Nem a Jobbikkal, hanem a Simicskával való összefogás a kérdés

0
Minden a képen látható, amit erről a sztoriról tudni érdemes.

Szögezzük le az elején, hogy az ellenzéken semmi nem segít, ha összefognak, ha nem. Orbánt demokratikus úton leváltani úgysem lehet. Szavazást azért tart ez a bűnszervezet, hogy a demokratikus felhatalmazás látszatát keltse, és erre hivatkozva betonozza be még jobban a hatalmát, számolja fel a demokrácia csíráit, és vezesse ki Magyarországot az EU-ból. Összefogni csak a rendszer és a választás bojkottja miatt lenne érdemes.

Mégis van egy fontos elvi kérdés, hogy az Orbán kitartottjaként élő kollaboráns ellenzéki pártok összefoghatnak-e a náci Jobbikkal Orbán “leváltása” érdekében. Természetesen egy náci párttal demokrata nem fog össze egy másik szélsőjobboldali párttal szemben, mert a Belzebub által nem lehet kiűzni az ördögöt. Egy ilyen összefogás csak rehabilitálna egy ízig-vérig neonáci pártot, de eredményt nem érne el. Csak besegítenének a Jobbiknak, legitim politikai erővé tennék, és elfogadhatóvá még azok számára is, akik még nem támogatják.

De a kérdés valójában nem így merül fel, mert a Jobbik látszólagos irányváltása mögött nem a náci eszméktől való elfordulás áll, hanem egy oligarcha pénze. Simicska Lajos az, aki az Orbán ellen vívott személyes háborújához lenyúlta a Jobbikot, és ehhez próbálja azt cukisodással elfogadhatóvá és szalonképessé tenni. Ettől ez a párt még nem az, csak meg kell nézni, kik ülnek Vona mellett a parlamentben, és milyen holdudvar veszi őket körbe.

A kérdés nem az, hogy Jobbikkal szabad-e együttműködni (természetesen nem), hanem a kérdés az, hogy Simicska Lajossal szabad-e együttműködni, mert valójában erről van szó. Erről hihetik sokan azt, hogy ez még jobb, mert Simicska ugyan gátlástalan tolvaj és egy ugyanolyan geci mint a haverja, de legalább nem náci. Míg a Jobbik és Orbán az. Csakhogy a kérdés az, hogy ha egy szövetségben a Jobbik a legerősebb párt, márpedig az, akkor a feltételezett győzelem esetén ki jut hatalomra. Simicska. Ez persze csak elvi lehetőség.

Mi még emlékszünk arra, hogy két évtizedet a Simicska Lajos vezette maffiával szemben vívott harccal kellett tölteni, és Simicska nélkül talán Orbán sem az lett volna, aki lett. A konfliktus oka, hogy Orbán lerúgta magáról Simicska kontrollját, és megcsinálja maga is azt, amit eddig Simicska csinált. Orbán Simicska Lajos terméke. Egy olyan Frankenstein, aki Viktort alkotta meg, ám a szörnyeteg az alkotójával szembefordult. Mi köze lehet ehhez egy demokratának? Az ő kezéből kell a “szabadság”? Milyen szabadság?

Nemcsak azért nem szabad összefogni vele, mert keze között formálódik az új szörnyeteg, akit majd irányít, ameddig tud, hanem azért is, mert nem tisztességesek a szándékai. Ha Simicska nem bújik meg Vona mögött, hanem nyíltan vállalja önmagát, vállalja a múltját, ha elismeri, amit eddig tett, azt mondja, hogy a néptől Orbánnal közösen elrabolt vagyonát mostantól visszaadja a népnek azzal, hogy a szabadság és a demokrácia céjára fordítja. S jobbját nyújtja azoknak, akik eddig az ellenségei voltak, az megfontolandó lenne.

De Simicska semmiféle jobbot nem nyújt senkinek, ott lapít Vona háta mögött, ahogy eddig Orbán háta mögött lapított. Nem a demokrácia és a szabadság érdekli, hanem a bosszú és a személyes harc Orbánnal. Simicska nem tisztességes akkor sem, amikor a közös titkokat nem osztja meg, nem hozza nyilvánosságra, hogy így leleplezze a szörnyeteget, az ország népe pedig megszabaduljon a tébolytól. Nem áldozza fel magát, hanem folytatja azt, amit eddig, csak most Orbánnal szemben.

Ehhez ráadásul egy náci pártot használ fel, elfedi és leplezi ennek a pártnak az igazi énjét, megtéveszti a magyarokat. Ebben a megtévesztésben kellene a magát demokratikusnak nevező ellenzéknek részt vennie, méghozzá úgy, hogy nem kap cserébe semmit, csak egy másik Orbánt, feltéve, hogy Orbánt le lehetne váltani, de nem lehet. Simicska trükkje az, hogy az Orbánnal szembeni harcához felhasználja a pénzért Orbánt legitimáló hazaáruló ellenzéki pártokat is. Az ok, hogy Mészáros Lőrinc Orbánnak gyűjti a pénzt, Simicska pedig magának.

Simicska nem állt át, ezt világosan kell látni. Nem állt a magyar nép mellé sem, nem adta át sem magát, sem a pénzét, sem a médiáját a népnek. Áthangszerelte ezeket, de részben ugyanolyan alantas (esetenként személyükben is azonos) emberek írják ezeket, amilyenek korábban voltak, amikor még a NER-t és Simicska informális hatalmát szolgálták. Nem így néz ki egy “megtért” ellenzéki demokrata. Ez egy tolvaj oligarcha, aki összeveszett a tolvaj geci barátjával, és ez a fő problémája. Simicska nem lett demokrata, mert akkor ő nem így viselkedne. Ma sem egyenes ember. Orbánt utálja, ez dicséretes, de ez nem minden.

Ha Simicska őszinte lenne, ha vállalná magát és a múltját, ha valóban a jó oldalra állna, akkor lenne miről tárgyalni vele. De az, hogy egy neonáci párt népszerűségét használja fel, a háttérben marad, a tevékenysége nem nyilvános, hogy visszatartja a dokumentumokat s a tényeket, hogy nem leplezi le Orbánt, nem bízik egy Orbán utáni igazságszolgáltatásban, vádalkuban, hogy nem tesz mindent egy lapra, az nem teszi őt hitelessé. Ez a minimum feltétel lenne vele szemben, hogy mindent kitesz, mindent borít és leplez. Elmeséli szépen a magyar népnek, hogy mit csináltak együtt húsz évig Orbánnal, és miért is geci a Geci.

Természetesen ennek az ellenzéknek annyi erkölcsi tartása nincs, hogy különbséget tudjon tenni, és elvi álláspontot tudjon képviselni, mind egy magát átfestő náci párttal, mind pedig egy bosszúálló oligarchával szemben. Annyi tisztesség sincs bennük, hogy megmondják az igazságot: őket a pénz, a túlélés érdekli. Ha úgy látják, hogy Orbán kétharmados győzelme mellett is több pénz és képviselői hely jut számukra, ha összefognak Simicskával, akkor ők összefognak. Ha úgy látják, hogy kevesebb lenne a pénzük s az osztalékuk vele, akkor nem fognak össze vele. Ez ilyen egyszerű. Mindkét esetre van megfelelő kamu szövegük.

Azt már csak csendben jegyezzük meg, hogy Magyarország szellemi elitjének a csődje az, hogy az ország két bűnöző kezébe került, az ő harcuk játékszere, amelyben a demokrata érzelmű közönség névleges képviseletét elvtelen pártok, jellemtelen emberek látják el, akik egy készülő, lassan, de biztosan formálódó nemzeti katasztrófa potyautasaiként működnek.