„2009. február 23-án, Tatárszentgyörgyön kegyetlen módon meggyilkolták a 27 éves Csorba Róbertet és 4 éves kisfiát, Robikát. Ez volt a választóvonal, amelynél bebizonyosodott, hogy cigányok ellen elkövetett támadások faji alapon, előre kitervelten történtek. Ez volt az első eset, amikor már a nyomozó hatóságok is elismerték, hogy a cigány közösség elleni tudatos gyilkosságsorozatról van szó” – olvasható a Roma Polgári Tömörülés Balog Zoltánhoz írt levele.
A levél a következpképpen folytatódik: „Egyértelműen bizonyíthatóvá vált, hogy az országban a származásuk, nevezetesen cigány származásuk alapján gyilkolnak meg ártatlan embereket, és Magyarországon „cigányvadászat” folyik.
A neonácik bűncselekmény-sorozata hat olyan ártatlan roma ember halálával végződött, amely megrázta az egész magyarországi cigány közösséget. Azt éreztük, hogy az állam nem képes érvényre juttatni a valamennyi állampolgára számára az alkotmányban garantált létbiztonságot. Ez volt az a nap, amikor azt éreztük, hogy a társadalmi és politikai szolidaritás csak igen csekély mértékben nyilvánult meg közösségünk felé.
Tatárszentgyörgy jelképévé vált annak, hogy a roma közösség társadalmi és biztonsághoz való joga megkérdőjelezhető. A tragikus eseménysor kapcsán felvetődik az a kérdés is, hogy mi vezetett idáig. Kik a felelősek a történtekért, azért hogy a gyűlölet ilyen aljas módon tudott gyilkos tettekké formálódni. Kimondhatjuk: súlyos felelősség terheli a politikai elitet, amely a társadalmi szélsőségekkel, a nyíltan rasszista csoportokkal szemben nem lépett fel kellő határozottsággal. A magyar társadalom azóta sem dolgozta fel ennek a neonáci indíttatású gyilkosságsorozatnak tényeit, emlékét, politikai és társadalmi tanulságait, nem néztünk bölcsen szembe a múlt hibáival.”
A Roma Polgári Tömörülés azt írta Balognak, hogy „A sebek máig nem gyógyultak be. Az elmúlt közel tíz év bizonyítja, hogy nem történt meg az események tisztességes feldolgozása, a megfelelő következtetések levonása, a tanulságok alapján történő aktív cselekvés. Nem őrizzük – kellő alázattal szívünkben – sem az áldozatok, sem a gyász emlékét.
Nem tartjuk elegendőnek, hogy csak és kizárólag a roma közösség őrzi a múlt emlékét. A többségi társadalmat is emlékeztetni kell arra, hová vezetnek a rossz szándékkal kimondott szavak, tettek és a néma hallgatások. Közös kötelességünk, hogy a világháború utáni Magyarország legsúlyosabb fajgyűlöleten alapuló szörnyű eseményét bevéssük az emlékezettudatba.”
A Makai István elnök által aláírt levél javaslattal fordul Balog miniszterhez: „Tudjuk, hogy e trauma feldolgozása nem történhet meg másként, mint úgy, hogy minden egyes honfitársunk békességben, biztonságban élheti az életét, és időközönként megállunk, számba vesszük veszteségeinket, kellő módon megemlékezünk, s összefogással, közös akarattal egy békésebb országot építünk. Tisztelt Miniszter Úr! A Roma Polgári Tömörülés mindezek jegyében azt kéri, hogy a Magyar Kormány 2018. február 23-át nyilvánítsa a Megbékélés Emléknapjává – A Roma Áldozatok Emléke előtt tisztelegve.”
A levél az évforuló előtt egy nappal, 2017. február 22-én íródott. Ezért a javaslatot nem lehetett az évforduló napjára elbírálni.
Az évfordulóra azonban elkészült Csillag Ádám többórás dokumentumfilmjének másfél órás verziója. A film és a Roma Polgári Tömörülés levele önmagáért beszél. Magyarország hallgat. Nagyjából annyira bánta meg ezt a gyilkosságsorozatot, az odavezető utat, és annyira állított emléket az áldozatoknak, mint az elmúlt száz év szörnyűséges tettei alkalmával.
Aki nem bánja meg, az megbűnhődik, megfizet érte másképp.
