Magyarország továbbra sem veszíti el vezető helyét a totalitarizmus és a világ pusztítása felé vezető úton, mert ebben az országban megszűnt a jó és a rossz harca. Orwell nemcsak a politikai élet egyik oldalán ismerhető fel, hanem a másik oldalán is. Magyarország olyan világ előhírnöke, ahol nincs jó, csak két rossz, az egyik pontosan olyan, mint a másik.
Épeszű ember nem hisz a fülének, amikor Magyar Pétert hallja, mert mindannak cáfolata ő maga. Hüledezik, hogy ezt ki meri ejteni a száján, a közönsége pedig issza a szavait. Nem számít a populista hazugság, mert úgy gondolják, hogy hasznos. Nincs elszámoltatás, még a szavak szintjén sem. Minden hazugságot megvédenek azok, akiknek tiltakozniuk kellene.
A legveszélyesebb, hogy Magyar szemrebbenés nélkül mondja el az ellenkezőjét annak, amit tesz. Mintha nem hallaná, amit mond. Olyan emberek támogatják, akik tudják, hogy a totális diktatúra alanyai azok az emberek, akik számára fikció és tények közötti különbség nem létezik. Bármit elhisznek, nem az igazságot keresik, hanem a hamis narratívát.
Ahol a tény és a fikció közötti különbség eltűnik, ott a totalitarizmus alanya megszületik. Az egykori demokratikus ellenzék Magyar Pétert dicsőítő tagjai ebbe a kategóriába léptek. Az ellenzéki populizmus ugyanannak a kórnak a tünete, mint az, amit leváltani ígér. Nem két politikai alternatíva áll egymással szemben, hanem két azonos természetű vezér.
Mondat és tett, beszéd és valóság, elv és gyakorlat között éles az ellentét. A kijelentések és a cselekedetek közötti ellentét felszámolja a valóságot és az igazságot. A populizmus nem egyszerűen hazudik, hanem az igazság iránti igényt és követelményt számolja fel. A magyarista értelmiségi elit ezt elnézi, amivel saját korábbi elveivel kerül szembe.
Ezért a populista ellenzék nem alternatíva, hanem egy variáció. Nem rendszerváltást ígér, hanem szerepcserét. A legnagyobb veszély pedig nem az, hogy valaki hazudik, hanem az, hogy a hazugság nem számít többé. A kérdés nem az, hogy ki győzi le Orbánt. Annál van rosszabb is: amikor eltűnik az igazság és a fikció között különbség. A hazugság boldoggá tesz.
A populista ellenzék nem az Orbán-rendszer alternatívája, hanem a populizmus másik arca. Magyar két év alatt kinevelt egy másik populista tömeget. Nem két erkölcsi minőség áll egymással szemben, hanem ugyanaz a hatalmi logika. Ennél rosszabb nem történhetett volna. Az ellenzék elveszítette az identitását és ellenzéki jellegét. Riválissá züllött.
Magyar azt mondta, „nem lehet úgy kormányozni egy országot, hogy a miniszterelnök azt hiszi magáról, hogy mindenhez ért”. Ha nem olyan ember írta a beszédét, aki üzenni akart neki, akkor nem gondolhatunk másra, csak skizofréniára. Magyar akar mindent egy kézben tartani, mindenbe beleszól, mindenhez csak ő ért.
Azt állította, hogy „aki építkezni akar, annak nem ellensége a másképp gondolkodó, hanem éppen a szövetségese”. Magyar Péter senkivel nem hajlandó szövetségre lépni. A másképp gondolkodók, akik például baloldali és liberális elveket akarnak képviselni a parlamentben, e pillanatban hazaárulóknak bélyegzettek, mert egyáltalán elindulnak a választáson.
Ezt olyan emberek tapsolják, akik az interneten válogatott jelzőkkel mocskolják azokat, akik merészelnek mást gondolni, mint az ő „messiásuk”, aki erre buzdítja őket. Magyar kizárólag jobboldaliakkal áll szóba, csak volt fideszesekkel lép szövetségre. Rajtuk kívül óellenzéknek minősít mindenkit, összemossa Orbánnal őket („Orbán-Gyurcsány korszak”).
Magyar Péter legdurvább hazugsága az, hogy „Magyarországon soha többet nem lehet úgy kormányozni, hogy azt mondjuk, az ellenzék áruló, soha többet nem lehet magyarokat megbélyegezni azért, mert nem értenek egyet a regnáló hatalommal”. Magyar még nincs hatalmon, de már árulónak nevez és megbélyegez mindenkit, aki nem ért vele egyet.
Magyar miatt rúgtak már ki neves újságírót, mert a sajtó munkáját végezte, „köcsögnek” nevezte a sajtót, mert tényeket merészelt leírni róla (azóta már csak a cáfolatait közlik mindenről). Még saját pártja sincs, ahol neki ellent lehetne mondani, más véleményt lehetne képviselni. Még egy stúdióból is kivonult, fenyegetőzött, mert szembesíteni merték.
A bicskei gyerekáldozatokról azt írta, „bocsánatkérést és anyagi jóvátételt várnak, mert ez a hatalom nem adta meg nekik”. Miközben neki küldtek nyílt levelet, amikor kampányolni ment oda napokkal ezelőtt, hogy csak kihasználta őket politikai célokra, s nem törődött azzal, mi lesz velük. Minden csak politikai eszköz neki, még a gyerekek is.
Azt merészelte mondani, hogy „egy nemzet akkor erős, ha nem széthúz, hanem összetart, ha nem gyűlölködik, hanem kezet nyújt”, eközben szétverte az ellenzéket, két ellenséges táborra osztotta. Bűnbakká tette azokat, akik nem hódoltak be neki. A gyűlölködés olyan, mint a Fideszben, a „tiszás mocskolódás” fogalommá vált, kezet ő nem nyújtott senkinek.
Magyar azt szónokolta, „ha nyernek, nem lesznek megalázott közösségek, megbélyegzett települések és emberek”, de egy szót nem szólt az Evangéliumi Testvérközösség (MET) érdekében. Egyetlen szóval nem tiltakozott Iványi Gábor megbélyegzése, üldözése ellen, beleértve az ellene és társai ellen indított koncepciós pert is.
Nyilvánvaló hazugság, hogy az általa személyesen kiválasztott bábok azért nem vitáznak a kampányban, mert Orbán sem vitázik vele, s ahhoz kötötte a képviselőjelöltek vitáját, hogy Orbán hajlandó-e miniszterelnöki vitán résztvenni. Tudja, hogy Orbán soha nem fog vitázni, ezért köti a tiszás jelöltek vitáját ehhez, hogy ne lehessen őket megmérni.
Ennyire átlátszó hazugság sem zavarja a híveit, akik között politológusok, szociológusok, vezető értelmiségiek is vannak, akik pontosan tudják, mit jelent, ha egy populista rendszer nem egyszerűen hazudik, hanem kötelezővé teszi a hazugság elfogadását. Ha az értelmet kizárja az érzelmekre ható populista szöveg, amely az irracionális tömegpszichózisra épít. Amikor a cél szentesít minden eszközt.
Egy ugyanilyen hatalmat szeretnének leváltani ugyanarra. Nem évtizedek múlva lépnek ugyanabba a folyóba, hanem azonos időben. Nem elfelejtették az azonosságot, hanem fel sem ismerik, mások nem ismerik el, ugyancsak másoknak pedig nem számít. Akik pedig kívül maradnak ebből a boldog, de hazug „áradásból”, azok lúzerek, vagy hazaárulók.
Magyar Péter a fasiszta ideológiára épülő diktatúra alaptörvényén annyi változtatást ígér, hogy beleírják a sorkatonaság tilalmát. Azok tapsolják, akik valamikor százezres tüntetésen tiltakoztak az alkotmányos rend megdöntése, az Alkotmány önkényes eltörlése, a Fidesz alaptörvényével való leváltása ellen, ami a diktatúra alapjait rakta le.
A demokrácia és a jogállam intézményi helyreállítása helyett megelégednek azzal, hogy az Orbán-rendszer megmarad, viszont rendbe teszik a közutakat. A párhuzam nem pontos, de a szélsőjobboldali közbeszéd szerint Adolf Hitler építette a legjobb utakat. Most örülni kell annak, hogy a rendszerváltás kevesebb lopást és a közutakért felelős kormánybiztost ígér.
Az is egy durva csúsztatás, hogy „ha az én magánéletemben kutakodhatnak, mindenki másében is megtehetik ezt”, mert egyelőre nem tudni, hogy ki készített titkos videót a bekamerázott lakásban, s egy miniszterelnök-jelölttel szemben magasabbak az elvárások, mint egy polgárral szemben. Ezt Magyarnak tudomásul kellene vennie.
Magyar Péter titkos felvételek készítése ellen tiltakozott, miközben ő a feleségéről készített titkos felvétellel indította el a politikai pályáját. Ezeket már meg sem szabad említeni, mert ha valaki szóvá teszi, Magyar hívei a torkának esnek, hogy „Orbán szekértolója”, és „Orbán fizeti”, pedig itt az egyetlen ember, akit Orbán másfél évtizeden át fizetett, az Magyar Péter.
Magyar legnagyobb értelmiségi támogatói nemcsak a korábbi elveiket, a demokratikus és emberi normákat, hanem saját életművüket is megtagadják. Azokat a szerzőket, akiket a legfontosabbnak tartottak, akiket olvastak és tanítottak, akikről könyveket írtak, akiket ők idéztek, miszerint az igazság relativizálása, megkérdőjelezése a fasizmus előszobája.
