Az Amerikában zajló események hátterében egy történelmi fordulat áll, amely megegyezik azzal, ami 313-ban történt Európában. Amerikában most zajlik a konstantinuszi fordulat. Ennek bejelentése a National Prayer Breakfast (Nemzeti Ima Reggeli) keretében történt, de Trump és a neoprotestáns egyházak közötti szövetségkötés már korábban megtörtént.

Az esemény szellemi tartalmát tekintve azonos azzal, amikor Konstantin császár 313-ban kiegyezett az egyház ortodox irányzatával, amely később a keleti ortodoxiára és a római katolikus egyházra szakadt. Az állam és az egyház összefonódását megelőzte a keresztény egyház ortodox irányzatának hitehagyása, s az egyházon belüli császárság kialakulása.

A hierarchikus egyházi modell, amelynek csúcsán egy ember, s nem az Isten áll, megfelelt a világi hatalom formájának és természetének. Így alkalmassá vált arra, hogy a császárság és az egyház szövetsége létrejöjjön. Az egyház feje császár lett, az állam feje főpap is. A niceai zsinaton már Konstantin császár elnökölt. Ez az egyesülés okozta Európa 1500 éves szenvedését és nyomorát, háborúkat és népirtást.

Akiket a hitehagyott és evilági szervezetté vált névleges egyház az államhatalom erejével üldözött, azok a neoprotestáns evangéliumi egyházak elődei. Amerikát azok alapították, akik a császárság és a pápaság, a trón és az oltár szövetsége elől menekültek, hogy hazát és szabadságot találjanak. Ez a keresztény irányzat most bejárta az egykori ortodoxia útját Jézus Krisztus halálától 313-ig, és elérkezett saját konstantinuszi fordulatához.

Trump Konstantin szerepét tölti be, és minden szempontból megfelel az elődjének. Trump kísértetiesen hasonlít az előképéhez, aki soha életében nem tért meg. A hatalmat bitorolta, megölette az elsőszülött fiát, fürdőbe fojtatta a feleségét, mert azt gyanította, hogy a fiával vérfertőző viszonyt folytat. Unokaöccse, a családi öldöklés túlélője szerint Nagy Konstantin tudatlan volt, sem kormányozni, sem hadat viselni nem tudott. A gyilkosságokat leszámítva eddig tiszta Trump.

Túlságosan szerette az élvezeteket, s „amikor meghallotta, hogy egy bizonyos Krisztus egy kis vízzel, amit a követői a fejére öntenek, feloldoz minden bűn alól, megtalálta a módját, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét”. A legenda ellenére azonban soha nem tért meg. Az élete végéig napimádó maradt, állítólagos megtérése után szobrot állított a Napistennek, amely feltűnően hasonlított rá. A vasárnap tőle származik, amelyben szintén a napimádás jut kifejezésre.

Trump korunk Konstantinja a kor szintjének megfelelően tökéletes mása Nagy Konstantin császárnak. A nőkhöz való viszonyát ismerjük, minden leírás tökéletesen illik rá. Mintha csak Konstantin reinkarnációja lenne, ha létezne reinkarnáció. A Fehér Ház szivárogtatói az első twitter üzenetükben azt tették közzé, hogy amikor Trump elfoglalta az irodáját, azt mondta: “olyan elnök akar lenni, akire úgy emlékezzenek majd, mint egy királyra”.

Trumpról Konstantinhoz hasonlóan elhíresztelték a neoprotestáns keresztények, hogy megtért és újjászületett keresztény. Ugyan nem látszik, de csak azért, mert „csecsemő a hitben”. A megtérés radikális fordulat. A megtérésnek látható gyümölcsei vannak. Ezt mondta Keresztelő János a farizeusoknak, mérges kígyók fajzatainak nevezve őket, hogy teremjenek megtéréshez illő gyümölcsöket.




Trump ilyeneket nem termett, de a neoprotestáns evangéliumi egyházak eltekintettek ettől, mert az államhatalommal való kiegyezést és szövetséget keresték. Megértek arra, hogy az őket üldöző katolikus egyház nyomdokaiba lépjenek. Ők állnak a kiegyezés másik oldalán, akiket a Konstantinusszal kiegyezett ortodox irányzat üldözött. A felvilágosodás és a liberalizmus mentette meg őket a trón és az oltár szövetségéből létrejött vallási államtól, de ezt már lefelejtették. Mintha az nem ugyanez a liberalizmus lett volna, de az hazugság.

[video_embed name=”pray”]

 

A dolgok megértéséhez tudni kell, hogy van láthatatlan egyház, amelynek Jézus Krisztus a feje, s a hívők közvetlenül hozzá kapcsolódnak. S vannak látható egyházak, amelyek nem azonosak ezzel. Jézus Krisztus szellemi egyházának határai nem azonosak egyetlen egyházi szervezet határaival sem. Egyetlen egyház sem üdvözít és nem garancia az üdvösségre. Csak a Jézus Krisztus szellemi egyházába való beleszületés és a vele való kapcsolat.

Ebből érthető meg, hogyan jött létre 313-ban a trón és az oltár szövetsége, s hogyan ismétlődik meg a konstantinuszi fordulat most Amerikában. Éppen azok között, akiknek az identitása a konstantinuszi egyház elutasítása volt idáig. Ez került bele még az amerikai alkotmányba is, amelynek ihletői ők voltak, és amellyel most összeütközésbe kerültek.

Már Pál apostol írt arról, hogy vannak olyanok az egyházban, akik elsőbbséget akarnak. Jézus azonban azt tanította, hogy ő a Kőszikla, a kezdet és a vég, és aki a legnagyobb akar lenni, az legyen mindenki szolgája. Ezt mutatta meg, amikor megmosta a tanítványai lábát, és ezt mutatta meg abban is, hogy az életét adta minden emberért. Megkülönböztette az Isten országa és az evilág működési elvei közötti különbséget. Ezek ellentétei egymásnak. Normális esetben az egyház ezért nem képes a világi állammal összefonódni. Amelyik erre képes, annak nincs köze az Isten országához, amely ellentétes elvek szerint működik.

Amikor egyes egyházi vezetők, „szolgálati ajándékok”, elkezdtek nem másoknak szolgálni, hanem nekik lettek szolgáik, akkor elszakadtak Jézus Krisztustól, s a láthatatlan egyháztól, amiről Jézus azt mondta, hogy az nem látható módon jön el és nem evilágból való. Mielőtt Konstantinnal kiegyeztek, az ortodox irányzat is ebbe az állapotba került. Később a császár üldözte azokat, akik megmaradtak a Jézus Krisztusban levő szellemi egyházban.

Ugyanez játszódik le a mai napon az evangéliumi keresztény egyházakban Amerikában és az őket követő többi gyülekezetben az egész világon. A televíziós prédikátorok műsoraiban lehet látni őket, amint abszolút tekintéllyel, testőrök és szolgák hadaival, aranygyűrűkkel prédikálnak. Ennek az irányzatnak a Magyarországon ismert képviselője a Hit Gyülekezete, mint a legnagyobb, de nem az egyetlen ilyen konstantinuszi neoprotestáns egyház.

Az egyszemélyi vezetés, a korlátlan pásztori hatalom és tekintély, az ellenőrizetlen pénzek százmilliói megrontották az evangéliumi karizmatikus irányzatot, amely korábban a hitnek a legerősebb irányzata volt, ma is a legodaszántabb hívőkkel. Vezetőik azonban Krisztus helyébe léptek, hatalmat gyakorolnak a híveik fölött, és a pénz mellé evilági hatalomra is vágynak.

Emellett ugyanaz következett be az esetükben, hogy a kereszténységet a világ erkölcsi megjobbításával cserélték fel. Ennek semmi köze a kereszténységhez. A kereszténység nem erkölcs, hanem újjászületés. Az újjászületés gyümölcse lesz a kegyelem által létrejövő jó erkölcs. Akik nem születnek újjá, a Biblia szerint képtelenek a bűneiktől megszabadulni. Ezért minden ilyen egyházi és állami törekvés kegyetlen törvénykezéshez, elnyomáshoz és képmutatáshoz vezet.

A szellemi egyház az evangélium hirdetésével képes megváltoztatni az emberek életét. Az Igében levő természetfölötti erő képes az embereket megtérésre és újjászületésre vezetni. A láthatatlan szellemi egyháztól elszakadt gyülekezetek a megtéretlen világ erkölcseit meg akarják változtatni, ami lehetetlen és bibliaellenes. És ehhez van szükségük az államra. Az állam korlátozza a bűnt, az erkölcstelenséget, például a melegházasságot és az abortuszt.

Az erkölcsökre való hivatkozás, és az egyházon kívüli emberek erkölcseibe való avatkozás, amellett, hogy bibliaellenes, csupán Ádám fügefalevele. A szellemi egyháztól való szakadás után mezítelennek érzik magukat, nem marad semmi a szellemi javakból, és ehhez kell az erkölcs fügefalevele. Ugyanúgy, ahogy a katolikus egyháznál is kellett. S amikor az egyház elszakad Jézus Krisztus országától, ami nem evilágból való, szükségszerűen köt ki az állam elfoglalásánál, amely evilágból való.

Elnézést a kicsit elvontabb magyarázatokért, de enélkül nem érthető meg, ami Amerikában zajlik. A fenti hazugság tetten érhető már azon, hogy például Pat Robertson 700-as klub című műsora már évtizedekkel ezelőtt politizált, az állam szerepébe avatkozott, a politikába akart beleszólni. Maga Robertson még elnökjelöltnek is indult, amikor még szó sem volt a melegházasságról és más erkölcsi slágertémákról, amiért kirendelték a híveiket Trumpra szavazni.

Nincsenek annyian, hogy az oroszok és az FBI-igazgató segítsége, valamint az uszító és hazug álhírek nélkül győzelemre juttathatták volna Trumpot. De a híveik több mint 80 százaléka Trumpra szavazott. Ha valaki megkérdezi, ki volt az az őrült, aki Trumpra adta a szavazatát, és a mai napig támogatja, akkor a válasz az, hogy ezek. Az arany wc-k hűvös ülőkéjén világi hatalomról ábrándozó, saját repülőgépekkel repdeső, korlátlan hatalommal rendelkező pásztorok és tévéevangélisták által manipulált és befolyásolt tízmilliók.

S most következik a lényeg. A The Atlantic linkelt cikke jelzi, hogy nem alkalmi szövetség jött létre az evangéliumi neoprotestánsok és Trump között. Ehhez a naphoz kötik Trump deklarációját, amelyben bejelentette a neoprotestáns kereszténység és a nacionalista állam egybeolvadását. A recept ugyanaz, mint a katolikus egyház esetében: a nemzet azonos a vallással, Amerika a kereszténységgel, a keresztény nemzetállam védi meg az erkölcsöt és a társadalmat, amely szükségszerűen a liberális demokrácia felszámolását követeli meg. A nemzet Isten alatt, „under God”. Csakhogy éppen ezzel megy ki Isten alól.

Trump megértette azt a szerepet, amit elmagyaráztak neki, hogy ő lehet a keresztény uralkodó típusa, az amerikai keresztény király, aki a neoprotestánsok tanításait ülteti át az állam törvényeibe, a hatalmát pedig ezek az egyházak az általuk kontrollált hívők révén biztosítják. Létrejön a konstantinuszi fordulat, az állam és az egyház szétválasztását eddig szorgalmazó evangéliumi egyházak az ortodoxia 313-ban történt kiválását követik.

A fasizmus kifejezést Mussolini vezette be, a középkori katolikus államokat Paul Johnson totális államoknak nevezi, amelyek lényegüket tekintve olyan jogtipró, jogfosztó, elnyomó államok, mint amilyen a fasizmus volt, s amit ma a köznyelv fasisztának nevez. A fogalom nem azonos a Mussolini által definiált fasizmussal, de az elnyomást és jogfosztást tekintve lényegében ez is fasizmusokhoz, keresztényfasizmusokhoz vezet.

Hogy ez nem csupán ideológiai okfejtés azt bizonyítja, hogy a konstantinuszi szövetség jegyében Pence alelnököt az evangéliumi egyházak adták, az oktatási minisztert is, és a nekik fontos kulcspozíciókba saját embereiket ültették. Összefogtak az antiliberális Tea Party-val és a náluk is extrémebb szélsőjobboldallal, mert a liberális demokrácia elleni harc közös érdek és közös nevező.

Steve Bannon és a Trump mellett levő rasszisták és fasiszták ugyanazokat az „erkölcsi” értékeket vallják, amelyeket a természetfölötti láthatatlan egyháztól elszakadt sarlatán egyházi vezetők. Még az apokaliptikus világképük is sok tekintetben egyezik, mert Bannon és társai a világ pusztítását tartják egyedüli eszköznek a romlottság kigyomlálására, és egy új erkölcsi világrend felépítésére. Az evangéliumiak a próféciák hamis értelmezéseivel vélik siettetni a Messiás visszajövetelét, mintha azt siettetni lehetne. Ehhez használják eszközül Trumpot.

Trump megértette, hogy ő a nagy zsidókeresztény világforradalom Isten által kiválasztott személye, akinek természetfölötti küldetése van, amit ez a sok hamis próféta tolmácsol felé. Mivel Bibliát életében nem olvasott, nem tudja, hogy a liberális demokrácia egyedül az, amely összhangban áll Jézus búzáról és konkolyról szóló példabeszédével. Eszerint nem szabad a konkolyt kiszaggatni, mert a búzát is kiszaggatják. Hanem hagyni kell őket együtt nőni. Mindenkinek joga van az erkölcsös és az erkölcstelen élethez is. Az egyház pedig csak az egyházon belüliek erkölcseivel foglalkozhat Pál apostol szerint.

De most majd jön a fehér keresztény neoprotestánsok inkvizícós törvénykezése, a melegek és más bűnösök korlátozása és üldözése a Pence-féle keresztényfasiszták által. Mindent megtesznek azért, hogy a liberális amerikai alkotmányt megváltoztassák, mert ez ad jogot arra, hogy mindenki megválaszthassa a világnézetét, a hitét, a erkölcseit és a szokásait. Ez visszatérés a középkorba, a katolikus Európa szörnyűségei közé. Megismétlik azt, ami elől Amerikába menekültek.

A konstantinuszi fordulat legdöntőbb mozzanata Trump bejelentése volt a Nemzeti Ima Reggelin, amikor elmondta, hogy megváltoztatják azt a rendelkezést, amely szerint az adót nem fizető egyházak politikai tevékenységet nem fejthetnek ki. Ettől kezdve nyílt politikai rohamcsapatokként működnek a sok kicsi Trump pásztor által irányított gyülekezetek, melyek eddig is ebben látták legfőbb küldetésüket. Mint a Hit Gyülekezete a kilencvenes években és átvitt formában ma is. De ettől kezdve nyíltan és hivatalosan.

Az egész sátáni jellegét a Biblia minden szavát kivéve igazolja az eredeti és a mostani Konstantin személye. A világ legromlottabb embere, aki trónbitorlóként került az oroszok által hatalomra, az élvezeteknek élő elmebeteg szörnyeteg, aki a rossz lelkiismeretét a Bibliát elhagyó hamis pásztorok hazugságaival gyógyítgatja. A bűneiért pedig a világ elleni támadással és pusztítással vezekel, amiről elhitették vele, hogy az Isten parancsa.

Iszonyat.