Pozsár László: Merre tovább, demokraták?

elemzés

1

Gulyás Márton, Varga Gergő és az őket támogató kreatív és lelkes fiatalok tüntető tömegeinek köszönhetően az ország néhány napig újra belélegezhette a szabadság levegőjét. Az arányos választásért meghirdetett mozgalom reményt ad mindazoknak, akik az elmúlt években hiába kutattak a demokratikus oldalon olyan szerveződés után, amely Orbán rendszerén kívül áll, és nyíltan feltárja annak valódi természetét.

A mozgalom megjelenésére a Fidesz a tőle megszokott reakciókkal válaszolt, és a megfélemlítés és a lejáratás eszközeit vette elő. És ahogy az várható volt, a mozgalom megjelenése és célkitűzése azonnal kritikus reakciókat váltott ki az ellenzéki oldalon is. Bár a kritikák jó része nélkülözi az elvszerű, igazságos gondolkodás alapkövetelményét, felmerültek olyan kérdések is, amiket Gulyáséknak feltétlenül végig kell gondolniuk, és amikre adekvát válaszokat kell adniuk, ha a mozgalmat sikerre akarják vezetni.

Ebben a cikkben ezekről a kérdésekről beszélünk, és mellé teszünk még néhány észrevételt, ami álláspontunk szerint nem kevésbé fontosak.

Az egyik felmerülő kérdés, hogy önmagában a választási rendszer arányosítása a jelenlegi helyzetben elegendő-e.

Ugyanis a választási eredményeket nem csak egy részrehajló, manipulált választási törvény befolyásolhatja és torzíthatja el. Más fontos tényezők is vannak, amelyek közül a legfontosabb a média. A demokratikus választások alapfeltétele, hogy a választók személyes (szubjektív) döntése objektív információkon alapuljon. Magyarországon a közpénzen finanszírozott közmédia propagandagépezetként funkcionál, és ugyanezt teszik a kormány mellényzsebéből és érdekszférájából finanszírozott egyéb orgánumok is, miközben a szabad sajtót a kifejezetten erre a célra hozott törvényekkel ellehetetlenítették. Ennek eredményeképpen a dezinformáció olyan méreteket öltött, ami legalább akkora előnyt jelenthet a propaganda működtetőinek, mint a Fideszre írt választási törvény.

A másik fontos kérdés, hogy a jelenlegi helyzetben valóban indokolt-e az arányos választási rendszer követelése, a kívánt cél elérhető-e vele.

Mielőtt ezt a kérdést kibontanánk, néhány alapvető dolgot szükséges tisztázni. Először is azt, hogy a “kívánt cél” ebben az esetben nem az, hogy “az a párt győzzön, amelyiknek szerintünk győznie kell” és még csak nem is az, hogy “az a párt mindenképp veszítsen, amelyiknek szerintünk mindenképp veszítenie kell”. A mozgalomnak az a célja, hogy a választáson induló demokratikus pártok egyenlő esélyekkel induljanak, és a mögöttük álló társadalmi támogatottsággal (azaz szavazatszámmal) arányos mandátumot kapjanak.

Másrészt pedig “kívánt cél” az is, hogy az arányos választás után kormányzó párt gyakorolni tudja a hatalmát, képes legyen irányítani az országot. Ez egyéb helyzetben nem jelentene problémát, hiszen a legtöbb esetben a parlamentbe jutó pártok könnyen találhatnak olyan partnereket, amelyekkel koalícióra lépve biztosíthatják a döntéshozatalokhoz szükséges 51%-os egyszerű többséget. Azonban Magyarországon a hatéves diktatúra után egyszerű többséggel nem lehet visszaállítani a demokratikus rendet, és kormányozni sem lehet. A Fidesz ugyanis úgy építette fel a rendszerét, hogy a diktatúra hatalmát biztosító törvényeket és embereket csak 2/3-os többséggel lehet eltörölni, illetve leváltani. Így végig kell gondolnunk, hogy mi történne abban a – meglehetősen valószínűtlen – esetben, ha a Fidesz megváltoztatná a választási törvényt, és a demokratikus erők egyszerű többséget szereznének a parlamentben. Ekkor az a helyzet állna elő, hogy a demokratikus kormány a Fidesz bebetonozott törvényeitől és embereitől akadályoztatva képtelen lenne irányítani az országot, kénytelen lenne lemondani, és új választásokat kiírni. Mindaddig, amíg vagy nem nyerne 2/3-dal, vagy nem nyer a Fidesz egyszerű többséggel. A konklúzió tehát az, hogy a kormányzáshoz a demokratáknak még ebben az esetben is 2/3-os többséget kell szerezniük, míg a Fidesznek elég az 51%. Így tisztán látszik, hogy az arányos választási rendszer a mi esetünkben nem biztosít egyenlő feltételeket, a kormányzáshoz vezető folyamat egészét nézve a pálya még így is borzasztóan lejtene.

Mi tehát a megoldás? Álláspontom szerint a mozgalom előtt alapvetően három lehetséges út áll, amelyek közül szükségszerűen választania kell, de csak a harmadik elvszerű, ezért biztos eredményhez kizárólag az vezet.

Az első, hogy megmarad annál, hogy pusztán az arányos választási rendszert követeli. Ha Orbán önszántából, vagy egy későbbi politikai kényszerítő erő hatására elfogadja ezt, akkor hamarosan újra kormányra kerül, és még erősebb lesz.

A második, hogy a mozgalom kiterjeszti a követeléseit, és olyan törvénymódosításokat követel, amelyek után valóban egyenlő feltételekkel lehet választást tartani, és a választások után egyszerű többséggel is kormányozható az ország. Ez valójában átfogó, rendszerszintű változtatásokat jelentene, a NER alapjainak és működési rendszerének eltörlését. Vagy minimálisan a 2/3-hoz kötött törvények átírását úgy, hogy egyszerű többséggel módosíthatóak legyenek.

Az első két lehetőséggel az a probléma, hogy feltételezi a kormány legitimitását. Ugyanis ha egy kormánytól azt követeljük, hogy hozzon egy törvényt – vagy éppen eltöröljön egyet – akkor ezzel hallgatólagosan elfogadjuk azt, hogy ehhez joga és legitim felhatalmazása van. Azonban Orbán 2011-ben erre szóló társadalmi felhatalmazás nélkül megváltoztatta (azaz megdöntötte) az alkotmányos rendet. Egy puccsot végrehajtó hatalom pedig nem legitim, és aki legitimnek kezeli, az megerősíti törvénytelen hatalmát.

Továbbvezetve: mi lesz a mozgalom reakciója, ha Orbán elutasítja a követeléseit? Nyilvánvalóan polgári engedetlenség és a választások bojkottja. Azonban ezzel nem fogja tudni elérni a céljait, ennél hathatósabb eszközre lesz szüksége Orbán ellen. Csak akkor győzhet, ha tömegeket tud a rendszer bojkottjába hívni, ha totális passzív ellenállást hirdet. De a rendszer bojkottja csak illegitim rendszer ellenében releváns reakció, demokratikus rendszerben nem ez a jogérvényesítés módja. Márpedig ha most elismerik az Orbán-rendszer legitimitását, akkor mivel fogják indokolni majd akkor az illegitimitását? Azzal, hogy nem akart engedni egy csoport követeléseinek, és nem akart változtatni a törvényeken? Ettől egy legitim kormány nem veszíti el a legitimitását. Úgy fog tűnni, hogy a mozgalom tagjai azért engedetlenek, mert a kormány nem csinálta meg, amit ők akarnak. Nem ugrált úgy, ahogyan ők fütyültek.

Legyünk őszinték magunkhoz és egymáshoz: Orbán és rendszere hat éve illegitim. Jobb elismerni ezt most (azzal együtt, hogy hatéves permanens mulasztásban vagyunk), és ennek megfelelően bánni vele, mint becsapva magunkat magunk és mások előtt is hiteltelenné válni. Lehet, hogy vannak, akik azt hiszik, hogy a tömegeknek meg kell győződniük arról, hogy a demokraták megpróbáltak mindent, és Orbán nem engedett, ezért nem maradt más választás, csak az ellenállás. De aki elvszerű és következetes, az nem aszerint cselekszik, hogy mit fognak gondolni az emberek, hanem hogy mi az igazságos és jogszerű. Márpedig ha Orbán államellenes bűncselekményt valósított meg, és diktatúrát épített, akkor kötelességünk, hogy úgy bánjunk vele, mint egy puccsot végrehajtó diktátorral, nem pedig mint egy igazságtalan, de demokratikus miniszterelnökkel.

A harmadik lehetőség ezért az, hogy a mozgalom illegitimnek nyilvánítja Orbánt és a NER minden rendszerszintű törvényét és intézkedését, kezdve az alaptörvénnyel, amire a NER épül. Ebben az esetben azt kell követelnie Orbántól és embereitől, hogy feltétel nélkül adja át a hatalmat egy ideiglenes kormánynak, amely demokratikus választásokat rendez, egy arányos, igazságos választási rendszer alapján.

Ebben az elemzésben nem bontottuk ki a helyzet minden aspektusát. Sok átgondolandó kérdés van még.

Várjuk, hogy az arányos választásért indult mozgalom merre lép tovább. Ha nem fél az igazságra építeni, ha elvszerűen és következetesen halad előre, akkor meg fogja találni az utat Magyarország szabadságához.



1 hozzászólás

  1. … vagy – es sajnos meghekkeltek, szoval nem en irom – egy nap alatt kiiktatjuk az osszest, es a kepzodott resbe maris beul az elore kulfoldon legitimalt arnyekkormany.
    Ehhez agy es batorsag kellene, ami a magyaroknak alapitasuk ota nem sajatjuk, szoval csak egy hatekony hipotezis 😉