Orbán a magyarok által már jól ismert ostoba kijelentéssel kezdte az Európai Parlamentben neki szegezett kérdésekre adott válaszát, hogy fontos a vita, a demokrácia „érvelésalapú”. Mondja ezt az az ember, aki kivégezte Magyarország legnagyobb napilapját, megszállta a közmédiát, felvásárolta vagy ellehetetlenítette a magyar sajtó legnagyobb részét, és még a parlamentben sem tűr vitát, a véleménynyilvánításokat büntetik és lassan egy hadsereggel fenyegetik.
Ezután Orbán a náci szélsőjobboldal stílusában kezdett el beszélni Soros Györgyről, akivel szemben a gyűlölettől izzott a beszéde. Szalonképtelen és a népligeti Jurta Színház nyilas vircsaftjait idéző hangnemben amerikai pénzügyi spekulánsnak nevezte azt az embert, aki nemcsak neki adott oxfordi ösztöndíjat, hanem a rendszerváltás utáni magyar kultúra fele olyan gazdag sem lenne, mint most, ha nem támogatta volna Soros György.
Orbán egyszerűen „lespekulánsozott” egy pénzügyi befektetőt, aki Magyarországnak csak adott, és a magyar demokráciát, emberi jogokat, kisebbségeket támogatta, miközben Orbán soha egy fillért ennek az országnak nem adott, csak lopott. Egy felcsúti gázszerelő nevén kifosztja az országot. Alig leplezett antiszemitizmus és szélsőjobboldali ideológia áll mindez mögött, ez a demokrácia elleni támadás, mert Soros alapítványai a demokratikus értékeket támogatják.
Orbán a büszkeségről beszélt, megint a magyar nép és a magyar nép büszkesége mögé bújt, csak azt nem tudjuk, honnan veszi ezt a badarságot, és állítja be teljesen hülyének a magyar népet, akit az öntelt buta büszkeség vezetne csupán. Amikor a CEU bezárásáról és a civilek megbélyegzéséről, ügynökké nyilvánításáról, valamint az EU ellen uszító hazugságtól hemzsegő „konzultációjáról” van szó, az egekbe magasztalta saját „teljesítményét”, nem beszélve arról a nyomorról, amely már milliókat ért el Magyarországon. A kozmetikázott statisztikai adatokkal válaszol a demokrácia lebontására.
Sikeresen használta fel a CEU rektorának az Amerikai Népszava által is sokat bírált és félreérthető nyilatkozatát, amelyben azt hangoztatja, hogy „nem fenyegeti igazi veszély a Közép-európai Egyetemet”, miközben a jelen állás szerint a CEU működési engedélyét vissza kell vonni, ha az egyetem a teljesíthetetlen feltéteteleket nem teljesíti. Ezért „abszurd a vád, szerinte, mint amikor gyilkosságért ítélnek el valakit, amikor az áldozata még él. Az áldozat a törvényben szereplő határidőig él csupán, de a legyilkolása eldöntött tény. Orbán azt hazudta, hogy 28 külföldi egyetemre vonatkozó szabályokat „egységesíti csak a kormány”.
A nemzeti konzultációról is hazudott, mert a „konzultációnak” nevezett uszító propagandát, hazugságokra épülő EU-ellenes mocskolódást úgy állította be, mint egy diagnózist valamiféle terápihoz. Orbán arcátlansága, ahogy hazudott, mindent kiforgatott, kommunistázott, mint akik felszámolták a demokráciát, miközben ő ugyanezt teszi, vérlázító volt, és ha van az EU-nak fogyatékossága, akkor az, hogy ennek az embernek a kisded primitív játékait és hazug, álnok, illiberálisnak mondott fasiszta és diktatórikus rendszerét megtűri.
Szerinte ha nem előítéletekkel néznék Magyarországot, akkor felismernék „a konzultáció innovatív jellegét”. Lényegében nem reagált a kritikákra, a saját állításait ismételgette az illegális bevándorlók kötelező betelepítéséről, miközben már világossá tették előtte, hogy a menekülteket ne keverje össze, és ne azonosítsa az illegális bevándorlókkal. Az Európába évi egymillió migránst betelepíteni akaró Soros Györgyről és a rezsicsökkentést eltörölni akaró Brüsszelről hazudozott.
Orbán Brüsszel gyalázása kapcsán azt hazudta, hogy az „Állítsuk meg Brüsszelt-szlogen csak arról szól, hogy „a status quót akarja a magyar kormány fenntartani”, vagyis ne vegyen el Brüsszel hatásköröket a nemzeti kormányoktól. Ez nem Európa-ellenes szlogen. Azt mondta, hogy „Akinek nem tetszik a mi országunk véleménye, az érveljen, de ne ítéljen el senki a véleményünkért”.
Ez is egy orbitális csúsztatás, amire reagált is Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke, aki világossá tette: nem a véleményük zavar senkit, hanem a tények ferdítése, ha lefordítjuk ezt: a hazugság, amelyekkel szemben végre az EU is leírta az igazságot, amit mellesleg helyes lenne, ha az ellenzéki pártok az Orbántól kapott Júdás-pénzből kitennének az utcákra megaposztereken.
Maga a vita ellentmondásos volt, mert mindenki a saját pártcsaládjának megfelelő nézetet képviselt, ami szomorú az Európai Unióra nézve, hogy ezek a pártérdekek és pártideológiák felülírják az EU alapvető értékeit, az alapszerződésben rögzített demokratikus elveket. Ez az elsődleges oka, hogy Európában zavartalanul működhet fasiszta állam, az EU diktatúrája, a magyar Orbán-rendszer, amely fertőzi a többi államot és megkérdőjelezi az EU integritását.
A legfontosabb felszólalás a Néppárt frakcióvezetője, Manfred Weber hozzászólása volt, mert Orbán jövője szempontjából a legdöntőbb kérdés, hogy a németek és a Néppárt hogyan áll Orbán mellé, vagy megelégelik az aljasságait, és leveszik róla oltalmazó kezüket. Sajnálatos módon Weber a várakozásokkal ellentétben összességében Orbán mellé állt, megvédte, mint a Néppárt tagját, több hazug méltánylást is megfogalmazott felé, amiből Orbán megértette, hogy nem rúgják ki a Néppártból, az aljas és mocskos játékait művelheti tovább.
Weber mindössze a konkrét ügyekben állt ki mind a CEU, mind a civil szervezetek ügyében, a Brüsszel-ellenes uszítást is visszautasította, mint Európa elleni hangulatkeltést. De ez nem vezetett odáig, hogy nyilvánosan felmondja a Néppárt Orbán melletti szolidaritását, amellyel újra vérszemet adott a magyar zsarnoknak. Orbán ettől kezdve felszabadultan vigyorgott az őt kritizálók képébe, és megkönnyebbült. Tudja, hogy lesz néhány levélváltás, hazudozás, pávatánc, kifárasztás, és mindent megcsinálhat úgy, ahogy akar.
Pedig néhány más felszólaló világossá tette, hogy az euroszkeptikus szélsőjobb egyenesebb és férfiasabb, mert ők legalább ki akarnak lépni. De Orbánnak kell az európaiak pénze, de a közös értékeket elutasítja, a közös terhekből semmit nem vállal. Ezzel együtt nem volt most sem olyan átütő Orbán bírálata, hogy bármilyen komoly szankcióra számítani kellene. Orbán belehazudott és beleröhögött a jelenlevők és az egész világ képébe. Undorító volt, az egész felháborító, mert az Unió anyagi, erkölcsi, legitimációs támogatása nélkül Orbán diktatúrája megbukna. Nem arról van szó, hogy az EU-nak kellene a magyarok helyett tenni bármit, de az EU már negatívan avatkozik be a magyar belügyekbe, amikor hagyja ezt a szélhámos és hazug bűnözőt az európai értékek megcsúfolásával működni.
Ami pozitív fejlemény, hogy a CEU ügyében az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít. Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke jól beszélt és kiválóan foglalta össze a Magyarországgal kapcsolatos problémákat. Jól látják, hogy a felsőoktatási törvényt a magyar kormány azért módosította, hogy bezárassák a CEU-t. Egy hónapot adtak arra, hogy a magyar kormány válaszoljon a kötelezettségszegési eljárásra, sürgős eljárásra utal a határidő. Vizsgálják a civil szervezetekről szóló törvényt is, mert erős civil szervezetek nélkül nincs szabad társadalom. Nem szabad megbélyegezni e szervezetek munkáját.
Az új magyar menekültügyi törvénnyel szemben is komoly aggályai vannak a bizottságnak. Ha itt nem lesz kompromisszum, akkor itt is lépni fog a bizottság, záros határidőn belül. Az első alelnök elismerte, és pozitívumnak nevezte, hogy a magyar hatóságok mindig készek voltak a párbeszédre, de erre Orbán is utalt, hogy végül minden békát lenyeltek, a média „szabályozását”, a bírósági tisztogatást, és minden demokráciát leépítő lépést. Vajon ezek is hasonlóan zárulnak-e?
A magyar felszólalók közül Jávor Benedek kiválóan beszélt, és az Európai Unió felelősségét hangsúlyozta, hogy legitimálja és törvényesíti a gyengekezűségével Orbán rendszerét. Az a terv nem jött be, hogy ha maguk között tartják, akkor majd jobban tudják kontrollálni, mert minden aljasságot megcsinál. Erre utalt Guy Verhofstadt, a liberálisok frakcióvezetője, mikor azt kérdezte, hogy mi lesz a következő lépés, könyvégetés a Kossuth téren, Kertész Imre és Márai könyveit fogják égetni?
A jobboldali, a szélsőjobboldali és a határon túli magyar felszólalók szövegei gyalázatosak, nemcsak hazugok, de még primitívek is voltak. Újhelyi István MSZP-s képviselő felszólalása is bicskanyitogató volt, amikor Orbánt ugyan kritizálta, de az Európai Uniót arra kérte, hogy az Orbán-kormányt ne szankcionálja, mert majd ők leváltják Orbán Viktort.
Ez volt az a pillanat, amikor az Amerikai Népszava virtuális szerkesztőségében mindenkinek ökölbe szorult a keze. A magyar szocialista EP-képviselő arra biztatja az Európai Parlamentet és az Európai Bizottságot, ne kérje számon Orbánon az európai értékeket, ne szankcionálja azok megsértését, hanem majd ők a diktatúra által megalkotott választási feltételek között „leváltják” Orbánt.
Mi lenne, ha ennek a sok „álellenzéki” hazudozónak jót kellene állnia a hazugságaiért? Vajon melyik merne ilyet mondani, ha levágnák a kezét vagy a politikai pályától örökre eltiltanák, ha a hazugsága nem teljesül? Követelni kellene mindegyiktől: úgy ígérje Orbán leváltását, ha nem váltják le, örökre búcsút mondanak a politikus pályának és elmennek dolgozni.
