Gyenge színvonalú, helyenként unalmas meccs volt a magyar-portugál, amelyen a nézők egy része irredenta jelszavakkal szórakoztatta magát.
A magyar labdarúgó válogatott önmagát felülmúlva szenvedett tisztességes (0-1-es) vereséget VB-selejtezőn vasárnap a magát alulmúló kontinensbajnok portugáloktól. Ezzel matematikailag is elvesztette esélyét a világbajnoki szereplésre, ami egyébként egy percig sem volt reális lehetőség. A magyar labdarúgás siralmas állapotát nézve, jogos volt a nézőtéren felcsattanó „szép volt fiúk”. Annak ellenére, hogy egyáltalán semmi nem volt szép, mert alig volt egy-két támadásunk, a középpálya képtelen volt labdát szerezni és azt megtartani.
Gyakorlatilag a 90-ből 70 percen át véresre dörzsölte a háló a magyar játékosok hátát, de mégiscsak sikerrel akadályozták meg riválisukat abban, hogy fontos győzelmükhöz a szükségesnél eggyel több gólt szerezzenek. És ez ma eredménynek számít, amit a közönség értékelt, és könnyes szemmel meg is tapsolt. Annak ellenére jogosan, hogy egy gólt sem rúgtunk, komoly esélyünk sem volt rá.
Az visszataszító volt, – bár lassan hagyománynak számít – hogy a mérkőzés végén a válogatott játékosok az egész mérkőzés alatt irredenta jelszavakat üvöltöző, fekete pólós szurkolótábor elé vonultak és velük együtt elénekelték a jobbra érdemes magyar himnuszt. Mintha a Groupama Arénában nem egy magyar-portugál válogatott labdarúgó mérkőzést, hanem egy Trianon ellenes tüntetést rendezek volna, melyet – a látszat szerint – a magyar labdarúgó válogatott és rajta keresztül az MLSZ teljes támogatásáról biztosított. Pedig valójában egy jelentéktelen focimeccs tanúi voltunk, – szerény 1-0-ás, de mégis biztos portugál győzelemmel. Ott voltam, láttam.
Ne higgyük, hogy a beteges nacionalizmus, az irredentizmus és a sovinizmus szalonképes, sőt dicsérendő, csak mert egy labdarúgó mérkőzés adja hozzá a hátteret. Ez nem így van. Semmi helye politikai vagy nemzetsérelmi megnyilatkozásoknak egy sporteseményen, amelynek nem a magyar emberek – egyébként részben irracionális – frusztrációjának a kifejezésre juttatása, hanem a 2018-as foci VB résztvevőinek a kiválasztása a célja. Fontos lenne odafigyelni, hol, hányszor és kiknek engedjük át ilyen-olyan célból a himnuszt.
A válogatott mérkőzések előtt – nemzetközi protokoll szerint – mindig eljátsszák a himnuszokat. A mérkőzés után ez nem szokás. Egyébként a győztes, vagy akár a vesztes válogatottal való közösségvállalás elfogadható eszköze lehetne a himnusz eléneklése a nézőtéren, ha annak nincs más – a sporttól idegen – célja. Visszataszító és egy sporteseménytől idegen, ha olyanok éneklik a himnuszt, akik azt megelőzően hangosan kinyilvánították agresszív nacionalizmusukat és irredentizmusukat, ami egyáltalán nem tekinthető sportszerű biztatásnak. A himnusz eléneklése – az említett sovén jelszavakkal a háttérben – határozottan ellenszenves. Azt a válogatott játékosoknak, az MLSZ-nek, de a nézőknek sem lenne szabad támogatniuk.
Zsebesi Zsolt
