Szánalmas és megdöbbentő volt látni egy morálisan megsemmisült, politikailag zsákutcába jutott ember vergődését március 15-én. Képtelen volt leplezni a hatalom elvesztésétől való félelmét, fenyegetőzött, hazudozott, egy értelmes, igaz mondat nem jött ki a száján.
Beragadt a lemez, túlságosan látszik, hogy nincsenek már se menekültek, se bevándorlók, fapuskájával lovagol a szamáron Sancho Panza, mégcsak nem is egy Don Qujiote, és megy neki a falnak. Eljöttek a hívek, a foszlásnak indult szervezet összeterelte a lengyeleket és a buszokkal felhozta a magyarokat Pestre, mintha Pesten nem lenne elég ember, de ezek az emberek nem mentek ki Orbánt hallgatni.
Akik megjelentek, azok is csak egy rettegő maffiózót láthattak, aki nem tud elszámolni a vagyonával, a lánya, az apja, a veje, a testvére lopott pénzével. Rásültek a korrupciós ügyek a képére, Mészáros Lőrinc egy kapca az emberek szemében, a bűnszervezet tagjai, a csatlósok a menekülési útvonalakat lesik minden eshetőségre felkészülve.
Ez az ember egy nulla, erkölcsi és politikai hulla, morálisan megsemmisült. Már csak remeg a hatalomért, megfélemlít mindenkit, csapkod, fenyeget, megfélemlít, de csúszik ki a talpa alól a talaj. Ezt még sokan nem látják, de Orbán egy bukott ember, közutálatnak örvend, s tényleg akkor járna legjobban, ha most csendben elballagna a lopott pénzzel. Az ellenfelei annyira bénák, hogy futni hagynák.
De látszik rajta, hogy nem értette meg, neki vége. Elszállt a nimbusz, a karizma, a mítosz szertefoszlott, emberei kezdenek lefarolni róla, már szóba állnak az ellenséggel, köpnek, besúgnak, kikacsingatnak. Már nem mindenható, a király meztelen. Csupaszon áll ellopott százmilliárdjaival és retteg a naptól, amikor elveszíti a hatalmát, és elszámoltathatják. Nem enged, görcsös, és egyre ellenszenvesebb és nevetségesebb lesz. Konganak a szavak.
Ezt az utolsó választást még megnyerheti, ha a propagandagépezet el tudja hitetni, hogy a néger emberevő muszlimok milliói állnak a határnál, hogy lebontsák az idegenszívűek, és a nyugdíjasokat kikergessék a házból, lebontsák a templomot, mecsetet építsenek a helyére. Ha az ellenzék a nép útjába áll, s megakadályozza, hogy egy az egy ellen csak Orbán ellen szavazzanak. Még nyerhet választást, de már megbukott.
Már semmi nem úgy lesz, mint eddig, a félelmet felváltja a megvetés, az alkalmazkodást a lázadás. Nem tud többé uralkodni, a nép megtűri, amíg lehet, de nem ura a helyzetnek. Azt már nem tudja eljátszani, hogy ez egy demokrácia, rákényszerül az erőszakra, diktatúrára, nyílt jogfosztásra, még nagyobb arroganciára. Úrrá lesz a tolvaj családon a pánik, nagyobb sebességre kapcsolják a lopást, amit a nép szeme követ. S nem tudja, mikor csapnak le rá.
Rettegés lesz minden perce, mindenhol árulókat sejt, ütni kezdi az embereket, elszaporodik a belső ellenség, mindenhol ügynököket vél. Saját maga politikai sírját ássa, és ha időben nem kap észbe (nem fog), olyan erőszakhoz nyúl, amit nem néznek el, és nem kerüli el a börtönt. Jönnek a vizsgálatok, nyomozások, amiket nem Polt vezet, titkos számlák, mesés vagyonok, a vádalkuval elhangzó vallomások, amelyeken elképed a magyar nép.
Lehull az álarc, egy hatalmát, becsületét, tiszteletét vesztett bűnöző lesz, aki nem jön ki a börtönből, amíg él. Mínuszos hír lesz, hogy újabb kegyelmi kérvényt adott be, de elutasítja minden köztársasági elnök, mert a népharag elsöpörné. Nemzedékek köpnek majd, amikor hallják ezt a nevet. Ráhel jobban jár, eldug valamit, hogy mikor kiszabadul a szűk öltönyös fatolvaj, valami távoli tájon éldegéljenek, tényleg saját lábon, nevet cserélve.
Nincs más út, nem lehet más végkifejlet, csak ennél rosszabb, amit nem kívánunk. Erővel lehet még tartani a látszatot, de szellemileg vége. Orbán bukott ember. Most már csak arra várunk, hogy beteljen a gonoszsága, mutassa meg a cselekedeteivel, ami a szívében van, s fussa be a pályáját, közben derüljenek ki a részletek. Ne számítson senkire, a sajátjai most még félnek tőle, de nem szeretik, hanem utálják. Örülnek, ha megszabadulnak tőle.
Most már csak a lefizetett ellenzékben bízhat, de lehet, hogy hiába. Nincsen már a sorsa a saját kezében. Ez látszott a fenyegető, rémült emberen, ahogy a szabadság napján a rossz oldalon állt. Ő a zsarnok. A zsarnok, aki már megbukott, és tartson bármilyen soká, már a végét járja. Nem tisztelik. S ez a zsarnokok halála.
