Megjelent a Facebookon Morvay Péter volt III/III-as ügynök előadásában egy érzelemdús vallomás arról, hogy miután Hartmann László fedőnéven besúgóként tevékenykedett, és az ügynöki munkájáért két alkalommal is (!) BM-jutalomban részesült, beperelt engem, mert ügynöknek merem nevezni.

Az alábbiakban csak azért reagálok erre az öncsaló hazug szövegre, mert az eset túlmutat az ügy személyes jellegén. Az ügynökkérdés rendezetlensége már olyan morális helyzetet teremtett, hogy kiáll egy volt III/III-as ügynök, és számonkéri, hogy III/III-as ügynöknek merik nevezni, és nem hősként tisztelik. Ajánlom mindenki figyelmébe az alábbi szöveget, amit Morvay a bíróságnak nyújtott be:

A botrány fő elemét nem az képezi önmagában, hogy valaki ügynök volt-e vagy sem (természetesen ez is lényeges kérdés), hanem az ehhez kapcsolódó erkölcsi magatartás. A volt titkosszolgálati tagok halmazában is az ügynökmúlt eltitkolása, a lebukás negatív erkölcsi magatartásnak tekinthető, míg az ügynökmúlt önkéntes feltárása, valamint a hálózat leleplezéséhez való hozzájárulás pedig pozitív erkölcsi magatartás”.

(Morvay “Hartmann László” Péter)

Ha valakinek nem lenne világos: tegyenek különbséget a “negatív erkölcsi magatartású ügynökök” és a “pozitív erkölcsű ügynökök” között. Ha valaki nem tudta volna, mostantól vannak pozitív erkölcsű III/III-as ügynökök. Aki előbb pattant le, az legyen hős, dicséretet érdemel, kitüntetést kell adni neki. Gyerekek példaképe, nevezzenek el róla iskolát. Morvay elnézőleg megengedi, hogy az ügynökmúlt is “lényeges kérdés” lehet mellesleg, de nem az a fontos, hanem “a hozzá kapcsolódó erkölcsi magatartás”.

De akkor mit érdemelnek azok, akik mindenféle zsarolás, fenyegetés ellenére sem lettek besúgók, akiket az ilyen „pozitív erkölcsi nagyságok”, mint Morvay “Hartmann”, a hátuk mögött besúgtak, emiatt kellemetlenség érte őket. Esetleg némelyiket tényleg emiatt kirúgták az egyetemről, ő pedig ezért még BM-pénzjutalomban is részesült. Most pedig tiszteletet parancsol magának, mert ő előbb kilépett.

A botrány maga ez a mondat. Ez maga a társadalmi probléma, hogy a besúgók nem néztek szembe tetteik súlyával, és azt gondolják, úgy tehetnek, mintha semmi nem történt volna. A volt III/III-asok odáig szemtelenedtek el, hogy kikérik magukat, ha nem hőstörténetet írnak róluk. Morvay hamis tudatban él, nem tudja, mit tett, nem nézett szembe múltjával, a tettei súlyával. Felmenti, tisztára mossa magát, ez mutatja, hogy soha nem tért meg.

Ott tartunk, hogy a volt III/III-as besúgók kikérik maguknak, hogy őket “leügynöközzék”. Ezt érdemes elolvasni, hol tartunk. Morvay ezt írta a bíróságnak:

„Alperes a jelen per megindulása óta is egyfajta minősítő jelzőként használja a III/III-as jelzőt személyemre vonatkozóan”.

(Morvay Péter, volt III/III-as ügynök)

De hát Morvay III/III-as ügynök volt. Mit kifogásol? Mindig is használni fogom, ahányszor leírom a nevét, amíg csak vissza nem vonul a közéletből. Azt kifogásolja a Facebookon, hogy a távozását szeretném a közéletből. Hát persze. Összeesküvés-elméleteket, álhíreket, orosz propagandát terjeszt. Kártékony manipulátor, becsapja az embereket. Mintapéldája annak, miért kell az összes volt III/III-as ügynököt kitiltani a közéletből.

Morvay Péter, aki bagatellizálja saját ügynökmúltját, kézzel-lábbal tiltakozott a bíróság előtt, hogy a bíróság bekérje az ő jelentéseit és a tartótisztje minősítéseit, a véleményét “Hartmann László” kiváló ügynöki munkájáról. Amiért a “pozitív erkölcsű” Morvay ügynök rövid idő alatt kétszer (!) is 2 ezer forintos BM jutalomban részesült. Miért titkolja? Ő, aki pozitív erkölcsű ügynök, aki “bátran” feltárta dicsőséges múltját, miért leplezi ezeket?

Morvay azt kifogásolja, hogy „élettörténetét” az “Alperes meghamisítja”, mert nem saját elfogult olvasata szerinti hőstörténetnek írja le. Így: “szegény Morvayt megfenyegették, ezért kénytelen volt aranybetűkkel, kézzel írott feljelentéseket körmölni, különben bitófára kerül, de hősiesen kilépett, bevallotta, és nem került bitófára, mert a diktatúra megijedt tőle, az ellenállótól, és hős lett, éljen! Csodálatos ember. Kár, hogy csak ennyi BM-jutalmat kapott, többet érdemelt volna. De egy tisztikeresztet a csillaggal mindenképp.

Ha Morvay önkényesen különbséget tesz III/III-as besúgók között, akkor a határt inkább ott kell meghúzni, hogy kik adtak jelentést és kik nem. Kik végezték ezt a piszkos munkát a diktatúra titkosszolgálatának dicséretével, kik kaptak pénzjutalmat azért, mert társaikat besúgták és kik nem? Ez a különbség, nem az, hogy amikor jobb lehetőséget lát, ki mikor pattan le.

Morvay a fenti elhatárolás szerint a negatív erkölcsűek közé tartozik, nem a pozitívak közé. Hogy beleszeretett egy lányba, s a lány miatt, aki később a felesége lett, kilépett a III/III-tól, majd a Hit Gyülekezetében való karrierje érdekében bevallotta a ténykedését, az még nem teszi őt erkölcsi nagysággá. A társadalmi megítélése sem lesz jobb ettől. A megtérés hiányzik, a megtérés gyümölcse, a múlttal való leszámolás, szembenézés, visszavonulás.

Újságíró vagyok, nem önáltató és hazug élettörténeteket írok, ahogyan a besúgók láttatni akarják magukat, hanem a tényeket. Morvay III/III-as besúgó volt. Ez a tény. Engem az érdekel, mint újságírót, hogy Morvay a BM-pénzjutalmakat mire költötte? Mit csinált vele, amikor megkapta? Örült? Arról beszéljen, mire kapta a BM-jutalmakat és mire költötte? Nem kötelezheti a bíróság a sajtót, hogy egy ügynökről úgy írjon, ahogy ő láttatni akarja magát. Senkit nem lehet kötelezni arra, hogy mindig írja oda: de kilépett. Mások be sem léptek.

Morvay úgy állítja be, mintha a nyolcvanas évek második felében akasztás járt volna érte, ha nemet mond a beszervezésre. Voltak, akik nemet mondtak, egyiket sem akasztották fel érte, de még az egyetemről sem zárták ki. De ha igen, akkor azt is vállalták a Morvaynál sokkal kisebb hősök. Közönséges hazugság, hogy Morvayt azért rúgták ki a Közgázról, mert kilépett a III/III szolgálatától. Mutasson erről papírt. Addig ez csak egy hazugság.

A valóság az, hogy a Hit Gyülekezete szekta abban az időben azt javasolta mindenkinek, hogy hagyja ott az egyetemet, vélhetően azért, mert Németh Sándornak sem volt semmi végzettsége, nem volt diplomája. Miután megtértem, én is otthagytam a szociológia szakot ugyanezért, a felségem egy idő után a Zeneakadémiát, mindketten később tértünk vissza és végeztük el.

*

Egyébként az egész per olyan, mintha a bolondokháza kihelyezett ülése lenne. Morvay egybecsúsztat mindent, másról beszél, mint amiért perel. A keresete ugyanis nem arról szól, amit a Facebookon és a fenti szövegekben is panaszol. Morvay azt akarja elérni, hogy az ügynökmúltjáról, mint hőstörténetről, tisztelettel beszéljenek, de ehhez eszközül használ egy szöveget, amit kiforgat.

Ha ugyanis valaki a Facebookos képmutatás meghallgatása után úgy érzi, hogy nem tudta meg, Morvay miért perelt engem, az nem az ő hibája. Az ugyanis nem derül ki a szövegből, csak valami nagyon homályos utalás van arra, hogy én ma is ügynöknek tartom őt, amit ő visszautasít. Pedig maga ez a videó is igazi ügynöki munka.

Az én véleményem valóban az, hogy Morvay ma is ügynöki jellegű tevékenységet folytat, a jelenlegi “tartótisztje” Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezetője, ő pedig Németh Sándor ügynöke. Morvay nem megtért, hanem “tartótisztet” cserélt. Ez a véleményem, amit alá is tudok támasztani. Ha megtért volna, akkor visszavonul a közélettől. Szégyen, hogy egy erkölcsi intézmény, egy egyház vezetőjének a személyi titkára egy volt III/III-as ügynök lehet. Ez mindent elmond arról az egyházról is, és a vezetőjéről is.

De ha már Morvay előállt azzal, hogy miért perelt be engem, és erről egy szót sem szólt, akkor derüljön ki. Morvay azért perelt engem, mert egy cikkemben arra a kérdésre, hogy a “HVG hogyan lehet a Hit Gyülekezete szócsöve”, ezt a választ adtam:

“Csak meg kell nézni a Hit Gyülekezete médiáját, milyen szoros a kapcsolat például az iszlamofóbiás Seres Laci és az utolsó aktív III/III-as ügynök Morvay Péter (fedőneve: „Hartmann László”), Németh Sándor legbizalmasabb munkatársa, személyi titkára között.”

Vagyis a válasz az, hogy Morvay ügynöki jellegű munkája folytán. Az ügynökmegmaradás törvénye szerint ügynök nem vész el, csak átalakul, és éppen ezért kellene a volt III/III-as ügynököket eltiltani a közélettől, mert a rendszerváltás után újrahasznosították őket. (Az egyik ilyen újrahasznosító, akinek az ügynökök gerinctelenségére van szüksége, Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezetője. Németh megrágalmazott ügynökmúlttal engem, aki soha nem voltam ügynök, de az nem zavarja, hogy saját személyi titkára egy volt III/III-as. Milyen jogon kritizálja ő a történelmi egyházak volt ügynökeit?)

Morvay ebből a részből és az egész szövegből kiragadta azt a jelzős szerkezetet, hogy “az utolsó aktív III/III-as ügynök Morvay Péter”, majd ezt kiforgatva, négy egymást kizáró, és négy egymásnak ellentmondó jelentést adott ennek. Emiatt perel, de erről egy szót sem szól a videón.

Ezekből végül maradt kettő: szerinte ezzel azt állítottam, hogy 1. ő volt az utolsó távozó, aki elhagyta a III/III-at. Büszkén emlegeti, hogy ő már 1987-ben távozott, mint érdemet. A másik kiforgatott értelmezése szerint 2. ő még ma is a III/III aktív ügynöke. A két jelentés kizárja egymást, mert ha ő volt az utolsó távozó, akkor nem lehet ma is a III/III ügynöke, és ha ma is a III/III ügynöke, akkor nem lehetett az utolsó távozó.

De a szöveg kiforgatásával ez a kisebb baj. Nagyobb baj az, hogy nem volt egyetlen utolsó távozó III/III-as ügynök sem, ezért Morvay sem lehetett az. A szöveg nem utalhat erre. Ez köztudomású tény, ahogy az is, hogy a III/III-s Csoportfőnökség 27 évvel ezelőtt jogutód nélkül megszűnt. Morvay nem lehet egy 27 éve megszűnt és nem létező III/III ügynöke. A szöveg alapján ezt senki nem gondolhatja róla. Egy képtelenséggel nem lehet megsérteni valaki jó hírnevét. A keresetét már ezen a ponton el kellett volna utasítani.

Erről szól a per, de Morvay miközben előadja a hőstörténetét, erről egyetlen szót sem szól, hogy ez a per tárgya. Az ő kiforgatott hamis értelmezései, amelyek képtelenségek. Még ez is igazi ügynöki munka, mert a perből kiderül, hogy valójában nem ez fáj Morvaynak, csak erre hivatkozva akarja elérni, hogy róla, mint volt III/III-as besúgóról, csak úgy lehessen írni, hogy az általa megszépített múltját hőstörténetként adják elő.

*

De Morvay hazudozásai után lássunk néhány tényt. Már csak azért is, mert rólam például azt állítja, hogy újságíróként mentem a Hit Gyülekezetébe, és “eljártam oda néhány évig”, vele csak két hónapig voltam kapcsolatban a Hetek című újságnál. Ezzel szemben a valóság az, hogy amikor én a Hit Gyülekezetébe mentem, nem voltam újságíró, hanem tanár.

Nem “eljárogattam néhány évig” oda, ahogy Hartmann mondja, hanem éveken át Németh Sándor bizalmas munkatársa voltam, és egyebek mellett azért jöttem el, mert Németh terrorja ellenére sem voltam hajlandó olyan aljas tevékenységre, mint amilyet Morvay ma is végez. Morvay videón előadott önsajnáló nyálas monológjának épp annyi köze van a valósághoz, mint ezeknek az abszurd állításainak.

Morvayval éveken át dolgoztunk együtt a gyülekezet székházában, nem két hónapig, ahogy ő hazudja. Morvay kezdetben nem volt a Hetek munkatársa, a Hetekben éppenséggel nem dolgoztunk együtt, mert én tiltakoztam az ellen, hogy Morvay borzalmait közöljük. Akkor még voltak a Hit Gyülekezetében autonóm személyiségek, akiknek a haja égnek állt attól, amit Morvay művelt. Morvayt ezért távol tartottam. A Hetek című lapot ugyanis én hoztam létre, mielőtt a nagy húsz éves ünneplésben erről megfeledkeznének.

De Németh Sándor, mint egy narkós fogyasztotta az összeesküvés-elméleteket, álhíreket, Morvay volt a dílere. Morvay kihasználta ezt, erre játszik azóta is, és ebből él. Ez ügynök karakter. Kivéve az olyan eseteket, mint amikor ellopta a hívők jeruzsálemi konferenciára befizetett pénzének egy részét, és többszintes házat épített belőle.

Egy volt III/III-as sápítozásához, hogy őt ügynöknek nevezik, tegyük hozzá, hogy Morvay és a Hit Gyülekezete engem egy hamis 6-os kartonnal és a Gój Motorosok felhasználásával ügynöknek nevezett minden alap nélkül. Erről már van egy jogerős ítélet, most zajlanak a személyiségi jogi perek. Morvay a sajtóperben hamis tanúként szerepelt, olyat állított, amit nem látott, nem hallott, ahol nem volt jelen, és ahol az a helyszín, amiről ő beszélt, nem is létezett.

Emellett Morvay a nyilvánosság háta mögött a D-1614 fedőnevű újabb hamis ügynökváddal zaklatott hónapokon át, amit most letagad. Ő indította el, az egész tőle származik. Morvay, a volt III/III-as ügynök tehát kikéri magának, hogy őt éljenzés nélkül III/III-asnak merik nevezni, de ő hamis tanúvallomással és egy újabb hamis ügynökváddal terrorizált engem, aki soha nem voltam ügynök, mint ő. Mi nem tartozunk egy kategóriába.

Íme a bizonyíték:

Ez az óra itt alul a 16.14 felirattal Morvay „tumblr” oldaláról való, ahol a Ludman névvel gúnyol engem. Rajta kívül senki más nem használta se előtte, se utána a Ludman névvel való gúnyolódást, ami a vér szerinti anyám neve.

Itt pedig egy ludmanozós fenyegető komment az Amerikai Népszava fórumában. Soha senki nem nevezett se előtte, se utána “Ludman Laci”-nak engem, csak a zaklató Morvay:

Ez egy igazi ügynök. Ez Morvay Péter. Majd kiáll ájtatos pofával a Facebook nyilvánossága elé, hogy milyen sérelem érte őt, az aljas besúgót azzal, hogy én ezek után III/III-asnak merem nevezni, és a múltját meghamisítom: nem mosom tisztára a múltját. A zaklatásaira elkezdem írni, hogy ő valódi III/III-as, erre beperel, majd a Facebookon előadja az ártatlan bárányt. Ehhez tényleg olyan vastag bőr kell, amilyen csak egy ügynök képén van. Nincs itt mit szépíteni.

Morvay tehát azért perelt, mert azt kifogásolja, hogy az “Alperes” az ügynökmúltjához nem csatolta a kozmetikázott és hamis önképről tanúskodó életrajzát. Nem mosott tisztára egy besúgót. Ezzel sértette meg az ő személyiségi jogait. Morvay Hartmann hírnevét a III/III-as ügynökmúltja rontja, és ez zavarja őt. Szobrot akar magának, musical-t szeretne íratni a hős III/III-asról, aki annyira megtévesztette a BM-et, hogy az jutalomban is részesítette.

Erre a szégyenfoltra egy megoldás van: nem a bíróság felhasználása a sajtószabadság és véleményszabadság korlátozására, hanem a közéletből való hősies visszavonulás, és a BM-jutalmakból alapítvány létrehozása a közéletből távozott beteg III/III-as ügynökök lelki gondozására. Az őszinte megbánás, amelynek látható gyümölcse az ügynöki jellegű tevékenység befejezése.

Végezetül: az elsőfokú eljárásban a polgári perek alapvető jogelvei sérülnek. Ilyet még nem is hallottam, hogy a bíró a másik felet nem hallgatja meg, egyetlen indítványát nem fogadja el, a bizonyítási teher kiosztásánál a bíró meghamisítja a perbeli szöveget, átírja a felperes értelmezésére a mondatot, és a bizonyítási teher nem azonos a végső keresettel.

Ezért elfogultságot jelentettem be, de a bíró kijelentette, hogy nem elfogult, noha furcsa módon a tatabányai Hit Gyülekezete vezetője (a per Tatabányán zajlik) közölte Morvayval a Facebookon is, hogy “Tatabánya veled”. Ez mit jelent? De mindegy, milyen ítélet születik első fokon ennyi eljárási és értelmezési hiba mellett, legkésőbb a Kúrián és Strasbourgban Morvay ügynök nagyot koppan, utána elhallgat.

Addig is mindenki jegyezze meg, amikor ezt az embert látja, hallja, olvassa, hogy egy volt III/III-as ügynök, aki Hartmann László néven volt besúgó, kétszeres BM-jutalmazott spicli, aki véleményem szerint a rendszerváltás után is ügynöki tevékenységet folytat, jelenleg Németh Sándor és a Hit Gyülekezete ügynöke. Nem egy elvszerű álláspontot képvisel, nem saját szakmai véleményét közli, hanem feladatot teljesít, manipulál, félrevezet. Küldték.







HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here