Az MSZP-nek ma pont annyi köze van a baloldalhoz, mint a magyar labdarúgásnak a labdarúgás nevű játékhoz.

Mindjárt az elején leszögezném, hogy nem testi mivoltában tartom alacsony növésűnek az MSZP elnökét, hanem intellektuálisan látom egy pigmeusnak. Évek óta tartó folyamat, hogy a szocialisták vezetői hozzá töpörödnek agyilag a miniatűrre aszott néppártjukhoz, amely immár örülhet, ha a választásokon két számjegyű eredménnyel esetleg meg tudja szorítani a Jobbikot, és igazi sikerként lehet majd elkönyvelni, ha a következő évtizedben még lesznek, akik emlékezni fognak rá.

Az MSZP még kormánypártként élte meg a század első éveit, de annak első dekádjától a folyamatos hanyatlás korszaka következett Kádár és Horn utódaira, akik semmilyen tekintetben nem voltak méltóak arra, hogy egy napon említsék őket azzal a pártvezetéssel, amely egykoron még fölényesen választást nyerni is képes volt, nem azt tűzte a zászlajára, hogy az első legnagyobb ellenzéki lehessen. Mára azonban ez a cél sem látszik reálisnak és az igazi kihívás az, hogyan lehetne elkerülni a teljes megsemmisülést.

Az MSZP jelenlegi vezetésének ma pont annyi köze van a baloldalhoz és a klasszikus vagy bármilyen szociáldemokráciához, mint mondjuk a magyar labdarúgásnak a labdarúgás nevű játékhoz általában, vagy – csak hazai dimenzióban vizsgálva – a magyar foci hagyományaihoz. A magyar szocialistáknak gyakorlatilag szava nincs a mai világról, fogalma egy csepp sem arról, mi zajlik a glóbuszon és – ami a legszörnyűbb – azt sem értik egy parányit sem, ami az orruk előtt, itt Magyarországon megy végbe, mégpedig tőlük teljesen függetlenül. Mert a magyar politikához még csak asszisztálni sem képesek, mert senki őket erre fel nem kéri, de ha mégis, akkor nem tudják, hova is álljanak sebtében, hogy legalább látszódjanak, ha már számítani nem is számítanak semmit.

Nincs az az aktuális belpolitikai kérdés vagy nemzetközi fejlemény, amelyben az MSZP 48 órán belül releváns állásfoglalásra lenne képes. A történelem elviharzik a magyar szocialisták feje felett, csak az égzengést hallják távolról, de a villámcsapásokra nem készülnek fel és nem is reagálnak rájuk, mert azt hiszik, hogy az istennyila becsapódása előtt majd dörög az ég, pedig pont fordítva van.

Az MSZP arra épít, hogy ellenzéki pártként akkor nyer választást, ha a hatalmon lévő erő hülyére hibázza magát. Majd a Fidesz saját magát amortizálja, a nép kimegy az utcára, Simicska Lajos lerántja a leplet Orbán Viktor üzelmeiről, a nemzetközi szervezetek blokád alá helyezik a magyar kormányt. Az MSZP pedig – élve az ölébe hullott lehetőséggel – a forradalom élére áll és győzelemre vezeti …..a pártot.

Molnár Gyula a párt aktuális elnöke nagyon fontosnak tartotta egy friss interjújában elmondani, hogy a „A magyar emberek jelentős része Orbán Viktorban nem lát diktátort. (…) Ne zárjuk ki, hogy azért, mert nem diktátor.” Vagyis a magát az ellenzék vezető erejének valló MSZP szerint Orbán esetleg nem is diktátor, de legalábbis érdemes tekintetbe venni, hogy a választók egy része (nyilván legalább a Fideszre szavazó 2-2,5 millió ember) nem tartja annak.

Csakhogy az interjút nem a magyar emberek jelentős része, hanem az MSZP elnöke adta, ezért joggal várhattuk volna el tőle, hogy megmondja, az MSZP diktátornak tartja-e a kormányfőt vagy potenciális koalíciós partnernek. Molnár azonban ezt nem árulta el. Nem is fogja. Pártjának – feltéve, de meg nem engedve – ha diktátornak tartaná Orbánt, rendszerét pedig diktatúrának, nyomba harcot kellene hirdetnie a diktatúra ellen, a korábban működő demokrácia intézményeinek visszaállításáért, a kiüresedett vagy a Fidesz által elfoglalt független fékek és ellensúlyok működéséért, egyáltalán a rendszerváltás után kialakított polgári demokrácia helyreállításáért, új konszenzussal elfogadott és népszavazással megerősített alkotmányért és igazságos, arányos választási törvényért.

Mivel egy ország szeme láttára, fényes nappal és nem taligával, hanem teherautókkal hordják szét a nemzeti vagyont a Fidesz káderei, beleértve az uniós támogatást is, az MSZP-nek Brüsszelben éhségsztrájkkal összekötött tiltakozó kampányt kellene indítania az uniós támogatások befagyasztása érdekében, mindaddig, amíg Magyarországon helyre nem áll a demokrácia és az ország el nem kezd újra az európai normák szerint működni és politizálni.

Az MSZP honlapjáról:

Ehelyett az MSZP elnöke azon rágódik, hogy a magyarok egy része nem tartja diktátornak Orbán Viktort és ha a magyarok egy része így látja, akkor talán az MSZP-nek is így kellene látnia, hiszen az MSZP is Mészáros Lőrinc vidéki napilapjaiból, Andy Vajna médiáiból és az állami Fidesz-televízióból és rádióból, valamint az útszéli óriásplakátokból tájékozódik az ország és a világ ügyeiről, és az ebből alkotott képe alapján ő is úgy látja, hogy nem a magyar emberek jelentős része által kedvelt Orbán Viktor veszélyes az országra, hanem a magyar emberek egy jelentős része által nem annyira kedvelt Soros György.

A fentiek fényében semmi meglepő abban, hogy az MSZP választási szlogenjeiből kihúzták a rendszerváltást, mint célt és helyette a kormányváltás került a zászlóra. Aminek lényege, hogy kergessük el Orbán Viktor (nem diktátort) és ültessük a helyére ………mindegy, akárkit, egyelőre Botka ejtve, de majd találunk valaki mást kormányfőnek. Eltekintve attól, hogy kevesebb mint 200 nappal a választások előtt a pártnak nincs kormányfő jelöltje, képviselőjelöltjei, szövetségesei, azokkal választási megállapodása, Molnár Gyula elég optimista, amit csak azzal tudunk magyarázni, hogy nevét nyilván az első helyre fogják írni a pártlistán, ami azért még mindig biztos befutást, képviselői fizetést és minden velejárót jelet.

Az MSZP honlapjáról:

Aki tehát a Molnár Gyula által vezetett, magát baloldalinak és szociáldemokratának hazudó pártocskától, pártmaradéktól várja a fordulatot Magyarországon, az nem normális. Minden együttérzésem az övé. A világ már csak úgy van berendezve, hogy azért mindenkinek van helye benne. A pigmeusoknak is. Azzal a megszorítással, hogy nem feltétlenül kell nekik is kosárlabda csapatot csinálni, de ha mégis, akkor legalább ne tápláljanak győzelmi esélyeket az amerikai NBA-ben indulva.

Zsebesi Zsolt







3 HOZZÁSZÓLÁSOK

  1. “Nincs az az aktuális belpolitikai kérdés vagy nemzetközi fejlemény, amelyben az MSZP 48 órán belül releváns állásfoglalásra lenne képes.”

    Egy minapi példa:
    Matolcsy a világ 7,5 milliárdos népességét – rokonként – a keblére ölelte, és az MSZP-nek egy szava sem volt, hogy akkor miért tiltakozik horribilis összeget óriásplakátokra és nemzetinek nevezett álkonzultációra elfecsérelve a kormány párezer menekült betévedése ellen.

    Egyébként az eladdig ismeretlen Molnár Gyula a Fidesz kihelyezett bábja, aminek tökéletesen megfelel az MSZP élén. Nem véletlen a fenti nyilatkozatában említett – Orbán nem diktátor – kijelentése és a párt süllyedése. Szerves egységet alkotnak, egyik a másik következménye.

  2. Aki még mindig nem érti miért kell az mszp t felszámolni nézze meg a tegnapi rtl “vitát” a kis Gulyással.
    Ki kellett mondatni az mszp vel h a “kerítés állni fog” 😀 Szánalom a köbön, remélem hogy a választásokig 5% ra zuhannak és a szavazóik nagyrésze végre megérti, hogy sokkal jobb alternatívák közül lehet baloldalon választani

  3. De legalabb nekunk van a vilag legcsendesebb, legkollaboransabb ellenzeki szocialdemokrata partja 🙂 Ha lenne nekunk olyan, mint mas civlizalt orszagoknak, mar 2010 novemberet sem erte volna meg orban hatalomban, en eleve azt vartam, hogy miutan orban a sarba tiporja es fejere szarik egy lendulettel a rendoroknek, katonaknak, mentosoknek, tuzoltoknak, akkor 2 heten belul szocdem szervezessel olyan orszagos hullam indul meg, ami ugy hajitja le magarol orbant, hogy moszkvaig meg sem all.
    Es volt valami?
    Jah, a felfedezes, hogy ez nem puliszka, hanem egy beszaradt szartocsa 🙂