A kisfiam nem létezne, ha 72 évvel ezelőtt egy asszony – finoman fogalmazva – zökkenőkkel tarkított úton vissza nem tér Auschwitzból Magyarországra, hogy itt szembesüljön vele: a családjából egyedüliként maradt életben, a házukat pedig idegenek lakják.
A férje viszont képes volt, és túlélte a munkaszolgálatot.
A kisfiam másik dédnagyapját az utolsó pillanatban emelte ki a család ismerőse a Duna felé hajtott csoportból.
A harmadik dédnagyapa és a dédnagymama lélekjelenlétének köszönhetően menekültek ki a náluk bújtatottak a hátsó kapun, miközben az utcafrontról becsöngettek a nyilasok, akiket a szomszéd küldött rájuk. Bizonyíték híján nem vitték el őket.
Szijjártó szerint a kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben.
A városban húsz percet autózva körülbelül negyven óriásplakátot láttunk, melyeken a vállaltan, tudottan, hangsúlyozottan zsidó származású üzletember arcképe mellett a felirat: „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!”
Helyenként kettesével-hármasával egymás mellett. Elleptek mindent, és én borzongok, mint amikor poloskainvázió van.
Szégyellem, hogy ez a legeslegeslegutolsó csepp a pohárban. Sok minden van alatta, elkezdtem felsorolni, mi, de elfáradtam, kitöröltem.
Megfulladok. Nem tudok hősebb lenni, sajnálom. Nekem ez itt már nem hazám.
Elmegyünk.