Meddig húzza ki az amerikai demokrácia és a világ Trumppal? Meddig lehet az atomarzenál kódja egy zavaros fejű ingatlanügynök kezében?

Donald Trump kedden vehemensem védelmébe vette megkésett állásfoglalását a Charlottesville-ben múlt pénteken történtek kapcsán, ahol neonácik, Ku-Klux-Klan tagok a fehér faj felsőbbrendűségét és antiszemita jelszavakat skandálva vonultak az utcára és csaptak össze ellentüntetőkkel, akik közül egy fiatal nő életét vesztette, amikor egy neonáci autóval a tömegbe hajtott.

Trump szerint – mielőtt a kérdésben (három napos késéssel) végül elítélő állásfoglalást tett közzé -, meg kellett ismerkedjen a tényekkel. Megkésett nyilatkozatában az elnök hétfőn néven nevezte a Ku-Klux-Klant és a fehér felsőbbrendűséget hirdető nacionalistákat, elítélte fellépésüket és az amerikai alkotmánnyal ellentétesnek nevezve az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásokat. Igaz – a nyilatkozatot papírról olvasta – az elhangzottak jól láthatóan nem az ő szavai voltak.

Kedden az is kiderült, hogy nem csak az elítélő szavak, de nyilatkozatának tartalma sem volt az övé. Kedden Trump már saját magát adta, saját szavaival fejezte ki saját véleményét, amikor egyenlőségjelet tett a két tüntető tábor közé. Majd – álláspontját a felzúdult újságírók előtt védelmezve – kijelentette: mindkét oldalon, a nácik és az antifasiszták között egyaránt vannak rendes emberek.

Az Egyesült Államok elnöke szerint a náci és fajgyűlölő tüntetők között is rendes emberek lehetnek, akik azonos megítélés alá esnek, mint az ellenük demonstrálók, köztük találhatók ugyancsak rendesek. Trump védelmébe vette a sajtó által élesen támadott szélsőjobboldali tanácsadóját Steve Bannont, akit egyenesen barátjának nevezett, és aki – szerinte – „egy jó ember, nem rasszista.”

Az amerikai sajtó és a közvélemény az Egyesült Államok történelmének egyik legsötétebb megnyilatkozásának minősítette Trump keddi megszólalását. Egymást érik az ismert személyiségek nyilatkozatai, amelyekben elhatárolják magukat Trump szavaitól, és kinyilvánítják, hogy nem tartják őt az elnöküknek és alkalmatlannak ítélik a tisztség betöltésére.

Donald Trump kedden újból bebizonyította totális alkalmatlanságát arra, hogy a szabad világ, a nyugati fejlett demokráciák vezető hatalmának, az Egyesült Államoknak a vezetője legyen. Trump elnökségének eddig eltelt hónapjai alatt számos bizonyságát adta annak, hogy a választók demokratikusan és szabadon nyúltak tragikusan mellé, és választottak maguknak alkalmatlan és veszélyes, napról napra veszélyesebb vezetőt.

A világ meghatározó politikusai és véleményformálói minden nap azzal a tudattal kelnek és fekszenek, hogy a világ legnagyobb nemzetgazdasága és a föld kimagaslóan legerősebb hadserege egy kiszámíthatatlan, önimádó és alulképzett, a világot, de saját országát is alig ismerő, még kevésbé értő ingatlanügynök kezében van.

Trump rövid idő alatt hadat üzent a fél világnak, megalázta és ellenségévé tette az Egyesült Államok legodaadóbb szövetségeseit és egy világhatalom első számú vezetőjéhez méltatlan módon tudott viselkedni mindenütt, ahol megfordult. Nemzetközi politikai nyilatkozatai időnként nemcsak az Egyesült Államok elnökéhez, de egy New-York-i ingatlanügynökhöz is méltatlanok voltak.

Az általa használt nyelv egy 9 éves általános iskolás nebuló és egy külvárosi vagány szellemi színvonalát egyesíti. A fél világ és az USA vezető politikai intézményei energiáik nagy hányadát kénytelenek az Egyesült Államok elnökének értelmetlen, romboló megnyilvánulásainak kiigazítására és semlegesítésére fordítani.

Meddig bírja ezt az amerikai demokrácia és a világ? Meddig lehet az atomarzenál kódja egy elmeháborodott kezében? Lesz-e mindig kéznél olyan munkatárs, szövetséges, aki le tudja fogni a háborodott elme vezérelte kezet? Európa és az USA szövetségeseinek felelőssége egyre nagyobb abban, hogy – fogalmazzunk udvariasan – a kivételes amerikai politikai helyzet ne járjon tragikus következményekkel nem csak Amerikára, de a világra nézve is.

A megoldás kulcsa az Egyesült Államok népének a kezében van. Az első és legfontosabb lépést a helyzet konszolidálására az elnök párjának, a Republikánus Pártnak kellene megtennie. Meddig képesek még a republikánusok kiállni az elnök mellett és támogatást nyújtani esztelen politikai irányvonalához?

A magyar közvélemény józan része szolidáris az Egyesült Államok népével, amely olyan problémával került szemben az utolsó elnökválasztást követően, amilyennel eddig nem sűrűn találkozott. A magyaroknak e téren van tapasztalatuk gazdagon. Megoldásuk nincs. Magyarországot is egy elmeháborodott irányítja, akit ugyancsak régen el kellett volna tanácsolni még a hatalom közeléből is. Ez nekünk sem sikerült eddig.

Hazánk érdeke az – mondjon is erről akármit Szijjártó Péter Dunakesziről -, hogy az Egyesült Államokban minél előbb normális politikai viszonyok alakuljanak ki, és az USA-nak erejéhez, jelentőségéhez és küldetéséhez méltó vezetője legyen, akinek irányításával a siker reményében vállalhatja fel a szabad világ vezetésének felelősségteljes küldetését.

Zsebesi Zsolt







Egy hozzászólás : Trump nem csak zavaros fejű, de náci is?

  1. Trident

    August 16th, 2017

    “Az általa használt nyelv … és egy külvárosi vagány szellemi színvonalát…”
    Külvárosi kisstílű bűnöző lesz az inkább.

    Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)