Az EP-választáson bekövetkezett vereség után először, megszólalt Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke. A magát sajtónak nevező ellenzéki média a szokásos módon cinikusan és gúnyosan fogadta, ahogy az elmúlt 14 évben mindig, ha a demokratikus ellenzék bármit tett vagy mondott. Míg a fideszes Magyart nem érheti bírálat semmiért.
Pedig az korrekt dolog, ha egy párt elnöke az elszenvedett vereség után elmondja, hogy elemzik és értékelik a történteket, keresik az okokat, tisztázzák a felelősséget, és megígéri a nyilvánosságnak, hogy az önvizsgálat eredményéről és a döntéseikről beszámol. Mindenki arra harapott rá, természetesen, hogy elvileg felmerülhet a párt elnökének lemondása is.
Nyilvánvalóan azért, mert a Magyar Péterben messiását megtaláló ellenzékiek és Magyar sajtója, megigazulva érzi magát, alig várja, hogy Gyurcsány lemondjon, a DK megszűnjön, az eddigi ellenzék megsemmisüljön, s mindenki vonuljon Magyar Péter megdicsőülésének virágokkal szegélyezett útján, és kivétel nélkül mindenki a diktátor Magyarra szavazzon.
Mi éppen ezért azt mondjuk, hogy ha valamikor, akkor most semmiképpen nem szabad Gyurcsánynak lemondania. Ennek több oka van. Először is azért, mert ha azt kérdezi, hogy hibáztak-e a kampányban, azt mondjuk, hogy nem. A vereségek okát nem itt kell keresni, hanem 2014-ben, amikor először elindultak a csaló választáson és landoltak a NER-ben.
Minden kudarcnak és vereségnek ez az oka, a legnagyobb bűnük pedig az, hogy ezt nem ismerik el, és nem mondják meg az embereknek. Hitegették őket, hogy Orbánt választáson le lehet győzni az egyenlőtlen és tisztességtelen feltételek között. Emiatt belesodródtak a kirakaparlamentbe, ahol megkapták a kezükre és a lábukra a NER bilincseit.
Ezért büntetik őket.
Most a magyaristák is ezért ócsárolják őket, miközben ők semmivel nem voltak különbek. Figyeljék meg, hogy a parlamenti ellenzéki pártok szenvedtek vereséget, a legnagyobbat a Momentum, amit szintén istenítettek, amikor megjelent, s amíg nem jutott a parlamentbe. Magyar csillaga is addig tündökölhet, amíg be nem masírozik a NER-be, Orbán szárnyai alá.
De a legfőbb oka annak, hogy Gyurcsánynak most semmiképpen nem szabad lemondani, az Magyar Péter, a reformfideszes messiás. Gyurcsány az egyetlen, aki a pártjával ellene állhat, megmentheti a maradék pluralizmust, baloldaliságot, demokratikus ellenzékiséget. Mert Magyar Péter nem demokrata, azt mondani sem kell, s nem szabad engedni neki.
Nem szabad megengedni, hogy jöjjön Magyar az agresszivitásával, s elsöpörjön mindenkit, letaroljon és eltaposson mindent, ami rajta kívül van. Orbán azért engedte szabadon, hogy ezt a munkát elvégezze, mielőtt kinyírja. Ha Gyurcsány most lemondana, s ezzel a baloldal szétesne, a demokratikus ellenzéknek egyetlen bázisa sem maradna, s az tragédia lenne.
Gyurcsányra most olyan szükség van, mint egy falat kenyérre. Eszébe ne jusson, hogy a baloldalt szélnek eressze, elbizonytalanítsa, hogy megszűnjön minden ellenállás Magyarral szemben, aki nem az ellenzék 14 évét sajnálja, amit ő a Fidesz élősködőjeként töltött. Az ő gyurcsányellenes és baloldalellenes („se nem bal”) gyűlölete a szélsőjobbos Fideszből ered.
Ha Magyar, aki ordító oroszlánként jár körbe, mint a Bibliában az ördög, hogy mindenkit elnyeljen, és ebben sikeres lenne, akkor Magyarországon örökre elveszett a demokratikus fordulat lehetősége. Két Fidesz együtt vagy egymás ellen, két fasiszta párt, két fasiszta vezér, s teljesen mindegy, hogy ki nyer. Illetve azért nem, mert Magyar lenne a rosszabb.
Orbán nem jutott el addig, mint Magyar, hogy megkérdőjelezze a demokratikus ellenzék létezésének jogát, hogy el akarjon pusztítani magán kívül mindent, hogy még ellenzéke se legyen. Orbán enged élni, ha őt nem támadod, de Magyar kivégez, ha őt nem támogatod. Gyurcsány feladata, felelőssége, hogy most megszervezze az ellenállást.
Ehhez azonban fel kell ismernie a történelmi helyzetet, a veszélyt, amit Magyar jelent az Orbán utáni demokráciára, ha Orbán gazdaságilag kivégezné vagy megbuktatná magát. A jelenlegi helyzetben Magyar nem a Fideszre, hanem az ellenzékre dobott atombombát. Sok a sebesült, sok a halott, sok az árva, s ezek nem mind DK-sok, de meg kell menteni őket.
Gyurcsány pártja lehet Noé bárkája, amely befogadja és megőrzi a különböző liberális, baloldali és zöld demokratákat, minden embert, aki utálja a diktatúrát, a jogfosztást, az agressziót, a kirekesztést és az erőszakot, függetlenül attól, hogy a vezért Orbánnak vagy Magyarnak hívják. Magyar le akar velük számolni, ha nem állnak be mellé, de nem fognak.
Ezért Gyurcsánynak át kell lépnie saját árnyékát. Nemcsak saját pártjára kell gondolnia, de minden sebesült, bujdosó, magára maradt, elárvult demokratára is, akik szétszóródtak a Magyar által indított nukleáris támadásban. Vagy a DK-nak kell szellemében befogadónak lennie és nyitni mindenki felé, aki veszélyben van, vagy közös fedelet építeni a túlélőkkel.
A helyzetet úgy kell elképzelni, hogy az ellenséges űrhajóról levált egy lázadó egység, amely el akarja pusztítani a demokratikus ellenzéket, majd az űrhajót (vagy bolygót), amiről levált. Az elnyomó birodalom által rabszolgasorsba kényszerített demokratákat megtévesztette, reményt és szabadulást ígért nekik, hogy elpusztítsa őket.
Most ez a lázadó egység, amely meg akarja semmisíteni az elnyomott demokratikus ellenzéki oldalt, a legnagyobb veszély az egész országra. A megtévesztett és megigézett rabszolgákkal nem lehet mit tenni, azokat fogságba ejtette. De a maradékot meg kell menteni, és az ellenállást meg kell erősíteni. Ehhez azonban néhány dolgot tisztázni kell.
Először is azt, hogy most többről van szó, mint egy pártról. Másodszor tisztázni kellene az elveket, amelyek összekötnek mindenkit, aki most egy demokratikus rendszerváltásban hisz és érdekelt. Meg kell fogalmazni a közös célt, a közös elveket, a stratégiát és annak végrehajtását, az összetartozás formáját és az együttműködés módját.
Ebben a helyzetben nincs helye az elbizonytalanodásnak, az önmarcangolásnak, az ostoba egymásra mutogatásnak. Rendkívüli helyzet van. Gyurcsány Ferenc pártja a legnagyobb a maradék ellenzékben, s meg kellene találni a módját a „népfrontos” egüttműködésnek a többiekkel, különben mind elvesznek. A Momentum megpróbált hízelegni, kivégezték érte.
Ami pedig a legfontosabb, annak felismerése, hogy az egykori Indexből osztódással létrejött ellenzéki online újságok, s a hozzájuk hasonuló többi ellenzéki lap, az ellenség oldalán áll, az ellenséget segíti (értve ezalatt mindkét Fideszt), rájuk számítani nem lehet. Az ott „ferencező” gyűlölködők komoly szerepet játszottak a NER létrejöttében is.
Világosan kell látni, hol húzódnak az arcvonalak. El kell felejteni a tizennégyévezést, az üvegplafonozást és az összes fideszes propagandából átvett hazugságot. Látni kell, hogy Magyarországot immár nem egy, hanem két diktátortól kell megmenteni, amelyek közül az egyik ki akar nyírni mindenkit magán kívül, fel akarja számolni a maradék szabadságot.
Nem úgy kell tekintenünk magunkra, ahogy azok tekintenek ránk, akik képesek bedőlni saját hazugságaiknak, beleesnek egy fideszes pszichopata csapdájába, akik nem képesek elemi dolgokat felismerni, de azért fenntartják maguknak a jogot, hogy ők mondják meg, mi a jó és mi a rossz, a hamis tekintélyükkel rátelepszenek mindenre. Át kell nézni rajtuk.
Gyurcsány és a DK akkor követ el hibát, ha belesüllyed saját kicsinyes pártszemléletébe, ha nem tudja szélesebb perspektívából látni és értelmezni a helyzetet, a választáson rágódik, és nem látja, hogy ennél sokkal átfogóbb problémára kell itt választ adni, választ találni. Egy biztos, hogy ebbe nem fér bele Gyurcsány lemondása, aki történelmi feladat előtt áll.
