Ismernie kell az Orbán rezsim orwelli-i „újbeszél” nyelvét, aki pontosan érteni akarja, mint mond ez a bűnszervezet, amikor kommunikál. Havasi Bertalan, Orbán sajtófőnöke azt mondta, hogy „A magyar állam ezért nem fizetett” azért, hogy Orbán beszédet mondhasson Dallasban, ami ebben a formában igaz is, de nem azt jelenti, hogy nem került magyar állami közpénz a republikánusok rendezvényének szervezőihez (CPAC), és nem a magyar adófizetők pénzén vásároltak Orbánnak fél órát a program elején, amikor félháznak (mínusz becsődített amerikai magyarok) beszélhetett.
Ha az amerikaiak nem tudnák, Magyarországon ez úgy van, hogy amikor a magyar közpénz elhagyja az államkasszát, és az Orbán-rezsim oligarcháinak alapítványaihoz és egyéb szervezeteihez megérkezik, akkor a közpénz ezzel elveszíti a közpénz jellegét. Mert az ő meghatározásuk szerint a közpénz nem az, ami az adófizetőktől származó állami bevétel a közös kasszában, hanem a pénz tartózkodási helye határozza meg a pénz közpénz jellegét. Ha a közpénz kikerül a köz tulajdonából, elveszíti közpénz jellegét, mintha soha nem is a köz pénze lett volna. Így nem derül ki a lopás.
Magyarra fordtva Havasi szövegét, ez azt jelenti, hogy a magyar állam közvetlenül nem fizetett közpénzt a CPAC szervezőinek. Látszólag tehát nem hazudott. Ha azonban kibontjuk az igazság minden szeletét, akkor láthatjuk, hogy a magyar költségvetésből élő, magyar állami közpénz milliárdokból működő Alapjogokért Központ (amely nem mellékesen ugyancsak orwell-i újbeszél nevet visel, mivel egész tevékenysége az alapjogok eltörlésére és megsemmisítésére irányul) a rendezvény szponzorai között szerepel. Nem közvetlenül a magyar állam, hanem rajtuk keresztül fizettek.
Ez azt jelenti, hogy a magyar állam a közpénzek (szó szerint) milliárdjait (ebben az évben 2 milliárdot) fizet be az Alapjogokért Központ kasszájába, ahol a közpénz milliárdok elveszítik a közpénz jellegüket, majd a pénzt nem állami funkciókra és nem közfeladatokra költik. A klasszikus szép korokban (értsd: liberális jogállami demokráciákban) ezt nevezték pénzmosásnak. Az Alapjogokért Központ közbeiktatásával így mégiscsak a magyar állam fizetett az adófizetők pénzéből, a közpénzből ismeretlen nagyságú összeget, hogy Orbán beszélhessen a konferencián. Megvették az időt.
Ezért Havasi csak látszólag mondott igazat, valójában akkorát hazudott, mint Röfi ólajtója, mert attól, hogy az orbánista alapítványt közbeiktatták, a befizetett pénz az államkaszából származik, és a magyar adófizetők pénzét használták arra, hogy Orbán fellépési időt vásárolhasson magának egy kirakatrendezvényen. Amerikában ez természetes, bevett szokás, hogy pénzért még akár egy volt amerikai elnökkel is megvehetsz egy vacsorát. Pontos ára van annak, hogy mennyiért vacsorázik veled Bill Clinton vagy George Bush. Ha valaki koncertezik, még egy kritikust is ki lehet bérelni.
Természetesen, tisztában vagyunk azzal, hogy ehhez szükséges az is, hogy Orbán a Ku Klux Klan fajelméletét hirdesse, hogy az amerikai szélsőjobb itt megjelenő hallgatóságának megfeleljen, de a fellépéshez akkor is fizetni kell. Egy vendég akkor mondhat beszédet, ha szponzorként leperkálja a pénzt. Orbánnak a magyar államkasszából ellopott többszáz milliárdos eldugott vagyonából lett volna miből fizetnie, de abba belebetegedetett volna, ha nem a téli fagyoskodásra ítélt csóró magyar adófizetőktől kilopott pénzt fizetik be a republikánus szélsőjobboldali szervezet kasszájába.
Amiről jegyezzük meg, hogy dúsgazdag, mert a társasági adót nem fizető, dollárban multimilliárdos gazdagok (beleértve a fegyverlobbit és más szörnyetegeket is) hatalmas pénzeket fizetnek a republikánus pártnak (és a szavazóikat szerző korrupt tévéprédikátor „lelkészeknek” és a magánvállalkozásként működtetett „egyházaiknak”), hogy mindenféle hazugságot kitaláljanak, hogy ne kelljen adót fizetniük, és a nekik dolgozó rabszolgák létfenntartásához (például az egészségügyhöz) ne kelljen hozzájárulniuk. Erről szól a republikánus párt, a multimilliárdosok érdekeiről.
Ezért a magyar adófizetők pénze nélkül is meglennének, de megszokták, hogy ingyen ők nem adnak semmit. Ezért Orbánnak is fizetnie kellett, amit közpénzből oldott meg az Alapjogokért Központ közbeiktatásával, az illiberális orbánista alapítványon keresztül kimosva az állami pénzt. Orbán így dicsőülhetett meg saját korlátolt közönsége előtt, amely elhitte, hogy már Orbán osztja az észt az amerikaiaknak is. Így aratott újabb világra szóló „győzelmet”, ahogy ő szokott: lefizettek mindenkit, hogy előadhassa az ő csődbe jutott, csirkefarhátas fasiszta rendszerének a hazug propagandáját.
Orbán majdnem üres terem előtt, egyetlen komoly és jelentős amerikai politikus vagy államférfi jelenléte nélkül, majdnem a szünetben elmondhatta pénzért a beszédét, mint Móricka, és elhitte magáról, hogy ő az illiberális fasiszta világforradalom vezetője, ő tanítja az amerikai republikánusok trumpista szélsőjobboldali szárnyát, és ő a szellemi vezére a világ legmocskosabb embereinek. Miközben Amerikában annyit sem számít, mint a japán és magyar csecsemék seggén az unortodox piros folt, amit Matolcsy fedezett fel egyik lázálmában.
Orbán fellépését egyik oldalról érdektelenség, másik oldalról közutálat fogadta Amerikában. A mainstream média arra figyelmeztetett, hogy Orbán a demokrácia lerombolásáról beszélt, és intő jel Magyarország Amerikának, hogy az orbáni úton soha nem szabad elindulni. Pedig még nem is látják a rettenetes végét. Mussolinit a lábánál fogva akasztották fel a korábban őt éljenző olaszok, de nem biztos, hogy cserélne Orbánnal, amikor neki vége lesz. Ismerjük a félázsiai magyar népet, akikhez képest az olaszok megfontolt hidegvérű sakkozók.
