Csillag Ádám filmje a romagyilkosságok évfordulójára

6 perc olvasási idő
Please go to your post editor > Post Settings > Post Formats tab below your editor to enter video URL.

“2009. február 23-án, Tatárszentgyörgyön kegyetlen módon meggyilkolták a 27 éves Csorba Róbertet és 4 éves kisfiát, Robikát. Ez volt a választóvonal, amelynél bebizonyosodott, hogy cigányok ellen elkövetett támadások faji alapon, előre kitervelten történtek. Ez volt az első eset, amikor már a nyomozó hatóságok is elismerték, hogy a cigány közösség elleni tudatos gyilkosságsorozatról van szó” – olvasható a Roma Polgári Tömörülés Balog Zoltánhoz írt levele.

A levél a következpképpen folytatódik: “Egyértelműen bizonyíthatóvá vált, hogy az országban a származásuk, nevezetesen cigány származásuk alapján gyilkolnak meg ártatlan embereket, és Magyarországon „cigányvadászat” folyik.

A neonácik bűncselekmény-sorozata hat olyan ártatlan roma ember halálával végződött, amely megrázta az egész magyarországi cigány közösséget. Azt éreztük, hogy az állam nem képes érvényre juttatni a valamennyi állampolgára számára az alkotmányban garantált létbiztonságot. Ez volt az a nap, amikor azt éreztük, hogy a társadalmi és politikai szolidaritás csak igen csekély mértékben nyilvánult meg közösségünk felé.

Tatárszentgyörgy jelképévé vált annak, hogy a roma közösség társadalmi és biztonsághoz való joga megkérdőjelezhető. A tragikus eseménysor kapcsán felvetődik az a kérdés is, hogy mi vezetett idáig. Kik a felelősek a történtekért, azért hogy a gyűlölet ilyen aljas módon tudott gyilkos tettekké formálódni. Kimondhatjuk: súlyos felelősség terheli a politikai elitet, amely a társadalmi szélsőségekkel, a nyíltan rasszista csoportokkal szemben nem lépett fel kellő határozottsággal. A magyar társadalom azóta sem dolgozta fel ennek a neonáci indíttatású gyilkosságsorozatnak tényeit, emlékét, politikai és társadalmi tanulságait, nem néztünk bölcsen szembe a múlt hibáival.”

A Roma Polgári Tömörülés azt írta Balognak, hogy “A sebek máig nem gyógyultak be. Az elmúlt közel tíz év bizonyítja, hogy nem történt meg az események tisztességes feldolgozása, a megfelelő következtetések levonása, a tanulságok alapján történő aktív cselekvés. Nem őrizzük – kellő alázattal szívünkben – sem az áldozatok, sem a gyász emlékét.

Nem tartjuk elegendőnek, hogy csak és kizárólag a roma közösség őrzi a múlt emlékét. A többségi társadalmat is emlékeztetni kell arra, hová vezetnek a rossz szándékkal kimondott szavak, tettek és a néma hallgatások. Közös kötelességünk, hogy a világháború utáni Magyarország legsúlyosabb fajgyűlöleten alapuló szörnyű eseményét bevéssük az emlékezettudatba.”




A Makai István elnök által aláírt levél javaslattal fordul Balog miniszterhez: “Tudjuk, hogy e trauma feldolgozása nem történhet meg másként, mint úgy, hogy minden egyes honfitársunk békességben, biztonságban élheti az életét, és időközönként megállunk, számba vesszük veszteségeinket, kellő módon megemlékezünk, s összefogással, közös akarattal egy békésebb országot építünk. Tisztelt Miniszter Úr! A Roma Polgári Tömörülés mindezek jegyében azt kéri, hogy a Magyar Kormány 2018. február 23-át nyilvánítsa a Megbékélés Emléknapjává – A Roma Áldozatok Emléke előtt tisztelegve.”

A levél az évforuló előtt egy nappal, 2017. február 22-én íródott. Ezért a javaslatot nem lehetett az évforduló napjára elbírálni.

Az évfordulóra azonban elkészült Csillag Ádám többórás dokumentumfilmjének másfél órás verziója. A film és a Roma Polgári Tömörülés levele önmagáért beszél. Magyarország hallgat. Nagyjából annyira bánta meg ezt a gyilkosságsorozatot, az odavezető utat, és annyira állított emléket az áldozatoknak, mint az elmúlt száz év szörnyűséges tettei alkalmával.

Aki nem bánja meg, az megbűnhődik, megfizet érte másképp.

Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Bartus László: Éljen a jobboldali és baloldali szembenállás

Következő cikk

Az oroszok álhírekkel támadnak a Baltikumban is