A száraz adatok is megdöbbentőek, miszerint Trump bevándorlási börtöneiben embertelen bánásmód miatt hat hónap alatt 19 fogva tartott halt meg, 1200 bevándorlót, akik éppen az Alligator Alcatraz nyilvántartásából tűntek el, nem találnak a hozzátartozóik, ügyvédeik, a 60 ezerhez közeli, törvénytelenül fogva tartott bevándorló 71 százaléka ellen soha nem indult büntetőeljárás, semmiféle bűncselekményt nem követtek el.
Ennek ellenére olyan bánásmódban részesülnek, mint a legsúlyosabb bűnözők. Törvényes jogaiktól megfosztották őket, a fogva tartásuk célja nyíltan a kegyetlenség, hogy azzal a még el nem fogott bevándorlókat is megfélemlítsék, nem utolsó sorban az amerikaiakat is, a propaganda pedig a bánásmód alapján azt a látszatot keltse, mintha súlyos bűnözők lennének. Még ennél is dermesztőbbek a felbukkanó videók és a személyes beszámolók.
A Belbiztonsági Főfelügyelő (DHS OIG) már 2019-es, fotókkal illusztrált helyszíni riasztásai El Pasóban és a Rio Grande-völgyben „egészségügyi és biztonsági kockázatokat” és „egyenesen veszélyes túlzsúfoltságot” dokumentáltak: WC nélkül alvó családok, padlón fekvő gyerekek, hetekig tartó bezártság zuhany és váltóruha nélkül. A jelentések szerint a fogvatartottak kétségbeesésükben a rácsok közé cetliket dugdosva kértek segítséget. Ez semmi Trump második ciklusához képest.
Független vizsgálatok és tényfeltárások sorozata számolt be ICE-fogdákban tapasztalható orvosi mulasztásokról és az ezekhez köthető halálesetekről. A The Guardian és más lapok évek óta gyűjtik a haláleseti adatokat; a kritikusok szerint a krónikus túlzsúfoltság, a hosszú ideig tartó bezártság, a mentális egészség elhanyagolása tragédiákhoz vezetett. A civil jogvédők hangsúlyozzák: a problémák nemcsak fennmaradtak, hanem súlyosbodtak.
Ebből is kaphattak ízelítőt az American Community Media sajtóbeszélgetésének résztvevői, egyebek között Heather Hogantól, az Amerikai Bevándorlási Ügyvédek Szövetségének (AILA) tanácsadójától, aki több olyan őrizetes intézményben dolgozott, ahová nyilvánosság nem léphet be. Szűrőinterjúkat végzett menedékkérőkkel Arizonában, Kaliforniában, majd felügyelte azokat, akik interjúkat készítettek menedékkérő családokkal.
„Több száz őrizetbe vett menedékkérővel beszéltem – mondta -, s gyakran megdöbbentett, hogy úgy bánnak velük, mint a bebörtönzött bűnözőkkel, annak ellenére is, hogy sokuknak nincs büntetett előélete.” A legdöbbenetesebb az volt, amikor elmondta, hogyan kezdődik, telik egy nap a menedékkérők számára. Azzal kezdődik, hogy hajnali 3-4 órakor ébresztik őket. Narancssárga overált viseltek, a csuklójuknál és a lábuknál megbilincselve szállították őket.
Elmondta: „a következetesen becsmérlő bánásmód példájaként emlékszem egy férfira, akit interjúvoltam, mosdóba kellett mennie. Így hát megkértük a biztonsági őrt, hogy vigye a mosdóba. Amikor a menedékkérő nem találta meg azonnal a mosdót, az őr gúnyolta, majd szidalmazta. Amikor a férfi megfordult, az őr úgy tett, mintha belerúgna, aztán nevetett ezen a többi biztonsági őrrel.
A szerződéses biztonsági őrök és az ICE tisztek holttestként emlegetik a bevándorlási őrizetben lévőket, ami egy gyakori kifejezés a bebörtönzöttek esetében. És ez a gyakori kifejezés a Belbiztonsági Minisztérium tisztviselői között. Tehát a rendszer rendkívül dehumanizáló, és a fogvatartottak kigúnyolása és holttestként való emlegetése gyakori példa erre. Nem meglepő, hogy, különösen a hosszan tartó őrizetben tartás, széles körű mentális egészségügyi problémákat okoz.”
Heather Hogan emlékeztetett arra, hogy „a legtöbb menedékkérő, őszintén szólva, már azelőtt is átélt traumatikus élményeket, mielőtt az Egyesült Államokba érkezett volna. Az őrizetbe vétel súlyosbítja a traumájukat. Vannak, akik már eleve rossz állapotban vannak, ami rosszabbodik, és vannak, akiknél az őrizetbe vétel miatt alakulnak ki állapotok. Kevés a hozzáférés a mentális egészségügyi támogatáshoz.”
Egy fiatal nő, például, akit az egyik menekültügyi tisztviselője interjúvolt meg, néhány nappal az interjú után öngyilkosságot követett el. Az idei év áprilisában közzétett legfrissebb jelentés megállapította, hogy az intézmények továbbra sem rendelkeznek megfelelő alapellátással, hiányosságok mutatkoznak az öngyilkosság megelőzésében és kezelésében, erőszakot alkalmaznak a mentálisan beteg fogvatartottakkal szemben.
Hogan kifejtette: „most már tudjuk, hogy a szövetségi kormány saját nyilatkozataival az őrizetbe vételt arra használja, hogy rávegye a bevándorlókat, menekülteket és menedékkérőket, hogy feladják az ügyüket és elhagyják az Egyesült Államokat. A kormány megpróbálja maximalizálni az őrizetbe vétel büntető jellegét, és annyira megnehezíteni a körülményeket, hogy az emberek inkább távozzanak, mintsem segítséget kérjenek.”
Az AILA tagügyvédei arról számolnak be, hogy az ügyfeleket intézményről intézményre szállítják, gyakran az Egyesült Államok olyan részeire, ahol az ügyfeleik senkit sem ismernek és nincsenek erőforrásaik. Így nagyon nehéz őket képviselni ilyen körülmények között. Éppen a múlt héten egy tagügyvéd számolt be egy ügyfélről, aki úgy döntött, hogy feladja a petícióját, amelyben a fogva tartásból való szabadon bocsátását kéri, mert ő is mentálisan összeomlott.
A családok esetében egyáltalán nem alkalmazhatnák a fogva tartást, és hangsúlyozta, hogy a szabadságvesztés olyan intézkedés, amelyet ritkán, és csak akkor szabad alkalmazni, ha feltétlenül szükséges. A szakember elmondta, hogy „szerinte a kegyetlenséget és a dehumanizálást a szövetségi kormányzat bátorítja, míg korábban, az emberi jogokkal és a jogállamisággal jobban törődő kormányok alatt megpróbáltak lépéseket tenni, felelősségre vonni a visszaéléseket. Amit korábban tiltottak, ma az a követelmény.
A beszélgetésen a szakemberek elmondták, hogy az amerikaiak nem tudnak arról, ami ezekben a táborokban zajlanak. Nem tudják, mennyi ideig tartják fogva az embereket, s milyen körülmények között tartják őket fogva, mert ezt gyakran úgy tekintik, hogy mi Amerika vagyunk, nem tennénk ilyet az emberekkel. El sem tudják képzelni, hogy mi zajlik. Ami most történik, az ugyanolyan, mint más helyeken, ahol nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. Csakhogy ez most az Egyesült Államokban történik.
Andrew Free Atlantában élő ügyvéd, aki megalapította a #DetentionKills mozgalmat, hogy támogassa az őrizetében bekövetkezett halálesetek által érintett családokat, közösségeket, azt mondta, hogy a bevándorlási fogva tartó központok a legveszélyesebb intézmények az Egyesült Államokban. A fogva tartottak nem jutnak jogi védelemhez, nyilvánossághoz, az átláthatóság hiányzik. Ezért következményei sincsenek a bekövetkezett haláleseteknek.
A halottak több mint fele latin-amerikai volt, és a legtöbb haláleset Floridában történt, a miami Krome központban, ahol a aktivisták szerint a túlzsúfoltság és a személyzethiány különösen súlyos körülményeket teremt. A kegyetlenség a lényeg. Az emberek elszakítása a családjuktól, elvételük a közösségeiktől. A trauma a lényeg, hogy az emberek elhagyják az Egyesült Államokat. Ez lett az amerikai álomból. Sokan belehalnak.
Free megállapította, hogy az ICE fogva tartása alatt álló személyek közül több mint 400 be nem jelentett haláleset történt a 2009-es pénzügyi év óta. „Vannak olyan emberek, akik állami vagy helyi őrizetben halnak meg, akiknek a haláláról soha nem számolnak be nyilvánosan, és soha nem vizsgálják ki őket. Nem lehet tudni, hány ember halt meg az ICE őrizetében. Én valójában nem tudom, és nem hiszem, hogy bárki is tudja” – mondta Free.
