A Heti Válasz talált rá arra a nagyinterjúra, amit Szijjártó adott a lengyel Salon24 nevű portálnak. Kérdezője az az Igor Janke volt, aki 2013-ban végtelenül egyoldalú és elfogult életrajzi könyvet írt Orbánról. A lengyelek Orbán keresztényfasiszta rendszerének lelkes követői, amiben cxsupán egy dolog zavarja őket, az oroszokkal való barátkozás. Nevezzük ezt úgy, ahogy az orbáni retorika hívja: Orbán Putyin csicskája.

Szijjártó egy darabig bírja, és előadja a szokásos hazugságokat, hogy miért is kell nekünk önként orosz gyarmatnak lenni, mert szerinte “pragmatikus viszonyt kell fenntartanunk Oroszországgal. Mert az egyik legfontosabb kereskedelmi partnerünk, Közép-Európában pedig, tetszik vagy sem, fontos szerepet játszik”. Főleg annak kösöznhetően, hogy Orbán Budapestet Putyin nyugati főhadiszállásává tette, és elárasztotta nemcsak a térséget, hanem egész Európát és a világot orosz kémekkel és az orosz maffiával, akiket magyar vízummal és útlevelekkel láttak el.

Szijjártó azt mondja, hogy a “gázimportunk 85 százalékát Oroszország adja. Lehetetlen, hogy ne legyen párbeszéd.” Amerika és az EU ezért óvott az orosz gázimporrtól és orosz energiafüggőségtől, mert az politikai zsarolással jár együtt, de Orbán putyinista lett ebben is. Szijjártó undorítóan csúsztat, amikor éppen a NATo-val akarja legitimálni, hogy Orbán nem látszik ki Putyin hátsó feléből: “Ha a NATO azt mondja, párbeszéd és elrettentés, akkor azt komolyan vesszük: nem csak elrettentésről beszélünk, hanem párbeszédről is.” Ja, igen.

De amikor a lengyelek következetes oroszellenességével szembesül, akkor Szíjjártó elveszti a türelmét, és azt mondja: „Ön lengyel, ön itt él. (…) Én nem vagyok lengyel, nem itt élek, nincs lengyel gondolkodásmódom. Magyar vagyok, és megvan a magunk történelme. Mi nem tekintünk fenyegetésként Oroszországra. Pont.”

Eszerint a magyar történelem tanulsága az, hogy a magyaroknak nem kell félniük az oroszoktól. Ennél súlyosabb hazugság és ostobaság még nem hagyta el külügyminiszter száját. Ezt talán meg Kádár külügyminiszterei sem merték volna kijelenteni, mert még 1956 elég jól élt a magyarok emlékezetében, már csak azért is, mert az orosz laktanyákban akkor még javában ott ültek a szovjet páncélosok. De 1848-ban az oroszok segítsége nélkül nem lehetett volna leverni a magyar szabadságharcot.

Az oroszok most is a legnagyobb veszélyt jelentik Magyarországra nézve, és meg be sem vonult az orosz hadsereg és már elfoglalták Magyarországot, és orosz bábkormány van ma Magyarországon. Az oroszokról egy rossz szava sincs a Kakadunak, de Nyugat-Európát azt szapulja, azt állítva, hogy senki nem kérdez, mindenki Magyarországot támadja. Miért? Mert kicsik vagyunk, és könnyű támadni minket.” Eszerint Nyugat-Európától kell félni, nem Putyin Orosszországától. Régebben ilyen kijelentések miatt hazaárulásért felelősségre vontak.

Érdekes, hogy vannak Magyarországnál kisebb országok is, azokat nem támadják. Mintha az EU semmi mást nem tenne hét éve, mint kérdez: hová tűnt a sajtószabadság, hová tűnt a Népszabadság, hová tűnik a CEU. Ezekre csak hazugság a válasz. Aztán, amikor az oroszok demokráciája kerül szóba, Szijjártó eljátssza a nagy demokratát, aki tiszteletben tartja az orosz nép ún. döntését: „Nem az én dolgom megítélni Putyint. Ez az orosz szavazók dolga. Amíg ők megválasztják, vele kell együtt dolgoznunk.” Kell.

„A szankciók ügyében mindig világosak voltunk: soha nem törjük meg az európai egységet. Amíg az EU fenn akarja ezeket tartani, nem fogunk vétózni. Másrészről viszont folytatnánk racionális vitát a szankciókról. Ha azt kérdezi, van-e értelmük gazdasági szempontból, a válasz az, hogy nem.” Miközben az orosz nyomulást és beavatkozást csak további súlyos szankciókkal lehetne s kellene korlátozni. Aztán azt mondja a NATO egyik külügyminisztere:  „A hadseregünk fegyverzetének meghatározó része szovjet időkből való, ezért természetes, hogy ezek javítását és felújítását orosz cégek végzik.” Az ellenség javítja a fegyvereinket.

Ezután jön a legmélyebb benyalás a lengyel katolikusoknak, akiknél a mély vallásosság nem egészen azt jelenti, amire a mi táguló házzal rendelkező kakadunk gondol: “Mélyen vallásos ember vagyok – mondja (…) -, a PiS közel áll hozzám. De jó a kapcsolatom a PO néhány tagjával is. Grzegorz Schetyna (pártelnök) a barátom, járt nálam vendégségben, szeretek vele beszélni, személyesen a legjobbakat kívánom neki. A lengyelek boldogok lehetnek, hogy két jobbközép párt közül választhatnak.”

És mennyivel boldogabbak lennénk mi, ha egy ilyen szemét pártunk se lenne, mint amilyen a Fidesz és annak arcátlan hazaáruló tolvaj gazemberei.



Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.