéletesen mutatja be a kereszténység és a szélsőjobboldali politika teljes szimbiózisát, amelyet magyarországi evangelikál körökben is hangosan ünnepeltek, a Kirk-temetést a mindenkori legnagyobb evangelizációként magasztalták.
A fehér nacionalizmus, a nemzet és egy politikai irányzat kereszténységgel való azonosítása a legteljesebb mértékben prófétikus, pontos előképe annak, ahogyan keresztény tömegek fogják imádni a Sátánt, ők választják majd meg boldogan az Antikrisztust, a világdiktátort.
Magáról az evangéliumról a politikusok azt állították, hogy Jézus Krisztus a hatalmon levők ellen szólalt fel, az igazságot mondta el róluk, ezért végezték ki. A beszédekben visszatérő párhuzam szerint Charlie Kirk is az igazságot hirdette a „baloldalról”, ezért gyilkolták meg.
Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy amit Charlie Kirk hirdetett, az nem az evangélium, hanem a szélsőjobboldal ideológiája volt, amit életében sokan gyűlöletbeszédnek neveztek. Jézus Krisztus az ellenkezőjét hirdette, az Isten országát állította szembe ezzel a világgal.
Jézus Krisztus nem politikai aktivista volt. Mindig elutasította azt, amikor politikai szerepre akarták rávenni. A római császárral kapcsolatban is kitérő választ adott. Neki nem ezzel a világgal volt dolga, s nem volt Heródes megválasztását segítő politikai influenszer sem.
Jézus Krisztus az Istenbe vetett hitet nem használta politikai célokra, nem rendelte alá egy politikai irányzatnak, és nem igazolt vele egyetlen kirekesztő gyűlöletkampányt sem. Jézus nem lett volna Donald Trump kampányának egyik leghangosabb szószólója sem.
Ami Charlie Kirk „evangéliumát” hirdeti (melyet az elhangzott deklarációk szerint identitása lényegének tekint a trumpista republikánus párt), arról a New York Times szeptember 11-én közölt összeállítást. Halála után egy nappal, amikor még nem tudták, hogy ez tilos lesz.
Ebben Kirk legfontosabb tanait úgy jellemezték, hogy azokkal „nagyban befolyásolta a szélsőjobboldali ifjúsági mozgalma alakulását kulcsfontosságú politikai kérdésekben”. Ezt úgy fordíthatjuk közérthető nyelvre, hogy gyűlöletbeszéddel mérgezte a fiatalok lelkét.
A New York Times tételes felsorolása szerint Kirk nyílt, durva rasszista volt, aki szörnyűnek nevezte a faji, a bőrszínen, a vallási vagy a nemi és a származáson alapuló diszkriminációt megszüntető Polgárjogi Törvényt (Civil Rights Act, 1964).
Ezzel ellenezte a feketék jogi egyenlőségét, egyenlő választójogát, amely megszüntette a szegregációt a munkahelyeken, az iskolákban, a buszokon és az éttermekben. Kirk ezeket a jogokat „fehérellenesnek” tartotta. Martin Luther King Jr.-t „szörnyű embernek” nevezte.
Jézus Krisztus ezt nem hirdette, de ez a republikánus párt és az evangelikál kereszténység közös új evangéliumának egyik fontos része. A fehér felsőbbrendűség, amit Kirk öröksége gyanánt Trump pártja tovább akar vinni és „be akar fejezni”.
Kirk nem csupán rasszista volt, hanem a legklasszikusabb értelemben antiszemita is, aki a hagyományos antiszemita kliséket terjesztette a zsidók által finanszírozott „helyettesítési törekvésekről”, miszerint a zsidók nem fehérekkel akarják kicserélni a fehér amerikaiakat.
Ez az ideológia motiválta azt a fegyverest, aki 2018-ban 11 hívőt ölt meg egy pittsburghi zsinagógában. Kirk tanai nem álltak messze a klasszikus náci tételektől sem. Azt állította, hogy mindent a zsidók irányítanak, az egyetemeket, a sajtót, a nonprofit szervezeteket, a filmeket, Hollywoodot, mindent. Ezt a hangot Európában jól ismerik a 20. századból.
Kirk klasszikus antiszemitizmusa megbicsaklott a Trump által támogatott Netanjahu gázai háborúja kapcsán, amely leginkább azt bizonyítja, hogy az amerikai szélsőjobboldal nem a zsidóságot, nem Izraelt, hanem Netanjahu „illiberalizmusát” támogatja ebben is.
Kirk nagy híve volt a fegyvertartásnak, egy sokat bírált kijelentése szerint megéri a halálos áldozatokat is a szabad fegyverviselés joga, mert a cél fontosabb és nemesebb. Ezek között az áldozatok között kicsi gyerekek vannak tömegesen, és ő maga is egy áldozat lett.
Kirk hangos ellenzője volt az egyház és az állam szétválasztásának. Szerinte az államnak kell az egyház normáit érvényesítenie, az egyházon kívüli emberekre kényszerítenie. De a kereszténység szerint Isten országában nem így változnak meg, hanem belülről.
Ennek egyik legfontosabb része a melegellenesség és a transzjogok elutasítása, amiről Kirk is azt hitte, hogy összhangban áll a kereszténység értékrendjével és üzenetével. De Jézus evangéliuma nem az emberek megbélyegzése és kirekesztése.
Leginkább ezért tekintették Kirk-öt a keresztény hit védelmezőjének azok, akik kiforgatják a Biblia szavait, meghamisítják a megváltást, az evangéliumot, a kereszténység lényegének nem a kegyelem, megigazulás üzenetét, hanem a szexuális kisebbségek üldözését tartják.
Kirk végül ennek a gyűlöletpropagandának lett az áldozata, amikor republikánus családból származó gyilkosa személyes sértésnek és méltósága elleni támadásnak érezte romantikus kapcsolatban élő transz partnerével és társaival szembeni gyűlöletbeszédet.
Ezért nem kellett volna megölni. Nincs semmiféle elfogadható indok a gyilkosságra. Jézus Krisztust azonban nem ezért ölték meg, ahogy az ő evangéliuma nem a megbélyegzés és a jogfosztás követelése volt, ha már a vele való összehasonlításnál tartunk. Ellenkezőleg.
A gyűlöletbeszéd kapcsán meg kell említeni azt, hogy Charlie Kirk sokakkal ellentétben azt igyekezett úgy beállítani, mintha amögött nem lenne kirekesztés és gyűlölet. Úgy próbált előadni különböző társadalmi csoportokkal szembeni intoleranciát, mint legitim véleményt.
Hasonlóképpen volt a szólásszabadság híve, aki a korábban tabunak, inkorrektnek számító szélsőjobboldali narratívák szabadságát és egyenjogúságát értette alatta. Ezt jól kifejezi Trump megjegyzése, aki Kirk-öt a „szabadság mártírjának” nevezve rúgatott ki másokat.
Azokat, akik együttérzésük kifejezése mellett merészelték megmondani azt, hogy Kirk nem az igazságot hirdette, hanem szélsőjobboldali gyűlöletpropagandát. Ezért nem kell megölni, de ezt az ideológiát Amerikával és a kereszténységgel azonosítani, enyhén szólva tévedés.
Az utólag felépített politikai és vallási mítoszokat leplezték le, amit mások megfélemlítésére és üldözésére használtak fel. A gyilkosság őszinte elítélése nem jelenti Kirk ideológiájának kritikátlan elfogadását. A kereszténységet például el kell választani a MAGA-ideológiától.
Kirk azzal igyekezett megnyerni a fiatalokat, hogy a legszélsőségesebb ideológiát próbálta vállalható, szalonképes formában feltüntetni, olyan látszatot teremtve, mintha az a jóság és a szeretet megnyilvánulása lenne. Neki fontos volt a báránybőr, Trumpnak nem.
Kirk rendszeresen vitára hívta az egyet nem értőket, mint aki a párbeszéd híve, és az igazságában bízik. De ezek nem egyenlő felek vitái voltak. Kirk nem érvekkel, hanem a szimpatizánsai előtt, lejtős pályán, felkészületlen embereket tarolt le, alázott meg.
Ennek a képmutató stratégiának a folytatója a felesége. Ezért sokan hiteltelennek érezték, amikor látványosan megbocsátott a férje gyilkosának, olyan rendezvény keretében, amely Trump és Kirk politikai ellenfelei elleni fenyegetésre és uszításra használta fel az emlékezést is.
Mert a megemlékezés Kirk ideológiájának megszépítése mellett egy fenyegető gyűlés volt, amelyben azt adták mindenki tudtára, hogy Kirk halálát megbosszulják, az örökségét nem csupán továbbviszik, hanem normává teszik, s ellenfeleiket nem kímélik.
Mindezt annak alapján, hogy Trump minden bizonyíték ellenére politikai ellenfeleinek és a demokratikus, az emberi méltóságot és emberi jogokat tiszteletben tartó ideológiának tulajdonítja a gyilkosságot, amit Amerika és a kereszténység ellenségeként megsemmisít.
Trump még az antikrisztusi pózon is túltesz. Jézus Krisztus még azokkal szemben is jó cselekedetekre buzdított, akik kergetnek és üldöznek másokat. De Trump még azokat is gyűlöli, akik nem kergetik, nem üldözik. Nem tettek ellene és Charlie Kirk ellen semmit.
Politika és vallás, az egyház és az állam tökéletes összeolvadása megtörtént, történelmi előzményeit és a jövőre vonatkozó próféciáit ismerjük ennek. Egy fiatalember sajnálatos meggyilkolása ennek az azonosulásnak egyik (nem első, nem utolsó) szomorú áldozata.
