A Titanic utasaihoz hasonlóak a magyarok, akik a brazilok Montenegro (!) elleni fényes győzelem mámorában élnek, miközben Orbán a „szuverenitásvédelmi törvénycsomaggal” megásta a sírjukat, s lefektette a nyílt totális diktatúra alapjait. Feltámasztva az egykori ÁVH-t: a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) az ÁVH és a Gestapo megfelelője, politikai titkosrendőrség, mindenek fölött álló szervezetként a nyílt fasiszta terror intézménye lesz.
A magyarokat ez nem érdekli, leköti a figyelmüket a futballcirkusz, és mindennél fontosabb nekik, hogy az ország futballválogatottja pótselejtező nélkül (!!!) kijutott egy olyan Európa-bajnokságra, amelyre minden második ország válogatottja bekerül. Bravúr lett volna nem bejutni, de ez minden mást felülír. Orbán erre a célra szállta meg, sajátította ki, foglalta el, és pusztította le a magyar futballt, megszüntetve a piaci viszonyokat. A sikert az európai nyugati klubokban játszó játékosoknak köszönheti, de propaganda céljára használja.
Így esett meg, hogy ezekben a napokban Szoboszlai Dominik, a jelenlegi legjobb magyar futballista, fontosabb a magyaroknak, mint saját sorsuk, jövőjük, a szabadságuk. Már ott tartanak, hogy Szoboszlai Aranylabdájáról álmodoznak, mert Montenegrónak (!!!) rúgott két gólt. Mert egy magyar Aranylabda helyreállítaná a magyar önbecsülést, a dicsőséget, amit a magyar történelem a nemzet rossz döntései és habitusa miatt megtagadott tőlük. Nem tudják helyén kezelni, elválasztani egymástól a dolgokat.
Nem számít a magyar oktatás tönkretétele és katasztrófája, nem számít az egészségügy, ahol teljesen feleslegesen meghal az anyjuk, az apjuk, ők maguk, nem számít a lerabolt és kifosztott ország, a korlátlan hatalom visszaélései, az emberi jogok lábbal taposása, a sajtó szabadságának felszámolása, a leválthatatlan fasiszta diktatúra, náci propaganda, semmi. A magyar futballdicsőség, pláne egy magyar Aranylabda hiú reménye mindennél fontosabb.
Azt mondani sem kell, hogy ezzel ártanak a legtöbbet Szoboszlainak, akivel idő előtt hitetik el, hogy a világ legjobb játékosa a Montenegrónak (!!!) lőtt két góljával. Lehetne még az, amihez sok munka, alázat, kitartás kell, nem büszkeség és elszállás. Messinél nagyobbnak tartják, ami nemcsak nevetséges, hanem rendkívül káros is, leginkább neki. A magyar nemzeti büszkeség, ha még nincs is alapja, előre ünnepel és felülír mindent.
A szomorú az, hogy azok a nacionalisták, akik a magyar válogatott „törzsszurkolóinak” nevezik magukat, és fekete pólóikkal a legsötétebb ideológiákat hirdetik, akiket már alig lehet megkülönböztetni a válogatott egyéb szurkolóitól, pontosan tudják ezt. Tudják azt, hogy ezek a felfújt futballsikerek mit pótolnak, mit erősítenek, mit lepleznek el, politikai tartalom van a felfokozott nemzeti hisztériában, aminek része a propagandaválogatott.
A szándékosságot mutatja, hogy nem elég, ha ők ebbe a hazugságba ringatják magukat, belekényszerítenek mindenkit. Falhoz állítják az ellenzéket, hogy a futball miatt nekik is a legsötétebb nacionalizmus híveinek kell lenniük, különben nem magyarok. Aki Orbánnak a magyar nép számára állított csapdájába nem sétál bele, az nem magyar. Rajtunk kívül talán senki nem merte vállalni, hogy mi elhatárolódunk ettől, mi Orbán ellen szurkolunk.
A Liverpool magyar sztárja is ennek eszköze, aki ezt nem veszi észre. Így tesznek tönkre mindent, mindenkit, így rántanak le a sárba minden tehetséget, minden valódi lehetőséget. Így teszik tönkre saját országukat is, ahogy az orruknál fogva (a nacionalista érzelmeiknél fogva) lehet vezetni és becsapni őket. Nem tudják a helyén kezelni a sportot, a „sikert”, s képtelenek azon túl látni, az ország sorsát, saját jövőjüket mérlegelni, ettől elválasztani. Vedelik a pálinkát, lábuk előtt hever a világ (Montenegro). Mindenki fölött állnak. Siralmas.
Aztán, amikor megint koppannak, jönnek a különböző trianonok, akkor megint más lesz a hibás. Mindenki tehet róla, csak ők nem. Amerika, Brüsszel, EU, zsidók, összeesküvők, a liberálisok, az emberi jogvédők, Soros, csak nem a magyarok, nem a magyar fasiszták, nem a magyar nácik, nacionalisták, antiszemiták, önsorsrontó képmutató hazudozók. Az lesz ebből a legkisebb baj, ha (nekik is köszönhetően) Szoboszlai nem lesz aranylabdás.
