Iványi Margit: Egy nem forradalom margójára

7 perc olvasási idő

Vasárnap egy félvéletlennek köszönhetően pont a demonstráció Szalay utcai, meglehetősen vehemens részébe sodródtunk. Nem életem első részvétele volt politikai megmozduláson, ám az egyik legborzongatóbb élmény, mintha tényleg csak egy hajszálon múlott volna, hogy a tömeg berontson az EMMI épületébe.

Szerdán hasonlóan felkavaró élményre számítottunk. Alapos késéssel érkeztünk a rettenetes dugók miatt. Megvallom, már a perecárusok és a forralt bort cipelő emberek látványa megütközést keltett bennem némiképp, ám a folytatás is pontosan beleillett a legelső érzésbe, ami elfogott.

A beszédeket nem elemezném, ez az írás most nem arról szól, inkább csak szubjektív látlelet: egymástól függetlenül többen ugyanazt a szót használtuk az eseményről szerzett benyomásunk megfogalmazására: majális.

Aznap délután az egyik szervező jelezte is az egyik közösségi oldal fórumán, hogy tudomása van többek harcias terveiről (székházat dobálnának és hasonlók), de arra kérte őket: ne tegyék, mert „ma itt nem lesz forradalom”, hosszú még az út és tartalékoljuk az erőnket, illetve nehogy ellenünk forduljon a közvélemény, ha – és ezt én foglalom így össze röviden – nem viselkedünk rendesen.

Arról mondjuk nem tudok, hogy egy valódi forradalom időpontját előre el szokták volna dönteni, azon azonban elgondolkodtam előtte – és alatta főleg -, hogy mi a cél?

A beszédek ugyanis beszédszerűek voltak, jól fogalmazva, nyelvtanilag, stilisztikailag rendben, ám fura volt rádöbbenni: unatkozom. A tömeg is nagyon haloványan, erőlködve reagált a hosszú szónoklatok hosszúra nyújtott szüneteiben.

Aztán többször integetnünk kellett egy darunak tömegfotózás céljából, elhangzott a himnusz és az örömóda. Majd kérték a résztvevőket, hogy zenét hallgatva várják meg a naplementét, hogy készülhessen még egy fénykép, és ne menjenek sehová…na, akkor nem bírtuk tovább. Sokan elindultak onnan.

Mintha ordító versenyre hívtak volna, ám a helyszínen közölték volna, hogy csak suttogni szabad.

Fojtogatóan frusztráló. Ez a szó írja le leginkább az érzést, ami elfogott.

Erre az érzésre aztán gyógyírt jelentett, ami később történt: egy sokkal határozottabb, szókimondóbb, több órás demonstráció. Valódi tüntetés, nem csak összegyülekezés.

Félreértés ne essék: nem vagyok az erőszak híve. Sokan ezért mondjuk és mondtuk már évek óta, hogy jól kell dönteni, ki kell állni, szólni kell – mindezt időben, mert később már késő lesz. Hiába persze, és késő lett.

Nálunk már ugyanis nem a demokrácia szabályai érvényesülnek. „Az lesz, amit mondtam, mert megmondtam, és punktum. Aki megnyikkan, azt pofán vágom.” Ennyi a politikai program. Ezért felesleges kérni a nyakunkon ülő maffiózókat bármire, hosszasan papolni nekik jogról és megértésről, jövőről meg belegondolásról. Nem értik ezt a nyelvet. Nem beszélnek demokráciául. Ebből következik, hogy célt érni nem lehet náluk ilyen módon.

Nehéz dolgok ezek. Vajon én vállalnám-e a kockázatot, hogy az általam összehívott tömeg erőszakosan kezd el viselkedni? Vajon én dobálnék-e?

Nem, nem szeretnék törni-zúzni. Nem állok az erőszak pártján. De csak az odanyomulást, a körbevételt, a megakadályozást, a polgári engedetlenséget, a sztrájkot, a bojkottot látom megoldásnak.

Nem értenek a szóból, a jólnevelt viselkedésből. A pénz hiányából és a (valamifajta) fizikai ellenállásból igen. Ezért nem maradhatnak a helyükön. Ezért kell más terv, mint remekbe szabott szónoklatok. Ezektől ők még nyugodtan és jól alszanak.

Ezért szurkolunk azoknak, akik leállítják a forgalmat, kitűzik az EU zászlaját, megdobálják a kisajátított középületeket. Örülünk a fiataloknak, és szurkolunk, hogy ne fárasszák ki, ne félemlítsék meg, ne fizessék le őket.

De nem elég a „lélekben veletek vagyunk”, „hajrá fiatalok”, „csak így tovább”. Mindenkinek mennie kell. Közös felelősség, hogy ide jutottunk, közös felelősség, hogy irányt váltsunk. Együtt.

Hajrá, Magyarország!



Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Laci házelnök büntet

Következő cikk

Politikai deklaráció lett a koncepciós perből