/

Mikor veszítette el a függetlenségét az Index, ha évente elveszíti?

10 perc olvasási idő
18

Az Index.hu “Veszélyben” fokozatra állította saját függetlenségi barométerét, azt követően, hogy egy javsalat szerint külső beszállítók kezébe szerveznék ki a rovatokat. Dull Szabolcs főszerkesztőt pedig kitették a lap igazgatóságából. A kialakult helyzettel szemben az újságírók tiltakoznak, a főszerkesztő cikket írt, amelynek felvezetője szerint “olyan befolyás ért minket, amelynek vége a szerkesztőség megszűnése”.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerében nem ez lesz az első szerkesztőség, amellyel ez megtörténik, és nem is az első, amely azt képzelte, hogy vele ez nem történhet meg. Különösen azután, hogy Vaszily Miklós, a diktatúra egyik médiakommisszárja – az MTVA és az Echo TV egykori vezérigazgatója, a TV2 igazgatósági vezetője – került a cég szerződéseit és hirdetéseit intéző Indamedia-csoport élére. Azt csak a figyelmes olvasók veszik észre, hogy az Index már így sem szól szinte semmiről, a bulvárosodás koncepciója az emberek tudatos manipulálásának és elaltatásának eszköze.

Majdnem lényegtelenek a részletek, hogy formailag Vaszily egyik embere, egy Gerényi Gábor nevű külső tanácsadó vezette elő azt a javaslatot, amely gyakorlatilag tényleg az Index szerkesztőségének megszűnését és a NER propagandagépezete által kívülről előállított tartalomgyártást jelenti. Teljesen mindegy, hogy ezúttal milyen formai megoldást talált a bűnszervezet arra, hogy a legnagyobb olvasottságú online felületet a kontrollja alá helyezze. A lényeg az, hogy valamiképpen megoldják végre azt, hogy az Index is a rezsim irányítása alatt működjön. Nem mintha ez az Index az az Index lenne, ami valamikor volt, vagy mintha ez az Index valóban a sajtót és a sajtószabadságot testesítené meg. Az a mennyiségű bulvárszemét, amely megtölti ezt a korábban valóban minőségi újságot, visszataszító.

Ez sem véletlen, a valódi tartalmat, az igazi újságírás helyét foglalja el a bulvárszemét, ami nem véletlenül tölti meg a címlap 85 százalékát. Ez is tudatos koncepció része, és a sajtó meggyalázása, de ez sem elég a Gazdának, az ország urának. Hatalma és kontrollja alatt akarja tudni az egészet. Nem elég a szolgalelkűség, engedelmességre és parancsuralmi rendszerre van szükség egy diktatúrában, mert addig a diktátor nem alhatik. Semmi sem bizonyítja jobban ennek a helyzetnek a faramuciságát, minthogy sok évvel ezelőtt Uj Péter főszerkesztő is azért mondott fel, mert beleszóltak a munkájába. Főszerkesztőként olyan utasításokat is kapott, hogy vegyenek le politikai tartalmú cikkeket, de ezt egyszer sem tette meg. Ezért végül mennie kellett. De utána mindig lett egy új főszerkesztő, akinek már nem kellett volna lenni, ha Uj Péter igazat mondott (és arra mindenki mérget vehet).

De az önállóság és a függetlenség megsértése miatt távozó főszerkesztők után mindig jöttek új főszerkesztők, akik azt a látszatot keltették, hogy alattuk nem sérül az önállóság, a függetlenség pedig főleg nem. Miközben az elfogadott pozícióban már megalkudtak azzal a helyzettel, amiért az elődeik távoztak. Nem akarunk senkit megbántani, de egyre rosszabb helyzetbe, egyre nagyobb megalkuvással ültek be az új főszerkesztők, akik nagyon meglepődtek azon, hogy már az ő megalkuvásuk sem elég, ennél több kell, amire ők már nem hajlandók. Ezért ők is a sajtószabadság bajnokaiként távoztak, holott ha azok lettek volna, el sem vállalják a pozíciót, mert az elődjük már ennél kevesebbért is távozott. Így ment ez a mai napig, amikor már a mostani megalkuvók is túl függetlenek, és nekik is menniük kell. Eljátszhatják a hőst, de nem azok, mert a hősök már régen elmentek, és az ő kirúgásuk és kiszorításuk már egy megalkuvó társaság menesztése lesz.

És ez így megy lépésről lépésre. Dull Szabolcsot is kirúgják vagy maga távozik, eldöntheti. De ne képzelje, hogy nem lesz egy nála is megalkuvóbb alak, aki majd nem vállalja el, aki majd azt a látszatot kelti, hogy az Index függetlenségi barométere a szabad sávban szárnyall, és úgy szolgálja ki az igényeket, mint egy kisangyal. Lehet, hogy neki is lesznek határai, amikor majd úgy érzi, hogy súlyos támadás érte az Index függetlenségét, miközben már ki sem látszott a hatalom markából. Ez a folyamat megy egészen a végtelenségig, amikor majd a Diktátor lázas éjszakákon maga diktálja a cikkeket, nézi át a címlap címeit, és még akkor is lesz majd egy új főszerkesztő, aki azt a látszatot kelti, hogy az Index egy független és szabad újság. Az olvasót pedig soha nem lehet eléggé lenézni, mert ezt elhiszi.

Ezért súlyos morális kérdés előtt állunk, amikor feltesszük a kérdést magunknak, hogy sírjunk vagy nevessünk, amikor az újabb és újabb főszerkesztők jelentik be a vészhelyzetet, miközben Uj Péter után már senkinek nem is lett volna szabad elvállalnia ezt a posztot, ha nem a saját karrierjére, hanem a sajtószabadságra és az újságrói függetlenségre tekint. Természetesen együttérzők vagyunk mindenkivel, akiket még az általuk elfogadhatónak tartott vagy hitt szabadságában és függetlenségében is sértenek, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ez már akkor sem volt sajtószabadság és függetlenség, amikor elvállalták, s nem lehetett senki annyira naiv, hogy azt gondolja, majd az ő szabadsága nem sérül. Ezért mindenki csak egy szem a láncban, amely a magyar sajtó totális uralom alá hajtásához vezet.

Ha a mostaniaknak menniük kell vagy maguktól mennek, ne legyen kétsége senkinek, hogy lesz majd olyan ember, aki ezt így is elvállalja és viszi tovább a bulvárosodás, az elhallgatás és a rendszerhű működés felé. Aztán majd őket is sajnálni kell egy év múlva, mert már az sem lesz elég a rendszernek, amire még ők hajlandóak lettek volna. És így tovább, amíg a rendszer el nem hal…

 





Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Bizonyítható a bűncselekmény: Németh Sándor fiktív tőkeemeléssel szerezte meg az ATV többségi tulajdonát

Következő cikk

Bejött a papírforma: nyíltan szélsőjobboldali lesz az új Szabad Európa Rádió