Németh Sándor, a közpénzmilliárdokkal támogatott Hit Gyülekezete vezető lelkésze, sajátos mintáját mutatja az emberszeretetnek és a krisztusi jellemnek. Legújabb prédikációjában azt mondta, hogy „egy dolog az, hogy te nem akarod beoltatni magadat, vagy valaki nem akarja beoltatni magát, de ehhez joga van. Meghal, rendben van. Legalább tudjuk, annyira nem siratjuk meg, mert azt mondjuk, hogy ő döntötte”.
Szeretnénk leszögezni, hogy mi oltáspártiak vagyunk, de más elképzelésünk van Isten természetéről, a krisztusi magatartásról és a kereszténységről. Nincs rendben, ha bárki meghal. Nem hisszük, hogy aki saját hibájából halt meg, azt nem kell sajnálni, azt nem kell megsiratni, azért nem kár. Az sem igaz, amit Németh Sándor mond, hogy a halálát „maga döntötte”. Nem a halált választotta, mert az oltás elutasításával az oltatlanságot választotta, nem a halált, a kettő pedig nem azonos. Azonban még öngyilkosokat is meg kell siratni, nemcsak az önhibájukból elhalálozottakat.
De komoly kétségeink vannak, hogy az, aki azt mondja, vannak olyanok, akiket nem kell megsiratni, megsirat-e bárkit? Attól tartunk, hogy Németh Sándor senkit nem sirat meg önmagán kívül. Jézus megsiratta Jeruzsálemet, pedig maga tehetett róla, hogy nem ismerte fel a meglátogatásának idejét. Mondhatta volna, hogy megérdemlitek. Itt hallható a magát „kereszténynek” nevező Hit Gyülekezete, önmagát „lelkésznek” nevező vezetője, Németh Sándor „prédikációjának” részlete, hogy ő nem siratja meg az oltatlanokat:
Jézus Krisztus olyanokért áldozta az életét, akik önhibájukból mennének megváltás nélkül a pokolba. Ha minden ember azt kapja, amit „megérdemel”, akkor Jézus Krisztus nem halt volna meg. Ha Isten úgy gondolkodna, mint Németh Sándor, akkor nem lenne kegyelem, és Isten nem lenne maga a szeretet. Aki ilyet mond, mint Németh Sándor, abban egy csöpp szeretet nincs, mert a Biblia világosan tanítja, hogy nemcsak azokat kell szeretni, akik megérdemlik. Akiben pedig nincs szeretet, abban nincs meg az Isten sem. Így pedig nehéz lehet keresztény lelkészt játszani.
Iványi Gábor azért is nagy ajándéka a világnak, és különösen Magyarországnak, mert ezt a fajta „keresztényi szeretetet”, amelyben nincs benne a megbocsátás, a kegyelem, az érdem nélküli, mély szeretet, szembesíti a valódi krisztusi szeretettel és krisztusi jellemmel. Iványi Gábor csupa olyan embert gondoz, ápol, védelmez, akik valamiképpen maguk is tehetnek arról, hogy odajutottak, ahol vannak, és már nem tudnak gondoskodni magukról.
Iványi Gábor elviszi a beteg tyúkot, infúziót adat a tyúknak, ami többe kerül, mint amennyit a tyúk ér. Mert a tyúk egy szerető embernek nem annyit ér, mint amennyit a piaci kofák adnak érte. Aki becsülni képes egy tyúk életét is, az képes becsülni az emberi életet is, és nem beszél így emberek haláláról. Iványi Gábor nem elítéli őket, hanem segít rajtuk. Szereti és tiszteli a nyomorultat, az önhibájából hajléktalant. Jobban, mint aki a lopott kastélyából arra tanítja az embereket, hogy ne legyenek együttérzőek, ne a szeretet vezesse őket, ne legyenek irgalmasok.
Hogyan is mondta a NER-költő? Mindenki annyit ér, amennyije van. Amit Németh Sándor hirdet és képvisel, az ennek felel meg, és mindennek az ellentéte, mint amit Jézus Krisztus tanított, amit a krisztusi jellem jelent. Ez anti-evangélium. Ha Isten ilyen lenne, mindenki a pokolba kerülne. Iványi Gábor emléktáblát csináltat az elhunyt hajléktalanokról a Dankó utcában, hogy akinek nincs senkije, semmije, aki nyom nélkül hal meg, senki nincs, aki megsirassa, arról is maradjon egy emlék, hogy itt élt, itt járt ezen a földön, és az Isten képmását hordozta. Ez a krisztusi szeretet.
Nem beszélve arról, hogy Németh hívőknek és hívőkről beszél, akiket nem sajnál meg, ha meghalnak, mert nem oltatják be magukat. Az esetek többségében hívők utasítják el az oltást. Éppen olyan fanatikus, fundamentalista, a Bibliából kiragadott igeversek hamis értelmezései alapján, mint amire Németh Sándor és a Hit Gyülekezete évtizedek óta tanítja őket. Ha meghalnak, akkor részben a Németh Sándor által tanított fundamentalista, „karizmatikus”, hamis tanítások miatt halnak meg, mint amiket Németh Sándor tanít. Ezekből jutnak hamis következtetésre.
Ezek után azt mondani, hogy egykori saját testvéreit, akiknek nagy része tőle és sarlatán kollégáitól tanulta a fanatizmust, a hamis bibliaértelmezést, meg sem kell siratni, mert ő most fél a haláltól, ezért kivételesen nem a szokásos fundamentalista karizmatikus szélsőséges hamis tanításokat nyomja, enyhén szólva árulkodó. Ha ebből nem ismeri fel valaki az ördögöt, s ezt még mindig Istennel keveri, az menthetetlen. Ez maga a bűnös, romlott, kegyetlen, Istent nem ismerő világ, s annak szelleme.
*
Nem az a kereszténység, hogy nem vagy buzi, csak tolvaj vagy. A kereszténység az a szeretet, amivel Isten szerette a világot, hogy az önhibájából elbukott ember meg ne haljon, hanem örökké éljen. Aki megkapta, átélte ezt a szeretetet, aki nem önigazult, hanem Isten kegyelme minden érdem nélkül igazította meg, az tud szeretni. Az nem beszél így, annak nem kő van a szíve helyén. Ez felveti azt a jogos kérdést, hogy Németh Sándor megértette és elfogadta-e valaha az evangéliumot, ami mindennek az ellentéte, amit ő mond és csinál.
A legújabb hírek szerint – a választásokhoz közeledve – nem közvetítik nyilvánosan Németh Sándor „istentiszteletnek” egyáltalán nem nevezhető politikai gyűléseit, sok esetben „pénztiszteletnek” legfeljebb, mert nyilvánosan vállalhatatlanok, amiket Németh órákon át előad Isten tekintélyével. Nemrég azt állította, hogy a romlott Nyugaton csak egy „militáris imperializmus” segíthet, ami azt jelenti, hogy Németh fegyveres erőszakkal kényszerítené az általa helyesnek tartott „erkölcsöt” (lásd: fent) másokra. Németh Sándor olyan, mint a tálibok, mint a terrorista muszlim hitszónokok.
Saját teóriája szerint a gyülekezeti összejövetelek során a Szentlélek szól a hívőkhöz általa, és a hívők ezért fogadják minden fenntartás nélkül minden egyes szavát, mert elhitette velük, hogy Isten szól általa. De vajon beszél-e így Isten emberek haláláról, aki megbocsátott Ninivének, a bűnös városnak, aki nem törölte volna el Szodomát, ha van benne tíz igaz ember, vagy ha Ábrahám megkéri arra, hogy öt igaz ember esetén se pusztítsa el. Aki egyszülött Fiát adta a bűnösökért, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen?
Orbán Viktor saját képére formált „keresztény Magyarországa” milliárdokkal támogat egy olyan szektát, amely érzéketlenségre és szeretet nélküliségre tanítja az embereket, és kiéhezteti, a jogaitól megfosztja Iványi Gábort és szolgálatát, amely érdemek nélkül nyújt segítséget a nyomorultaknak. Akik nem hibátlanok, nem vétlenek, s ha már nem tud segíteni rajtuk, legalább elsiratja, eltemeti őket. Megadva a tisztességet mindenkinek, aki megszületett erre a földre, és végigjárta az élet rögös útját.
Ezt nem értik az egyházi és politikai fasiszták. Ahogy Pál apostol mondta, el van rejtve előlük. Ez az igazi kincs, nem az a gazdagság, amiben ők bíznak. Mindent elvettek Iványi Gábortól, és mégis gazdagabb mindnyájuknál. Mint ahogy azok az emberek is, akik érzik ezt, és inkább odamennek hozzá, őt hallgatják a kis templomában, és a rászorulók elfogadnak tőle egy szelet kenyeret, mert jó szívvel adja. Ők is gazdagabbak a Németh Sándoroknál és az Orbán Viktoroknál, mert megérinti őket ez a szeretet. amit ők nem ismernek.
Ezek az emberek nem félnek. Míg a Hit Csarnokban vágni lehet a félelmet. Csak a szeretet az, ami kiűzi a félelmet. Ahol nincs szeretet, ott félelem van. Ahol félelem van, ott nincs Isten.