Azon már senki nem lepődik meg, hogy Orbán diktátorok között nem válogat. Lehet akár muszlim vagy kommunista, ha lábbal tapossa az emberi jogokat, akkor Orbán támogatását élvezi. Orbán csak a demokratikus érzelmű, tisztességes emberekkel nem tud szót érteni. Azokat ki nem állja, ezért azokat a magyarok ellenségének nevezi. Utálnunk kell őket.
Ezért a vietnami vagy a kínai kommunisták hőn szeretett támogatása a magyar keresztény értékek védelmének része lehet, ahogy a kaukázusi posztkommunista diktátorok is Orbán édes puszipajtásai. De ennél a megmagyarázhatatlan libidón túlmegy a kínai kommunista párt nemzetközi támogatása. Nincs racionális magyarázata ennek a heves szerelemnek.
Még az sem elégséges magyarázat, hogy Orbán minden diktatúrát védelmez, mert a kínai kommunisták eddig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Magyarország nem lett a kínai migránsok paradicsoma, bármennyire szerette volna Orbán, hogy bevándoroljanak és velünk éljenek a kínai üzletemberek, mert nekik nem annyira vonzó és izgalmas célpont Magyarország, mint ahogy Orbán képzeli. A kínai befektetések elmaradnak, állami haszon nincs, nincs mit viszonozni.
Orbán viszont úgy viselkedik, mint akinek valamit viszonoznia kell. Megvétózza az Európai Unió határozatait, amelyek pedig az európai szabadságot és szuverenitást védelmeznék a kínai terjeszkedéssel szemben. Orbán legalább itt jó pontokat szerezhetne, kifejezhetné a lojalitását az EU felé, amelynek a családja a százmilliárdos rejtett vagyonát köszönheti. De a kereszténység és az európai kultúra védelme valamiért a kínai kommunistákkal szemben az orbáni logikával nem találkozik.
Miután tudjuk Orbán saját szíves közlése alapján, hogy ő világ életében korrupt volt, amit úgy fejezett ki, hogy 30 éve megvesztegetik magánrepülőgépeken való utazással (ahol az évszám jelképes, a végtelent jelenti), fel kell tennünk a kérdést: Orbánt vajon mennyivel vesztegették meg a kínaiak? Mennyi pénzt kap azért, hogy a kínai kommunisták ügynöke legyen?
Orbán útját ilyen megmagyarázhatatlan történetek szegélyezik a baltás gyilkostól, az azeri guruló milliárdoktól, a paksi egyezményen át, az arab és török üzletemberek rejtélyes fel-felbukkanó megjelenéséig, egészen addig, hogy Orbán Kína nem hivatalos, de erőteljes és rendíthetetlen lobbistája. Tudjuk, hogy ő már harminc éve kínai ügynök, nem is kérdezzük, hogy miért, csak azt lenne jó tudni, hogy mennyiért? Szeretnénk büszkék lenni rá.
Kíváncsiak lennénk rá, hogy enged-e elgurulni egy fillért is, vagy mindenről leveszi a sápot, és tejelni kell neki (tudjuk, 30 éve így van). Magyarország honfoglalás óta legaljasabb és a világ egyik legmocskosabb üzletéből például, az orosz kémeket és a szervezett bűnözőket milliárdos állami veszteséggel az Európai Unióba juttató offshore letelepedési ügyletből vaj’ mennyi pénzt marékolt fel? Mennyit tejelt a Tóni? És a kínaiak vajon hogyan voltak benne ebben?
Tudjuk, hogy Orbánt a magyar közmondások mozgatják, ezekből él, és Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Mennyiért lett Kína ügynöke? Mire számíthatunk, kinek adja el magát? Kinek lesz még az alázatos csicskása? Van valami határ? Vagy csak az összeg számít?
