/

Kövér szerint nem volt csőcselék 1956-ban, az erőszakról a kommunisták tehetnek

11 perc olvasási idő
19

Az 1956-os forradalomnak sokféle arca volt, ahogy 1956 “örökösei” is sokfélék. Nagyjából lefedik 1956 sokféleségét. Voltak reformkommunisták, békés liberálisok, horthysták, s mint Szalay Róbert “Az 1956-os forradalom igaz története” című penetráns irománya bizonyítja, 1956-nak van egy nyilas hungarista értelmezése is, amely szerint 1956 Szálasi Ferenc mozgalmának méltó folytatása volt. Ahogy voltak olyanok, akik így is viselkedtek. Az érintetlenül hagyott becsületkassza és a lábuknál fogva felakasztott emberek lincselése együtt volt jelen.

A pápai kőkemény kommunista családból származó Kövér László, aki 1989 előtt az MSZMP KB Táradalomtudományi Intézetében bomlasztotta a rendszert és harcolt a kommunizmus ellen, s aki a Magyar Nemzetben most megjelent “ünnepi” interjújában már azt fájlalja, hogy az 1990-es békés rendszerváltáskor “lett volna igény” néhány pofonra, ami nem csattant el, azt állítja, hogy 1956-ban nem volt csőcselék, s “azért torkollott erőszakba a forradalom, mert a kommunisták aljas módon, az ország több pontján a fegyvertelen tömegbe lövettek”.

Nem szeretnénk 1956 sokféle arcát, így annak hősiességét és méltóságát elhomályosítani, de az efféle politikailag vezérelt történelemhamisítások ellen szólni szeretnénk, mert éppen a szélsőjobb narratíváját védelmezi. Budapesten nem azért koncoltak fejjel lefelé felakasztott embereket, mert a Kossuth téren és később vidéken sortüzek voltak. A Köztársaság téri lincselés hátterében az állt, hogy az ostromlók között elterjedt egy összeesküvés-elmélet, miszerint titkos börtönök és alagutak vannak a tér alatt, ahol embereket kínoznak az ávósok. Így sok összetevője volt a borzalomnak.

A Pongrátz-féle “pesti srácok” még Horn Gyula miniszterelnöksége idején is hangokat hallottak a föld alól és követelték a Köztársaság tér felásását, keresték a titkos kínzókamrákat. Ez tipikusan szélsőjobboldali esemény volt, valódi csőcselékkel, akikből válogatás nélkül hős lett. Még az sem zavart meg senkit, hogy a nyilasokat éljenző, 1956-ot “hungarista forradalomnak” nevező Szalay könyvének utószavát Pongrátz Gergely írta. Attól még hős forrdalmár. Miközben Szalay a forradalomban egy nap után eltűnt, az oroszok bejövetele után pedig pufajkás lett. De hős.

Szalayt az első Orbán-kormány idején a kisgazdák előléptették, éppen Pongrátz Gergely javaslatára, de a sajtóhírek miatt a rendfokozatát visszavették. Mécs Imre és Pongrátz, még inkább Szalay Róbert, nem említhetők egy lapon. Ahogy azok sem, akik embereket koncoltak. Ezekre nem magyarázat a sortűz, ez nem menti fel a cselekményeiket, hogy kihasználták a helyzetet. Kövér elvtárs a rendszerváltáskor (amikor nem kapta meg azt a néhány megérdemelt pofont, amit most hiányol), még biztosan másképp értékelte 1956-ot és Köztársaság téri pártszékház ostromát.

A forradalom egyik vagy másik irányzatához tartozók hajlamosak arra, hogy elferdítsék ebbe vagy abba az irányba a történteket, de egy szélsőjobboldali kormány szélsőjobboldali házelnökének törekvése, hogy letagadja azt a szélsőjobboldali irányzatot, és annak cselekményeit, amelynek értelmezését sok tekintetben átvettek és saját ideológiájukba emeltek, jelentős mozzanat. Főleg, ha ezt olyan kontextusban adja elő, amelyben a magyar nép túlságosan békés természetéről beszél, és szélsőjobboldaliként hiányol belőle egy kis erőszakot.

Kövér felteszi a kérdést, hogy “azok jártak-e jobban, akik békések voltak, vagy akik alkalomadtán erőszakosan léptek fel?” Aztán példákat hoz, hogy az erőszakosak jobban jártak. Meghamisítja a honfoglalást is, mintha a Kárpát-medence megszállása egy békés bevonulás lett volna és mindenki örömmel hajtotta alá magát a magyar elnyomásnak és beolvasztásnak. A “kalandozások kora” néven emlegetett vérengzésekre Kövér nem emlékszik, csak a békés 1848-ra, amely amúgy liberális forradalom volt, és az Orbán-rendszer elődje, a keresztény “Szent Szövetség” fojtotta vérbe.

A szélsőjobboldali történelemhamisítás a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban a legfeltűnőbb, mert azokra még emlékeznek is az emberek. Kövér a 2006-os tévészékház ostromára emlékezve azt mondja, hogy azt az egészet Gyurcsány rendezte meg, méghozzá azért, hogy a Fidesz rohamcsapataként ismert futballhuligánok rendőrt öljenek. A szegény ártalmatlan futballhuligánokat, akiket a Fidesz szervezett oda, majdnem tőrbe csalta a gonosz Gsurcsány, hogy egy rendőrgyilkossággal lejárassa őket. Valamiért Kövér ezeket saját magukhoz kötötte, hogy ők feleltek volna érte.

A szélsőjobboldal ilyen volt már Hitler idején is, ilyen Amerikában is (ahol a trumpisták szerint január 6-án a Capitoliumba látogató békés sétálókra támadtak a rendőrök), térben és időben mindig és mindenhol hazudnak, mindent meghamisítanak, kiforgatnak. Kövér is egy ilyen fasiszta és náci, aki a liberális jogállamok emberi jogi normáit terrornak és diktatúrának nevezi, mert a liberális demokráciákban egy fajgyűlölő, nőgyűlölő, homofób, antiszemita fasiszta náci már vezető pozíciókat nem is tölthet be. Bezzeg Magyarországon ez alapkövetelmény, mert ez egy szabad ország.

Nagyon nehéz meghúzni a határt a butaság, az aljasság és az elmebetegség között, ezek időnként együtt vannak jelen, de annyit jegyezzünk meg, hogy a diktátorok mind pszichopaták voltak, és a hungarista nemzetvezető Szálasi saját párttársának elmekórtani leírása alapján is diagnosztizált elmebeteg volt. Mi nem vagyunk orvosok, elmebetegezni sem szeretnénk senkit, de laikusként azt megállapíthatjuk, hogy aki agyilag zokni, pszichopata, s akinek robbantott szar van az agyában, az megszólalásig olyan tüneteket produkál, mint Kövér László. Az ún. magyar parlament elnöke.

Annak a parlamentnek az elnöke, ahol a véleménynyilvánítás szabadságát 10 millió forintos büntetéssel sújtják. A magyar Országgyűlés egy olyan hely, ahol a megválasztott képviselő a kínaiakkal kötött korrupt üzletekről nem nyilváníthat véleményt, nem ábrázolhatja a kínai kommunista párt és a Fidesz kapcsolatát egy közös címerben, mert azért csaknem tízmillió forintra bünteti Kövér házmester. Az a Kövér, aki lekommunistáz minden liberális demokratát, de nincs kifogása a világ legnagyobb kommunista államával, a Kínai Népköztársasággal szemben.

Tényleg, ez az ember normális?

 





Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Csak előfizetéssel lesznek olvashatók az Amerikai Népszava egyes cikkei

Következő cikk

Orbán a felvásárlásokkal árnyékhatalmat épít a szomszédos országokban