Az utóbbi hetekben egyre többen aggódtak a propagandaminiszter eltűnése miatt. Régóta nem lehetett őt látni, vajon mi történt vele? – kérdezték sokan. Elképzeltük.

A hét végén kiderült, miért nem mutatkozott olyan hosszú ideje a nyilvánosság előtt: a miniszterelnök nagygéci spontán látogatását szervezte Bözsi néninél. A kormányfő egyik nagy elődje – Mátyás király – mintájára járja az országot, ha nem is álruhában, de eljut a legeldugottabb faluba is, mivel ő senkit sem hagy az út szélén, legfeljebb az árokba lök.

A propagandaminisztériumban hosszas keresgélés után végre megtalálták a célnak legmegfelelőbb, az ország keleti határához közeleső, nevében is sokat mondó falut: Nagygécét. Így lett a projekt munkaneve: a miniszterelnök nagygéci spontán látogatása. Az akár Magyarország metaforájának is felfogható, az 1970-es év nagy árvize óta szinte kihalt településen összesen hat ember él. Közülük választották ki a kormányfő vendéglátójának a töpörödött, idős asszonyt, özvegy Csúcs Imrénét, a nyugdíjas Bözsi nénit.

Hirtelen alaposan felfordult Bözsi néni élete, az izgalomtól hánykolódva, álmatlanul töltötte éjszakáit. Nappal a fentről megküldött szövegét tanulgatta, hogy a kamerák előtt fejből tudja felmondani a forgatókönyv mind a nyolc mondatát. Széteső, potyogó cseréptetős, málladozó viskójába munkások érkeztek Budapestről, és hipermodern, csillogó-villogó zuhanyozófülkét szereltek a konyhájából nyíló WC-je sarkába. Igaz, a faluban nincsen vezetékes víz, de felesleges a kákán is csomót keresni.

Kertjének végébe sebtében disznóólat tákoltak és a nemzet gázszerelőjének egyik legújabb vállalkozásából áthoztak két sertést, amik szívesen beugrottak erre a jól jövedelmező, rövid epizódszerepre. Az átmeneti ablakcserével nem sikerült időre elkészülni, mert azt még címkés fólia borította, de felesleges a kákán is csomót keresni. Viszont teljes pompájában áll a kormányfő zsurnaliszta barátjának ötletére, az EU 562 milliós támogatásával felépült Megmaradás temploma. Ugye, ugye, hogy felesleges a kákán is csomót keresni?!

A kormányfő, aki nem foglalkozik nőügyekkel, hatalmas virágcsokorral érkezett Bözsi nénihez, aki spontán örömmel fogadta és megmutatta neki otthonát, a több éves befőttjeit és a zuhanyfülkét, amire különösen büszke. A kis huncut Bözsi néni bevallotta, örülne, ha minden évben lenne választás, ő mindig a kedves vendégre szavazna, mert választáskor mindig van nyugdíjemelés. Felnevetett erre az ország első embere: – Év végén, ha úgy vannak a számok, akkor emelek megint – válaszolta lazán, egyes szám első személyben, mint aki a saját pénzét osztogatja nagy kegyesen. (Bennünk fel sem merült, hogy azért akarna év végén emelni, mert jövőre parlamenti választás lesz. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy év elején elfelejtett emelni, és ezt pótolná, a még életben maradt nyugdíjasoknak.)

Ekkor értünk a spontán látogatásról készült spontán videó forgatókönyvének utolsó oldalára, a váratlan és mellbevágó slusszpoénra: a gyurcsányozásra, „aki még a 13. havi nyugdíjat is elvette”. (Bajnai vette el, de ne keressünk a kákán is csomót!) Bözsi néni még megmutatta a tyúkjait és a két disznaját, majd a kormányfő elbúcsúzott vendéglátójától, beült golyóálló autókaravánjának egyik elsötétített járművébe, s a sofőrje beletaposott a gázba. A faluban ott maradtak mind a hatan.

Így esett a miniszterelnök spontán nagygéci látogatása, aki nem hiszi, járjon utána. Itt a vége, fuss el véle, hello, röfik!