Az amerikai–iráni háború nemcsak katonai konfliktus, hanem globális gazdasági sokk is lett, amelynek következményeit ma már szinte minden fogyasztó érzi a saját pénztárcáján. Az olajárak drámai emelkedése, a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság és a nemzetközi ellátási láncok akadozása olyan inflációs hullámot indított el, amely nemcsak az energiapiacot, hanem az élelmiszerárakat, a szállítást, a kereskedelmet és a mindennapi fogyasztási cikkek piacát is megrázta. A világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala körüli háborús helyzet miatt az amerikai családok ugyanúgy érzik a válság hatását a benzinkútnál és a boltokban, mint az európai, ázsiai vagy fejlődő országok lakói.
A Hormuzi-szoroson halad át a világ olajszállításának mintegy húsz százaléka, valamint jelentős mennyiségű földgáz, műtrágya és ipari alapanyag. Az amerikai–iráni háború nyomán kialakult katonai feszültség és a szoros részleges vagy időszakos lezárása azonnal pánikot váltott ki a világpiacokon. Az olaj ára néhány hét alatt meredeken emelkedett, egyes időszakokban a Brent hordónkénti ára meghaladta a 100 dollárt is. A Reuters és más pénzügyi elemzők szerint ez volt az egyik legnagyobb energiapiaci sokk a hetvenes évek olajválsága óta.
Erről tartott sajtóbeszélgetést az American Community Media Dr. William Orman Beeman, a Minnesotai Egyetem antropológia professzor emeritusa, a Közel-Kelet szakértője, Dr. Anil Deolalikar, a UC Riverside közgazdaságtan professzora és a UCR Közpolitikai Iskolájának alapító dékánja és Dr. Ryan Nunn, a Yale Egyetem Költségvetési Laboratóriumának kutatási igazgatója. A szakértők szerint a probléma nem lokális és nem ér véget a háborúval, aminek egyelőre nem látni a végét. A jelekből úgy tűnik, hogy Amerika csapdába esett, a deklarált cél (a nukleáris fenyegetés elhárítása) sem látszik, a gazdasági károk pedig beláthatatlanok.
A magasabb olajár azonban nem csupán a benzinkutaknál jelenik meg. A modern gazdaság szinte minden ágazata az energiára és a szállításra épül. Ha megdrágul az üzemanyag, nőnek a szállítási költségek, drágább lesz a gyártás, az élelmiszer-előállítás és a kereskedelem. Ez láncreakcióként söpör végig a gazdaságon. Az amerikai fogyasztók ma már nemcsak a benzinár-emelkedést érzik, hanem azt is, hogy drágább lett az élelmiszer, a repülőjegy, a csomagküldés és számos alapvető fogyasztási cikk. A Washington Post elemzése szerint az energiaár-sokk az infláció egyik legfontosabb hajtóerejévé vált, és közvetlenül növeli a háztartások terheit.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a gazdasági bizonytalanság már nemcsak az energiapiacokra korlátozódik. A globális ellátási láncok újra sérülékennyé váltak, hasonlóan ahhoz, amit a világ a Covid-járvány idején tapasztalt. Hajók rekedtek a térségben, a biztosítási díjak emelkedtek, a kereskedelmi útvonalak meghosszabbodtak, és egyes szállítmányozó cégek már alternatív útvonalakat keresnek. Mindez lassabb és drágább kereskedelmet eredményez. A világpiac ma annyira összekapcsolt, hogy egy közel-keleti konfliktus hatása néhány héten belül megjelenik egy amerikai vagy európai szupermarket áraiban is.
Dr. William O. Beeman, a Minnesotai Egyetem antropológus professzora és a Közel-Kelet szakértője szerint az amerikai lépések „abszolút károsak az amerikai gazdaságra”, és naponta milliárdos veszteségeket okoznak, miközben nem teszik biztonságosabbá a világot. Beeman arra is emlékeztetett, hogy az Egyesült Államok ma már jelentős olajexportőr, ezért különösen ironikus, hogy egy ilyen konfliktus mégis ennyire súlyosan destabilizálja az amerikai gazdaságot. Szerinte az egész válság ismét megmutatta, hogy a geopolitikai konfliktusok milyen gyorsan fordulnak át hétköznapi megélhetési válsággá.
Dr. Anil Deolalikar, a UC Riverside közgazdász professzora arra figyelmeztetett, hogy a válság különösen pusztító lehet a szegényebb országok számára. Miközben a fejlettebb gazdaságoknak vannak stratégiai tartalékaik és pénzügyi mozgásterük, sok fejlődő országban az energiaár-emelkedés azonnal élelmiszerhiányhoz, társadalmi feszültségekhez és politikai instabilitáshoz vezethet. Deolalikar szerint a világ legszegényebb régióiban a háborús infláció már most olyan károkat okoz, amelyeket évekig nem lehet helyrehozni.
Dr. Ryan Nunn, a Yale Egyetem Budget Lab kutatási igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az energiaárak emelkedése aránytalanul sújtja az alacsony jövedelmű családokat. A szegényebb háztartások jövedelmük nagyobb részét költik üzemanyagra, rezsire és élelmiszerre, ezért az infláció számukra sokkal fájdalmasabb. Nunn szerint az olajár-sokk ma másképp működik, mint a hetvenes években, mert az amerikai gazdaság kevésbé függ közvetlenül az olajtól, de az energiaárak még mindig rendkívül erősen befolyásolják a fogyasztói árakat és a mindennapi megélhetést.
A gazdasági bizonytalanságot tovább fokozza, hogy a piacok nem látják a konfliktus végét. Minden egyes katonai incidens vagy politikai nyilatkozat azonnal megrázza a tőzsdéket és az energiapiact. Amikor felmerül a Hormuzi-szoros újranyitásának lehetősége, az olajárak rövid időre csökkennek. Amikor a tárgyalások megszakadnak vagy újabb katonai akció történik, az árak ismét emelkednek. Ez a folyamatos bizonytalanság bénítja a befektetéseket és növeli a recesszió veszélyét.
A háborús infláció egyik legveszélyesebb következménye az, hogy pszichológiai hatása is van. Az emberek nemcsak drágábban élnek, hanem elveszítik a gazdasági biztonságérzetüket is. A vállalkozások kivárnak, a fogyasztók kevesebbet költenek, a családok pedig attól tartanak, hogy a helyzet tovább romlik. A gazdaságban a bizonytalanság önmagában is válságot okozhat. A piacok nem szeretik a kiszámíthatatlanságot, márpedig a közel-keleti háború ma pontosan ezt termeli újra és újra.
A helyzetet sok elemző már nem egyszerű energiaválságként, hanem egy új korszak kezdeteként írja le. A globalizált világgazdaság hosszú időn át arra épült, hogy az energia és az áruszállítás viszonylag stabil és olcsó marad. Az amerikai–iráni konfliktus azonban megmutatta, mennyire sérülékeny ez a rendszer. Egyetlen geopolitikai konfliktus elegendő ahhoz, hogy kontinenseken átívelő gazdasági zavarokat okozzon. A háború ma már nemcsak a frontvonalakon zajlik, hanem az inflációban, az üzemanyagárakban, a boltok polcain és a családi költségvetésekben is.
A fogyasztók számára a háborús infláció azt jelenti, hogy ugyanabból a fizetésből kevesebb marad a hónap végére. Az amerikai–iráni háború ezért nem távoli külpolitikai esemény, hanem mindennapi gazdasági valóság. Egy újabb bizonyíték arra, hogy a modern világban a geopolitikai konfliktusok ára végül mindig a hétköznapi emberek pénztárcájában jelenik meg.
