Bartus László: Orbán nem meglocsolta a nyuszit, hanem megfeszítette Krisztust

Orbán Viktor húsvéti interjúját azzal a kérdéssel zárja a Magyar Idők, hogy „Személyesen önnek mit jelent a húsvét?” Magaslabda egy magát „kereszténynek” nevező politikusnak, aki állítása szerint tevékenységével a „kereszténységet”, és Európa tiltakozása ellenére, egész Európa „kereszténységét” védi.

Mit mond erre Orbán Viktor? Mit jelent számára a húsvét, amely a keresztény megváltás, Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának ünnepe? Azt mondja, hogy „szerencsés vagyok, mert szerető családban élhetek. Amit gondolok, fontosnak érzek az életben, a munkámban, azt megvalósíthatom. Csodálatos alkotómunka, sokrétű, izgalmas és szép”.

S hogy mi ebben a szép? Ez: „A döntések súlya és kockázata ezt a szépséget növeli. Ami másnak stressz, idegesség, az nekem biztatás, megújulást hozó kihívás, lehetőség. Húsvét van, nevezzük ezt keresztény derűnek. Azt kívánom minden olvasónak, hogy őket is részeltesse ebben a jóisten.”

Orbán Viktornak a húsvétot és a szépséget az jelenti, hogy mindenről ő dönthet. A korlátlan hatalom, ami másnak stressz, idegesség, szorongás, neki kihívás és lehetőség. A húsvétot ő „keresztény derűnek” nevezi, és azt kívánja, hogy mindenki részesüljön ebben a derűben. A húsvét azonban nem a hatalomban való megelégedettség és az önteltség derűje.

A húsvét az önfeláldozás napja, amikor az Isten Fia kiüresítette magát isteni hatalmából, és feláldozta magát minden emberért. Nemcsak a saját nemzete tagjaiért, hanem mindenkiért, aki megszületett a földön. Az életünket odaadni másokért, meghalni a bűnösökért, a jóval és a szelídséggel győzni le a gonoszt, megfeszíteni önmagunkat, ez a húsvét üzenete.

A húsvét a feltámadás és az élet, hogy a Krisztusban hívők feltámadnak Krisztussal együtt, hogy új életben járjanak. A húsvét megtérés és újjászületés, amikor az Isten országa nem szemmel láthatóan eljön egy ember életébe. A megtérés gyümölcsei azonban már szemmel láthatóak lesznek. Akik Jézus Krisztust megismerték, azonnal megváltoztatták a tetteiket is.

Orbán Viktornak láthatóan nem sikerült ezen a húsvéton sem megtérni, keresztény emberré válni. Krisztus ledöntötte az Isten és az emberek, valamint az emberek és emberek közötti választófalat. A vad pogányokat beoltotta a zsidók szelíd olajfájába, de nem azért, hogy ettől kezdve a pogányok a zsidókat üldözzék „kereszténység” címén, és „nemzetközi pénzvilág” kód alatt uszítsanak ellenük, és a pogány nemzeteket szembeállítsák velük.

A zsidó Messiás nem azért jött, hogy megerősítse a faji, nemzeti identitást, hanem azért, hogy lerombolja azt. Az Isten országában feloldódnak a nemzeti különbségek, amelyek embert és embert elválasztanak egymástól. A kereszténységben nincs „idegen”, amikor valaki nemzeti identitását erősíti meg és azonosítja a „kereszténységgel”, az nem ismerte meg az Istent. Isten országában a pogány az „idegen”, és a zsidó van otthon, de Isten az idegen pogányokat befogadta.

Az Isten országában minden pogány (értsd: nem zsidó) „migráns”. Menekült és bevándorló. Amikor Jézus Krisztus meghalt a kereszten a pogányok bűneiért, amikor magára vette az ő bűneiket is, akkor ugyanolyan hitetlen, idegen vallású és kultúrájú népeket fogadott be, mint amilyenek a mindenkori „migránsok”, a menekültek és a bevándorlók a magyar határon. Ez a befogadás isteni minta. Ahogy Krisztus befogadott minket, nekünk is úgy kell befogadnunk másokat.

Jézus Krisztus nem felépítette a kerítést, hanem lerombolta. Amikor Orbán Viktor a Magyar Időknek (már ez a név is) azt mondja, hogy mi kerítést építünk, védekezünk, nem engedjük, hogy a migránsok elárasszanak bennünket”, akkor a húsvétot tagadja meg, Krisztust feszíti keresztre.

Elutasítja a krisztusi természetet, az önfelálozást, a befogadást, mert hitetlen, és nem bízik abban, hogy a szeretet megvédi és képes összekapcsolni ismeretlen kultúrájú, életfelfogású emberek szívét. A nemzeti kerítések között érzi biztonságban magát. A drótok védik meg, mert semmi szellemit nem ismer. A fizikai erőben bízik, mert a szellemi erőt nem ismeri.

Ezért akar nagy és erős lenni, pedig a Mindenható Isten azt mondja, hogy aki legnagyobb akar lenni, az legyen a legkisebb. Az legyen ti szolgátok. Aki a legnagyobb akar lenni, az szolgáljon másoknak. Az Isten országának törvényei ellentétesek a földi világ törvényeivel, amelynek ura a Sátán. Az Isten országa fordított elven működik. A gonoszt jóval kell legyőzni. Amikor leggyengébb vagyok, amikor a fizikai erőm elhagy, akkor vagyok erős.

Orbán Viktor a golgotai kereszt lábánál annyit látott volna, hogy valakit legyőztek, mert nem volt elég fegyvere, az Olajfák hegyére nem húzott ki szögesdrótot, gyenge volt és csúfosan megfeszítették. Ezt vele nem lehetne megcsinálni. És semmit sem értene abból, hogy a világ Teremtőjének Fia, aki egy szavával elpusztíthatná az egész földet, önmagát önként odaadta, hogy így győzze le a gonoszt, aki minden fizikai erejét bevetette ellene.

Megostoroztatta, kínoztatta, lelkileg megalázta, a fájdalmak férfija volt, akire nem lehetett ránézni, mert a kínzás és a szenvedés a felismerhetetlenségig összeroncsolta. Ez az Isten Fia, aki mindenkit magához vonzott, és a kerítéseivel, farkaskutyáival pedig nem mindenkit eltaszított. Orbán Viktor ma sem lát többet a keresztfánál, mint egy szerencsétlen gyenge embert, aki nem tudta megvédeni magát. Bezzeg ő. Ő majd megvédi Európát. Mitől is?

Orbán Viktor eltaszítja azokat, akik segítségért hozzá jönnek. Krisztus elfogadja. De Orbán nemcsak azokat taszítja el, akik a szárnyai alatt keresnének menedéket, hanem azokat is, akik megnyitják szívüket az üldözött és oltalmat vagy csak jobb életet kereső emberek előtt. Az antiszemita szélsőjobb ellenségét, a zsidó világ-összeesküvés megtestesítőjét, Soros Györgyöt üldözi, és azokat, akiket ő támogat, hogy a Krisztus munkáját elvégezzék.

A zsidó Soros a zsidó Messiás munkáját végzi, függetlenül attól, hogy bármelyik tételes vallásban hisz-e. A fizikai erőben, a nemzeti elkülönülésben hívők pokollá tennék a világot a zsidó „világ-összeesküvők” nélkül, akik demokráciát, szabadságot, egyenlőséget, jogokat és emberséget védelmeznek, amikor a zsarnoksággal szemben emberi jogokat állítanak.

A szélsőjobboldal ezt gonosznak mondja, ahogy a Biblia megemlékezik róluk, hogy a jót rossznak mondják és a rosszat jónak, azt állítván, hogy a zsidók azért akarnak demokráciát és szabadságot, emberi jogokat és szabad választásokat, hogy leigázzák a nemzeteket. Ők az „idegenek”, akik emberi jogokat védenek, idegen érdekek ügynökei. Ügynökszervezetek.

Azt mondja Orbán, hogy két nyelvet beszélnek ők és az „idegen” érdekek ügynökei. „A mi elképzelésünk szöges ellentétben áll a Soros-féle nemzetközi hálózatok Európa-képével. Hogyan tudna ez a két világlátás, két tábor ugyanazon a nyelven beszélni?” Ez így van. Azt mondja Orbán, hogy „már csak azért is, mert mi egyenesen beszélünk, az ellenfeleink meg egy kitalált nyelven, modern kori eszperantón, ezt hívják PC-nek.”

A PC, a politikailag korrekt nyelv, a Biblia nyelve. Nem lehet senkit megalázni, emberi jogait, mivoltát kétségbe vonni, hátrányosan megkülönböztetni, elnyomni és kifosztani. Amit Orbán „egyenes beszédnek” mond, az a krisztusi nyelv ellentéte, a gonosz világ nyelve. Orbán azt mondja, hogy „ők kimondják a valóságot, ők meg kitalálják, pontosabban: megkonstruálják. A két nyelv küzdelme zajlik az egész nyugati világban”.

Amit ők kimondanak, az nem a valóság, hanem az emberi méltóság, az Isten képmásának megtaposása, a pogány, fizikai erőben hívő zsarnok nyelve, akinek semmit nem jelent a nála gyengébbek élete, emberi méltósága, aki nem ismer szemmel nem látható szellemi kincset. Amit „konstruált világnak” nevez, az nem más, mint ahogy Isten nézi a világot, aki nemcsak azt látja, ami a szeme előtt van, hanem azt is, ami a szívben van.

Orbán azt mondja az ő nyelvén: „Nem akarunk párhuzamos társadalmakat, nem akarjuk kicserélni a népességet és nem akarjuk a keresztény civilizációt egy másfajtával leváltani. Ezért mi kerítést építünk, védekezünk, és nem engedjük, hogy a migránsok elárasszanak bennünket. A mi elképzelésünk szöges ellentétben áll a Soros-féle nemzetközi hálózatok Európa-képével.”

A „Soros-féle nemzetközi hálózatok Európa képe”, értsd: a zsidók Európa képe a Messiás világképe, a zsidó Jézus Krisztus világképe, aki azt mondta, hogy éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok, börtönben voltam, meglátogattatok. Ezt teszik a „nemzetközi hálózatok”, a zsidó Sorosok által támogatott civilszervezetek, akik idegen érdeket képviselnek.

A földi világnak „idegen” az Isten országa. Ettől az „idegen” világtól fél Orbán, az Isten országát és az isteni szeretetet tartja távol Magyarországtól, és teszi Isten helyébe magát, és cseréli az Isten természetfölött szeretetét evilági gyűlöletre.

De vannak, akik egy nyelvet beszélnek Orbánnal, íme: „Bosszantó volt számomra az a faji egyveleg, amely e birodalom fővárosát jellemezte, bosszantó volt a csehekbõl, lengyelekbõl, magyarokból, ruténekbõl, szerbekből és horvátokból álló népkeveredés, és mindenek felett visszataszító az emberiség örök bomlasztó eleme, a zsidóság és mindig csak a zsidóság. Ez az óriási város az én szememben mindig a gennygóc megtestesítője volt.”

Ez utóbbit Adolf Hitler mondta a MeinKampf-ban. Hitler az, akivel Orbán egy nyelvet beszél. A szív bőségből szól a száj. A száj azt fejezi ki, ami a szívben van, és Orbán szívében is az van, ami Hitler szívében volt. Nem elfogadás, nem befogadás, hanem gyűlölet, és a zsidók gyűlölete, akik a demokráciájukkal legyengítik a nemzetet és a fajt, mert elvetik a vezérek egyeduralmát, a gyűlölet hatalmát. Ezt a nyelvet beszéli Orbán.

Orbán a krisztusi, a zsidó-keresztény értékrenddel szemben hirdetett harcot húsvétkor is. „Minden választás legfontosabb tétje, hogy a magyar emberek érdekét szolgáló kormányunk lesz-e, vagy idegen érdekeket szolgál majd” – mondta. Az „idegen érdekek” azok a szellemi kincsek, amiről Jézus azt mondta, hogy mennyei kincsek, és ilyeneket kell gyűjteni a földön, nem a szállodákat, kempingeket, kastélyokat.

Ezen kívül Orbán a goebbels-i propaganda nyelvét beszéli, amely mindennek az ellenkezőjét mondja. Orbán szerint, „ha elfogadnánk, hogy Brüsszelből vagy más politikai, pénzügyi központokból diktáljanak, hogy magyar vagy amerikai milliárdosok mondják meg, hogy mi legyen hazánkban, akkor konfliktusaink sem lennének. De hát a magyarok története a szabadságharcok története. Soha nem fogadtuk el, és soha nem is fogjuk elfogadni, hogy mások döntsenek helyettünk arról, hogyan éljünk”.

Orbán egész működése arról szól, hogy ő dönt mások helyett, hogyan éljenek. A liberális terror az, hogy mindenki szabad választását tiszteletben tartja. Isten szabadságot adott az embernek, mert csak a szabadságban van erkölcsi döntés, s megtérni is csak szabadságban lehet. Ahogy Jézus mondta, engedjétek együtt nőni a konkolyt és a búzát. De Orbán és Isten országának ellenségei szaggatják a konkolyt és vele együtt a búzát.

Azt mondja Orbán, hogy „az ellenfeleink mögött álló milliárdosoknak meg pénzük van”. Nem igaz, nekik elveik vannak, amelyek krisztusi elvek, és ezeket támogatják meg pénzzel, mert Istentől arra kapták a pénzt. Akinek csak pénze van, de krisztusi elvei nincsenek, a pénzét nem erre költi, az nem zavarja Orbánt.

Antikrisztusi mentalitás az, amit Orbán mond: „Vén csatalovak vagyunk, tudjuk, milyen a puskaropogás meg az ágyúdörgés. Éppen elégszer láttuk már, ahogy nagyhangú ellenfeleink végül felsültek és eloldalogtak. A mi táborunk ereje a rendezettségben és a kitartásban van.”

Ez a Jézus Krisztust megfeszítő római katonák öntelt hangja. Akik azt hiszik, mindenhatóak, mert a Krisztust megfeszítve látják a kereszten. Azt hiszik, hogy a hatalmuk mindenható. Nem látják a láthatatlant, hogy már akkor vereséget szenvedtek, amikor megfeszítették a zsidó Messiást. Ahogy Orbán is már vereséget szenvedett, amikor megfeszítette az emberek jótevőit, a krisztusi szellem követőit.

Amíg Krisztus a kereszten, legyőzték még az Isten Fiát is, mi állhat ellenük. Fenyegetőznek, hogy a türelmük véges, és leszámolnak majd mindenkivel. Ezt mondja Orbán magukról, akik dühösen nézik a Krisztus emberséges követőit: „jóérzésű emberek ők, persze hogy viszket a tenyerük a sunyi, nyegle és pökhendi vádaskodások láttán. De megvan a magunkhoz való eszünk, és sosem ragadnak el bennünket az indulataink. Akkor mutatjuk meg az erőnket, amikor erre szükség van, akkor pedig fegyelmezetten és egységben. Lépünk ismét, amikor szükség lesz rá”.

Lépnek ismét, és a viszkető tenyerük újra csattan majd a Krisztus arcán, aki azonosult az üldözöttekkel, a szenvedőkkel és a megalázottakkal. Azt tévesztik el a „vén csatalovak”, hogy az erő nem a test erejében van. A keresztre feszítést feltámadás követi.