A nagy pávatáncos egymás után kapja a trockosokat és sallereket, miután kirúgták az Európai Néppártból, és képtelen az európai szélsőjobboldalt egyetlen frakcióba terelni saját vezetése alatt. Ez semmi ahhoz képest, hogy sikertelenül próbálta leállíttatni a kötelezettségszegési eljárásokat és az Európai Bíróságon is vesztésre áll. Ebben az is kedvezőtlen számára, hogy az első perctől várható elmarasztaló ítéletet vélhetően előbb mondják ki, mint ahogy remélte. Orbánt ma már senki nem ismeri félre, annak tartják, ami.
A jogállamisági mechanizmus ügyében azért kaptak Orbán és lengyel keresztényfasiszta tanítványai haladékot, hogy megtámadhassák azt az Európai Bíróságon, hogy elkerüljék az Orbán által belengetett költségvetési vétót. Az viszont egyértelmű volt, hogy az Európai Bíróság nem fog helyt adni egy olyan keresetnek, amely arra irányul, hogy az EU ne kérhesse számon a jogállamiságot, s ne szankcionálhassa azt.
Orbán csak annyit tudott elérni, hogy a jogállami mechanizmust a költségvetési pénzek felhasználásával összhangban vizsgálhassák, ami nem fedi le teljes mértékben mindazokat a területeket, amelyeken Orbán megsérti a jogállamiságot. Az EU azonban ezt még így is szélesebben képes értelmezni, mint a közvetlen pénzfelhasználás és a korrupció, ahogy az bebizonyosodott a lengyel LMBTQ-mentes övezetek támogatásának megvonásakor.
Az előrejelzések alapján az Európai Bíróság minden bizonnyal a magyar és a lengyel kormány ellen dönt, az Európai Bizottság pedig beélesíti a mechanizmust, amelynek alapján komoly pénzeket vonhatnak meg mindkét országtól. A szándék egyértelmű, a nyugat-európai demokratikus országoknak elegük van abból, hogy az Orbánék által gyalázott liberális demokráciák polgárai pénzeljék az Európai Unió két fasiszta államát, amelyek durván sértik a jogállamiságot, az uniós alapelveket és lábbal tapossák az emberi jogokat.
Orbán drága kínai és arab hitelekkel kénytelen pótolni a kieső uniós pénzeket, amelyek egyre rosszabb gazdasági helyzetbe hozzák, mert minden hazugságával szemben az uniós tánmogatások nélkül a korrupcióra épülő diktatúrája már régen összeomlott volna. Viszont nem adhatja fel azokat a jogállamiságot sértő lépéseit sem, amelyek diktatúra lényegét jelentik, ezért csak a pávatánc marad, a hazudozás és az uniós szabályok kicselezése, a bírósági csikicsuki, ezek azonban egyszer véget érnek.
Orbán jelen pillanatban többfrontos harcot vív az Európai Unióval, minden harca igazságtalan és jogszerűtlen, s valamennyi témában vesztésre áll. Európában minőségi fordulat állt be megítélését illetően, ma már senki számára nem kérdés, hogy egy jogtipró, önkényuralmi rendszer fasiszta diktátora, aki megpróbál élősködni a nyugati szabad országokon, miközben tevékenységének célja és lényege a nyugati liberális demokráciák szabadságának felszámolása, a szélsőjobboldal hatalomra jutattása és saját fasiszta rendserének exportja.
A védekező mechanizmusok bekapcsolódtak, ma már nem védtelen az EU vele szemben a hiszékenység és a tudatlanság miatt. Ezért arra törekszenek, hogy bent tartsák és ezáltal kontrollálják, de a fasizálódásnak határt szabjanak és a pénzügyi szankciókkal fékezzék. Orbán ma minden fronton vereségre áll, és ha nem sikerül az egymással is marakodó szelsőjobboldaliak egy akolba terelni, akkor esélye sincs arra, hogy az érdekeit megvédje és az aljas terveit valóra váltsa.
Mindaddig, amíg valamilyen válság meg nem erősíti a kontinens barbár vadembereit, az európai szélsőjobboldalt. Magyarország szégyene, hogy Európa fasizálásának központja és erős bástyája.
