A Magyar Hang érdekes összeállítást közölt az egyszázalékos adófelajánlások alapján, amelyből megállapítható az egyes egyházak nagysága és társadalmi támogatottsága. A törvényalkotók annak idején az állami támogatás demokratikus módjaként hozták létre az egyszázalékos adófelajánlás intézményét, amikor az adófizetők rendelkezhetnek arról, hogy adójukkal melyik egyházat tartják méltónak a támogatásra. A rendszer arra épül, hogy ezzel tulajdonképpen a híveik támogatják saját egyházaikat, illetve azok, akik értékesnek találják a tevékenységüket.
Ennek alapján az egyházak mindig zsinórmértéknek tekintették az egyszázalékos felajánlások statisztikáját, mert az hűen tükrözi az egyes felekezetek méreteit és elfogadottságát, a társadalom által történő megbecsülésüket. Társadalmi és politikai konszenzus alakult abban a tekintetben is, hogy az adófelajánlásokat objektív statisztikának fogadják el. Az egyházak és pártok is erre hivatkoztak az elmúlt évtizedekben, a közéletben bevett hivatkozási alap az egyszázalékos felajánlások által elért eredmény. Ez mutatja a tendenciát is, melyik egyház elfogadottsága nő és melyiké csökken.
Ennek ismeretében döbbenetes az, hogy Iványi Gábor egyháza, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) egyház Magyarország ötödik legnagyobb egyháza és ötödik legtámogatottab közössége, miután őket csak a katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok és a krisnások előzik meg. A Hit Gyülekezete Iványi Gábortól messze leszakadva következik a sorban, immár csak a pontszerző helynek is nehezen nevezhető hetedik helyen, mert már a baptisták is megelőzik őket.
Ehhez képest Iványi Gábor egyháza olyan egyház, amelytől Orbán minden ok nélkül elvette az egyházi státuszát, jelenleg törvényen kívüli.
Iványi Gábor ugyanis nem vett tudomást egyháza jogfosztásáról, nem volt hajlandó egyházból egyesületté válni, s megtagadott minden ezzel kapcsolatos rendelkezést. Ehelyett beperelte az államot és megnyert minden pert az EU-ban és Magyarországon is. Ennek ellenére az Orbán-rezsim nem hajtja végre a bírósági ítéleteket, és nem adja vissza a jogtalanul, ok nélkül, s politikai alapon elvett egyházi státuszt, az azzal járó kedvezményekkel együtt, amelyek az egyházakat az adófizetők pénzéből megilletik. Ez sem elég, hanem még az egyéb normatív támogatásokat is megvonja.
Emiatt Iványi Gábor egyháza eladósodott, nem tudja a fizetéseket sem folyósítani rendesen, már majdnem kikapcsolták a gázt is, és ha jön egy kis pénz a számlájukra, azonnal inkasszózza a NAV. Miközben az Orbán-kormány milliárdokkal tartozik a bírósági ítéletek szerint. Egészen idáig nem kaptak az egyszázalékos felajánlásokból sem, mert ahhoz Iványi Gábornak el kellett volna ismerni az egyházi státusz elvételének jogszerűségét, amire nem volt hajlandó. Ebben az évben váratlanul visszakapták a technikai számukat, és azonnal az ötödik legtöbb támogatást kapták.
Nyilvánvaló ellentmondás, hogy az ország ötödik legtámogatottabb egyházának nem lehet egyházi státusza Magyarországon, mert Iványi Gábor nem hajlandó térdet hajtani Orbán Viktornak, míg a többiek ezt megtették. Beleértve a Hit Gyülekezetét is, amelynek vezetője együtt küzdött egykor az egyházi státuszért Iványi Gáborral, aki segítette őket ebben. A Hit Gyülekezetének anyagilag jót tett az Orbánnak való behódolás, mert a Semjénnel kötött paktum szerint az állam kifizeti az intézményeik költségeit, Németh Sándor pedig szabadon rendelkezik a hívők tizedeivel, adományaival.
Spirituális értelemben mélyrepülés a politikai katolicizmus felvétele, mert Németh Sándor egyháza olyan, mint egy rákos beteg, amely folyamatosan fogy. Valamikor büszkén hirdették, hogy éppen az egyszázalékos felajánlás alapján a Hit Gyülekezete Magyarország negyedik legnagyobb egyháza, de Németh Sándor bizniszegyháza, amely családi magánvállalkozásban működik, évről évre csak veszíti a tagságát, azon kívül pedig egyéb támogatójuk soha nem is volt, mert a Hit Gyülekezetét a visszaélései miatt közutálat övezi, társadalmi hasznossága pedig a nullával egyenlő.
Az elmúlt évben felgyorsult a tagok távozása, amelyben kimutathatóan jelentős szerepet játszott Bartus László Fesz lesz című könyve, amely gyökeresen tárta fel Németh Sándor szellemi, lelki és anyagi visszaéléseit, illetve azok hátterét. A könyv bemutatja azt is, hogy a Hit Gyülekezete egy félig titkos társaságként, magántitkosszolgálatként is működik, Németh bűncselekményeket követ el. Az egyszázalékos felajánlások mutatják, hogy a Hit Gyülekezete létszáma rohamosan csökken, emellett az amerikai stílusú méregdrága médiakampány sem hozott külső támogatókat.
Júdás sem ment sokra az harminc ezüstpénzzel, csak benne volt annyi becsület, hogy amikor megértette, mit tett, visszavitte a pénzt, és azok elé dobta, akik lefizették. Ennyivel becsületesebb volt, mint azok, akik még teológiát is gyártanak abból, hogy kilóra eladták magukat.
Ezzel szemben fordított folyamat figyelhető meg Iványi Gábor egyházánál. Iványi Gábor semmit nem adott fel az elveiből, s anyagilag ugyan kifosztották, lehetetlen helyzetben van, a munkatársak kilátástalan körülmények között végzik a munkájukat, de a kis temploma megtelik, aki meghallgatja a prédikációit, azokhoz a krisztusi tanítások szólnak, a társadalmi támogatottsága pedig immár az ötödik legtámogatottabb (legnagyobb) egyházzá tette. Orbán álkeresztény rendszere pedig fordítva adja a támogatást: akit az ország támogat, azt tönkreteszi, akit nem támogat, azt pénzeli.
Az egyszázalékos felajánlás még inkább felhívja a figyelmet erre az égbekiáltó igazságtalanságra, hogy egy krisztusi egyházat üldöz a magát „kereszténynek” nevező hatalom, amely Magyarország ötödik legnagyobb egyháza, amelyet a magyar lakosság éppen azért támogat, mert hasznosnak, példaértékűnek tekinti a tevékenységét, de még egyházi státusza sem lehet Orbán rendszerében. Az önkény, a zsarnokság, az egyszemélyes diktatúra legkirívóbb példája ez, aminek a szegények, a rászorulók, éhező gyerekek, a legelesettebbek, s a velük foglalkozók látják a kárát.
Ráadásul Iványi Gábort olyan emberek támogatják, akik az államnak tisztességes adófizetői, szemben a Hit Gyülekezete tagjaival, akik a felajánlások alapján egyértelműen és tömegesen csalják az adót. A Hit Gyülekeze tagjainak átlagban 3606 forint volt az adójuk 1 százaléka, amely a minimálbérnek felel meg, Iványi Gábor támogatóinak az 1 százalékos adója több mint a kétszerese ennek, átlagban 7920 forint, ami a legmagasabb a többi keresztény egyház között is. Iványi Gábor mögött középosztálybeliek és a magyar társadalom legbecsületesebb tagjai állnak.
Az Orbán-rendszer ennek ellenére bírósági ítéletekre sem adja vissza az egyházi státuszát, és halálra ítéli őket. Ezzel szemben a képmutató, köpönyegforgató, saját egyházát is meglopó Németh Sándor bizniszegyháza különféle jogcímeken milliárdos támogatásokban részesül (miközben az önfenntartó egyházmodellt hirdeti), amelynek tagjai a vezető lelkész hamis tanításai alapján az adót is elcsalják. A jövedelmük alapján csak Németh Sándornak fizetnek tizedet, amiből paloták épülnek, de átlagban minimálbér után fizetnek adót. Az állam pedig ezt az egyházat támogatja.
Ami feltűnő még a Magyar Hang cikkében, hogy a Hit Gyülekezetéből kivált Budapesti Autonóm Gyülekezet egyszázalékos adófelajánlásaiból az látszik, hogy az egy főre eső adójuk megegyezik a többi egyház, és így a társadalom átlagának adójával. Ami szintén arra utal, hogy a volt hitesek nem csalják az adót, mert egyébként minden más tekintetben azonos szociológiai hátterű emberek alkotják. De ha valaki elvtelenül támogatja Orbánt, akkor adócsaló is lehet, ám ha valaki tisztességes, és nem adja el magát a diktatúrának, akkor még az egyházi státusztól is megfosztják.
Vajon mikor érti meg Donáth Anna és Dobrev Klára, akik Iványi Gábor barátai és támogatói, hogy Eszter királynőként azért kerültek Brüsszelbe, hogy ott ez ellen fellépjenek és tegyenek valamit? Milyen összeomlásra és tragédiára van szükség ahhoz, hogy megértsék a helyzet és a valóság súlyosságát. A szép beszéd kevés. Lépjenek fel határozottan, csináljanak nemzetközi botrányt, emellett szerezzenek pénzt a magyar elesettek szolgálatára, amibe Iványi Gábor és munkatársai szó szerint belerokkannak.
Az EU nem tudja mire költse a pénzét, bicikliutas, felüljárós budira szórják az EU-s milliókat, miközben Magyarországon kritikus helyzetben van egy üldözött egyház és az ápoltjai. A Norvég Alap jogosan vonta meg Orbántól a civilek támogatására szánt pénzt, mert el akarták lopni: nem engedték, hogy azokhoz jusson, akiknek ők szánták. Miért nem lehet megkeresni őket és a pénznek egy részét Iványi Gábornak megszerezni, hogy ne omoljanak össze (ami valójában már megtörtént). A magyar polgárok az egyszázalékkal megtették, amit tudtak.
Karácsony Gergely kedvessége sokat jelent emberileg, ahogy szép és méltó a díszpolgári cím is. Iványi Gábor lehet, hogy becserélné arra, ha a főváros is jelentős részben átvállalna abból a teherből, amit Iványi Gábor intézményei viselnek a főváros nehéz körülmények között élő polgárainak gondozása terén. A tettek hiányoznak a szavak helyett, mintha nem értenék meg, nem fognák fel azt a helyzetet, amiben Iványi Gábor van, s ahova az orbáni önkény miatt került. Most lehetne bizonyítani, hogy nemcsak beszélnek.
