Mueller-jelentés: Trump érintettsége csak büntetőjogilag kétséges

Közzétéve April 18, 2019, 7:49 pm
15 mins

Csak azért volt sikertelen az igazságszolgáltatás akadályoztatása Trump részéről, mert a beosztottai nem hajtották végre az erre irányuló utasításokat. Trump végül maga volt kénytelen lépni, hogy véget vessen az orosz beavatkozásról szóló nyomozásnak, ezért váltotta le James Comey FBI-igazgatót. A forgatókönyv a különleges ügyész kinevezése után sem változott. A különleges ügyész jelentése tíz epizódot sorol fel, ami azt bizonyítja, hogy Trump akadályozta az igazságszolgáltatást. Már a jövőbeli elnöki kegyelmet is kilátásba helyezte.

Trump mindent megtett azért, hogy az oroszokkal való együttműködésre irányuló nyomozást leállítsa vagy holtvágányra terelje. Ez csak azért nem sikerült, mert az erre vonatkozó kéréseit a beosztottjai nem hajtották végre – áll egyebek mellett a Robert Mueller különleges ügyész részben kitakart jelentésében, amely 448 oldal a függelékekkel együtt. Trump igazságügyi minisztere ezt foglalta össze másfél oldalban meghamisítva a jelentés tartalmát.

Az egész jelentést ez a kettősség járja át: bizonyított, hogy Trump elfogadhatatlan dolgokat tett, de borotvaélen táncol tetteinek büntetőjogi megítélése. A jelentés nem menti fel Trumpot sem az oroszokkal kapcsolatos ügyekben, sem az igazságszolgáltatás akadályoztatására vonatkozóan, hanem egyértelmű bizonyítékokat szolgáltat, ugyanakkor ezek büntetőjogi értelmezése nem egyértelmű. Az oroszokkal kapcsolatban a Mueller-jelentés bizonyítja, hogy az oroszok stratégiailag és szistematikusan beavatkoztak és befolyásolták a 2016-os elnökválasztást (vagyis: Trump orosz segítséggel lett elnök), Trum pedig örömmel fogadta az orosz bevatkozást, az oroszok közvetlen kapcsolatban voltak a kampánystáb embereivel, de Mueller szerint büntetőjogilag akkor lehetne összejátszásról vagy összeesküvésről beszélni, ha formálisan Trump rendelte volna meg az orosz beavatkozást és ebben megállapodtak volna. Annak ellenére, hogy Trump nyilvánosan is felszólította az oroszokat a beavatkozásra, ami ezután meg is történt.

Ugyanez a helyzet az igazságszolgáltatás akadályoztatása tekintetében, Trump mindent megtett az oroszokkal való összejátszás kivizsgálása ellen, és nem rajta múlott, hogy az igazságszolgáltatást nem tudta megakadályozni, de a végeredmény mégiscsak az, hogy az akadályoztatás nem ment végbe, ezért nem lehet emiatt Trump ellen vádat emelni. Ez az értelmezés olyan gyenge lábakon áll, hogy maga az értelmi szerző, Robert Mueller sem foglalt állást ennek eldöntésében: meg sem vádolta ezzel Trumpot, de fel sem mentette, és ennek eldöntését a Szenátusra (és nem Trump hamisító igazságügyminiszterérte) bízta. Ez azt is jelenti, hogy Kongresszus még minősítheti a Mueller-jelentés alapján az igazságszolgáltatás akadályoztatásának azt, amit Trump tett.

Mindennél beszédesebb az, hogy Trump mennyire félt ettől a vizsgálattól, és mennyire tisztában van azzal, hogy mindkét pontban bűnös, noha a jelentés a fentiek miatt a büntetőjogi felelősséget nem állapította meg egyértelműen. Amikor kirúgta James Comey FBI-igazgatót, hogy ezzel az orosz beavatkozás vizsgálatát megakadályozza, és ekkor úgy is tudta, hogy ezt sikeresen megtette, tájékoztatták, hogy a botrány miatt különleges ügyészt bíztak meg az ügy kivizsgálásával, akkor Trump összeomlott. Lecsúszott a széken, és azt mondta, hogy “Oh my God. This is terrible. This is the end of my Presidency. I’m f—ed”, “Ó Istenem. Ez borzasztó. Ez az elnökségem vége. Meg vagyok ba..va”. Ez azt jelenti, hogy Trump tisztában van azzal, hogy a gyanú szintjén terhére rótt cselekményeket elkövette. Ezért a továbbiakban minden erővel igyekezett megakadályozni a Mueller-vizsgálatot is. Ez csak azért nem sikerült neki, mert az utasításait nem hajtották végre, Don McGahn Fehér Ház-i tanácsadó inkább távozott. A kényszerű távozás is kirúgásnak tekinthető, mert azért kellett távoznia, mert nem hajtotta végre az igazságszolgáltatás akadályoztatására kapott parancsot.

Egy biztos: az orosz összejátszás és az igazságszolgáltatás akadályoztatás összefügg. Ha nem lett volna összejátszás, Trump nem akarta volna akadályozni az igazságszolgáltatást. Amikor azt mondta, hogy az elnökségének vége, és ő “f.cked”, az egy beismerő vallomás. Aki nem követett el semmit, azt nem zavarja semmiféle vizsgálat. Aki azt mondja egy különleges ügyész kinevezésekor, hogy neki vége, az már tudja, hogy bűnös. Trump többet nézett ki Muellerből, mint amire ő képes volt. Figyelemre méltó ugyanakkor a populisták gátlástalan arcátlansága, hogy négyszemközt azt mondja, neki vége, majd kilép onnan a nyilvánosság elé, és teli torokból ordítja, hogy “Witch Hunt”, “boszorkányüldözés”. Mindezt olyan hazug emberek segítik, mint William Barr igazságügyminiszter, aki Trumpt szolgálja, nem Amerikát, és nem az igazságot.

Trump a beosztottainak köszönheti, ha nem kerül börtönbe, mert ha engedelmeskednek neki, akkor az elnökségének valóban vége, és ő maga is büntetőeljárás alá kerül. Mueller arra hivatkozik, hogy akár így, akár úgy, az akadályoztatás nem ment végbe, még akkor sem, ha Trump ezt akarta, ezért a bűncselekmény megállapítása nem volt lehetséges. Ez nem azt jelenti, hogy Trump vétlen, mert erről nem ő tehet. Az Egyesült Államok elnökének pedig nem elég, hogy bűncselekményt nem követ el, etikátlanságot sem tehet, de ez már nem büntetőjogi kategória, ez már a Kongresszusra tartozik. Ezért felmerült újra az elnöki alkalmatlanság és az impeachment kérdése, amit a demokraták kerestzül vihetnek a képviselőházban, ahol többségben vannak, de a republikánus többségű szenátusban elbukhat a dolog, mert a republikánus többség a 2020. november 3-i elnökválasztás előtt egy ilyet már nem vállalhat be. Az a biztos vereségüket jelentené.

Más lenne a helyzet, ha megállapítaná a bíróság Trump bűnösségét, mert akkor erővel el kellene távolítani. Ezt az ő esetében nyilván szó szerint kell érteni, mert magától nem lenne hajlandó távozni, a sárga hajánál fogva kellene a földön kihúzni a Szörnyeteget. Ezért a demokraták is megosztottak, érdemes-e belemenni a várhatóan sikertelen impeachment eljárásba, mert azt a végén Trump még a maga javára is fordíthatná. Mint ahogy a Mueller-jelentéssel is tette, hogy miközben tudja, hogy mindent elkövetett, de a büntetőjogi megítélés miatt megúszhatja, és ezt olyan arcátlan kommunikációval kíséri, mintha ártatlan bárány lenne, és nem tett volna semmit. Egy cinikus mémmel üzente, hogy “Game Over”, de még ez sem igaz. Folyik még ellene több eljárás is, a Mueller-jelentés sorsa sem lefutott.

Egyebek mellett zajlik még Roger Stone ügye, aki kapcsolatban állt az orosz hackerekkel, és az orosz hackerek által megszerzett anyagokat nyilvánosságra hozó Wikileaks-el, miközben Trump tanácsadója volt, és minderről tájékoztatta Trumpot, aki ebben őt bátorította. Saját fia és veje a Trump Tower-ben találkozott az orosz titkosszolgálat megbízottjával, kampányának tagjai kapcsolatban álltak a washingtoni orosz nagykövettel, aki az amerikai orosz kémfőnök volt. A jelentés mégis csak azt állapította meg, hogy az oroszok és Trump kampánya párhuzamosan dolgozott, Trump profitált az orosz beavatkozásból, de nem bizonyítható az összeesküvés. Az is megkérdőjelezhető, hogy Mueller azért nem vádolta meg Trump fiát, Donadl Jr.t és a vejét, Jared Kushnert, mert ugyan elkövették azt, amiért meg lehetett volna őket vádolni, de nem “tudatosan”. Ilyen a Trump család ártatlansága az ügyben, és ennek Amerika még drága árat fizethet, ha Trumpot nem sikerül megállítani.

A jelentés nyilvánosságra hozatala még felvetheti Mueller elfogultságát és alkalmatlanságát is, mert Robert Muellet egy konzervatív, republikánus ügyész, aki egyelőre nem tudja pontosan meghatározni az “összejátszás” fogalmát. Egyre többen fogalmaznak úgy, hogy a különleges ügyész feltárta a tényeket, de pártszimpátiája megakadályozta abban, hogy azokból a korrekt következtetéseket vonja le. Ebben akadályozhatja az, hogy korábban republikánus kormányzat alatt volt FBI igazgató. A részrehajlás nem kizárt, és a jelentés elolvasása után az elemzők jelentős része erre a következtetésre jut.

*

A Mueller-jelentés a lehető legrosszabbat tette Amerikának, mert fenntartotta a megosztottságot és nem oszlatta el a bizonytalanságot. Aki eddig is tudta, hogy Trump összejátszott az oroszokkal, az láthatja ennek egyértelmű bizonyítékait a Mueller-jelentésben, ahogy meggyőződhet arról is, hogy Trump megengedhetetlen módon igyekezett akadályozni az igazságszolgáltatást is. Mivel azonban bűntetőjogilag nem mondta a különleges ügyész a bűnösséget, miközben fel sem mentette (ami abszurd), ezért a tények nem győzik meg a Trump-híveket arról, hogy alvilág bűnöző az elnökük, aki gengszterek stílusában vezeti az országot, miközben komplett elmebeteg, beteges hazudozó idióta, és egy morális szörnyeteg. Ha van sátáni pokolfajzat a világon, akkor azt Donald Trumpnak hívják.







Egy hozzászólás : Mueller-jelentés: Trump érintettsége csak büntetőjogilag kétséges

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)