Az Orbán-rendszer agyondédelgetett kedvencei, akiknek százmilliárdos stadionokat épít Orbán, a magyar futballhuligánok bemutatkoztak Portugáliában is, ahol Ronaldót buzizták. Tömegben skandálták, hogy „Ronaldó homoszexuál”. A szurkolók, akik Magyarországot lejáratják, sötét bunkók, akár a felcsúti miniszterelnökük. Sokat nem lehet várni tőlük.
De hol van Böjte Csaba „atya”, a mézes-mázos jótevő, aki Bölöni László közbenjárására tavaly júniusban – információink szerint – milliós nagyságrendű összeget ajándékozott az erdélyi árva gyerekek támogatására? Hol van a mindenkit szeretetre oktató farizeus, aki gyakran szélsőjobbos gyűlölködőkkel szerepel, hogy megvédje Orbán kedvenceitől azt az embert, aki hatalmas pénzt adományozott arra, hogy árva gyerekeket gondozzanak?
Vagy Böjte nem akar ujjat húzni Orbánnal, és nem akarja elítélni azokat, akik mosdatlan szájjal gyaláznak egy sportolót, mert ez Orbán kedvenc sportága? Aki akár homoszexuális is lehetne, de nem az. Ráadásul olyan emberről van szó, aki a Save the Children karitatív szervezet nemzetközi nagykövete, és egyéb más jótékonyságai miatt a legtöbbet adakozó sportolók listájának élén végzett. Tízéves rajongójának agyműtétjét például 83 ezer angol fonttal támogatta, az édesanyját megműtő rákkórház javára kétszer ennyit juttatott, és a hírnevét rendszeresen felhasználja karitatív ügyek javára.
Ronaldo egykori edzője, Bölöni László egyetlen szavára hatalmas összeget küldött az erdélyi gyerekmisszióra, ahol árva erdélyi magyar gyerekeket gondoznak. De a magyar labdarúgóválogatott „vezérszurkolói”, amikor vendégként megjelennek egy másik ország fővárosában, tömegesen mocskolják az ország kedvencét, például erdélyi magyar gyerekek jótevőjét, csak azért, mert a sorsolásnak köszönhetően a magyar csapat ellenfele lesz.
S a közügyekben oly gyakran és határozottan nyilatkozó „atya” némán hallgat, és nem védi meg sem az embert, sem a sportolót, de még saját jótevőjét sem Ronaldóban, hanem szó nélkül tűri, hogy magyar zászlók alatt, a magyar nép nevében mocskolják minden ok nélkül ezt az embert. Olyanok teszik ezt, akik soha életükben talán egy fillért nem adtak senkinek és életükben nem támogattak semmilyen nemes célt.
Aztán Böjte kinyithatná a száját a másik gyönyörűséges rigmus miatt is, amikor az Orbán-rendszer kedvencei ország és világ előtt azt énekelték, hogy „Szar Románia”. Románia épp Böjte úr hazája, ha nem tévedünk. Az anyaországa szukolói, akik azonos politikai oldalon állnak, azt az országot gyalázták, amelynek ő a polgára, amely jelenleg az ő hazája. Vajon egy keresztény papnak nem kellene-e megszólalnia az ilyen magatartás ellen?
Különösen, hogy Böjte ezekkel a futballhuligánokkal azonos politikai oldalon áll, ezért az ő szava sokkal hatásosabb, mint mondjuk ugyanolyan keresztény hívő, de liberális társadalmi felfogású embereké. Böjtének vajon nem kellene-e a sajátjai között számonkérni azokat a keresztény normákat, amelyeket az ő politikai oldala – névleg – az állami politika szintjére emelt? Vajon keresztényi dolog-e „lebuzizni” egy sportolót, függetlenül attól, hogy adott-e támogatást bármire vagy nem? Keresztényi-e „szarnak” nevezni az országot, annak lakóit, amely országnak része csaknem egymillió magyar, köztük Böjte is? Böjte „atya” egy szar?
S vajon keresztényi lenne-e, szarnak nevezni bármely országot és annak lakóit, függetlenül attól, hogy laknak-e benne magyarok és lakója-e maga Böjte úr? Vajon van-e kötelessége a magyar jobboldal egyik papsztárjának szólni akkor, ha a magyar jobboldal emblematikus futballszurkolói a „keresztény Magyarország” nevében s zászlaja alatt mocskolnak játékost, országot? Mikor kellene a kiáltó szónak elhangzania a pusztában, ha nem most? Nem egy szégyen hallgatni most?
Hol vagy Ádám? Hol vagy Csaba? Hol vagy Böjte? Hol vagy „atya”?
Talán itt:
