Balog Zoltán helyzete tarthatatlanná vált, miután a pedofilügy társtettesének kegyelmet adó döntés támogatása miatt nem mondott le. Balog nem püspökként és zsinati elnökként volt tanácsadója Novák Katalin köztársasági elnöknek, de a kegyelmi döntésben vállalt szerepe, a pedofíliát támogató, relatívizáló és eltussoló magatartása után méltatlanná vált egyházi tisztségének betöltésére.
Miután Balog Zoltánt egy bizalmi szavazás során 86 százalékos többséggel megvédte az egyház vezetősége, a Magyarországi Református Egyház magára húzta a pedofilügyet. Balog pozíciójának megerősítésével a református egyház azt mondta ki, hogy nem talál kifogást Balog magatartásában, a K. Endrének adott kegyelem támogatásában. Ezzel az állásfoglalással a református egyház a pedofília támogatója lett.
Balog nem vállalta a felelősséget saját tette után, hanem gyáván mindent Novák Katalinra hárított. Még azt is csak nyomásra, nagy nehezen vallotta be, hogy támogatta a pedofíliát a kegyelmi döntéssel, de kifogásokat keresett, és az áldozatokat semmibe vette. Kizárólag az egyéni érdekei, a saját sorsa érdekelte. Keresztyénhez is méltatlan módon kapaszkodott a székébe, nem törődve azzal sem, hogy azzal bemocskolja saját egyházát.
A református egyház hívei, a kálvini tradíciók folytatói, elfogadhatatlannak tartják, hogy Balog ezek után a református egyház püspöke, zsinati elnöke, vezetője legyen. Már azzal is súlyos károkat okoztak a vezetők az egyház hitelének és tekintélyének, hogy Balogot a politikai hatalom nyomására ebbe a pozícióba helyezték, megválasztásával az egyházi testület éppen olyan korrupt döntést hozott, mint most.
A pedofília támogatása, relativizálása, gyerekek szexuális erőszakra kényszerítése azonban túl van a református egyház jobb érzésű lelkészeinek, híveinek tűréshatárán. Balog átlépett egy olyan határt, amelyet nem tűrnek el. A Magyarországi Református Egyház egysége és a léte forog kockán. Ha Balog nem mond le, a református egyház kettészakad. Erre utalnak Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerületet püspökének szavai is.
A legnagyobb tekintélyű püspökség vezetője közleményben tudatta, hogy felszólította Balogot a lemondásra, s ezt írta: „Bízom abban, hogy egyházunk egységét szem előtt tartva, egyeztetve az elnökségi tanács tagjaival, ezt hajlandó lesz megtenni. Döntésének meghozataláig legyünk türelemmel, kérem minden egyháztagunk és minden szolgatársam mértéktartását.” Ez utóbbi kérés jelzi az egyházon belüli felháborodás, forrongás mértékét.
A türelem nyilván nem lesz végtelen. Ha Balog belátható időn belül nem mond le, akkor az egyházon belül olyan bomlási folyamat kezdődik meg, amely végzetes lehet. Balog Zoltán arcátlansága és jellemtelensége jól ismert, a kialakult helyzet is ezt tükrözi. Ezért az sem kizárt, hogy az egyházon belül hatalmi harcba kezd, ami a reformátusok kisgazdásodását indíthatja el.
Ez Orbánnak sem lehet érdeke, ezért ha késve is, a selyemzsinór Baloghoz megérkezhet. Minden formális képmutatás ellenére a valóság az, hogy Orbán döntésén múlik minden. Ha Orbán Balogot utasítja, akkor lemond. Ha a református egyház vezetősége felé jelzi, hogy megvonta Balogtól a bizalmat, szemrebbenés nélkül kirúgják. A felelősség Orbáné, miután a református egyház már jóval korábban feladta önállóságát, szuverenitását és az elveit.
Eközben a református egyház szellemi és erkölcsi megújulásának jelei mutatkoznak. A Baloggal szembenálló református lelkészek fizetésük egy részét ajánlják fel azoknak a bicskei áldozatoknak, akiket Balog a kegyelmi döntés támogatásával megalázott. Ezzel is jelezve elhatárolódásukat attól a cinizmustól, aljasságtól, ami saját elnök-püspöküket jellemzi. Balog saját mocsokságával indíthat el egy ébredést és megtisztulás utáni vágyat.
Mindez közvetlen képet ad Orbán „kereszténységéről” is, miután Balog volt a lelkésze, a tanítója, a keresztény példaképe. Ez az ő kereszténységük. Ettől akarják elválasztani magukat azok a lelkészek és hívők, akik elutasítják ezt, és ha Balog nem távozik, akkor tömegesen léphetnek ki az egyházból. Ennek a harcnak a vége megjósolható.
Ha Balogot mégsem lehet kiszakítani a székéből, amihez foggal-körömmel ragaszkodik, akkor két magyarországi református egyház lesz: a Balog vezette pedofil reformátusok, és azok a reformátusok, akik elutasítják a pedofíliát és annak támogatását. Balog ugyanazt az utat járja be, amit Novák. Borzasztóan elítéli úgy általában a pedofíliát, csak a pedofília támogatóit nem, s nem érti, mi a baj. Aztán hirtelen távoznia kell, ha jön majd a parancs.
Márpedig az jönni fog, mert Orbán nem fog semmit kockáztatni Balog miatt.
Tisztul a kép, csak azt sajnálhatjuk, hogy Magyarországon kizárólag a pedofília alkalmas arra, hogy ezektől a szörnyeteg aljas emberektől megszabaduljunk. Balog minél tovább húzza, annál nagyobb lesz az okozott kár. Amit magának, Orbánnak és korrupt egyháza vezetőinek okoz, azt nem sajnáljuk. De a gyerekek lelkében és a köznyugalomban okozott kár már égbe kiált. Balonak nem mennie, hanem takarodnia kell!
