A nem tudjuk hányas sorszámú átkosban Budapest évtizedeken át híres volt a patkánymentességéről, s ezt kevés nagyváros mondhatta el magáról. Létezett egy cég Bábolnán, amely a világhírű szocialista csirkenevelésen kívül megtisztította a magyar fővárost a betegségeket terjesztő rágcsálóktól, s ezt az állapotot folyamatosan fenn is tartotta.
2010-ben új időszámítás kezdődött, amikor is a Felcsútról a budai Várba felkapaszkodott nemzetvezető hozzáfogott a pannon haza teljes és átfogó megreformálásába. Ennek többek között része volt minden, addig jól működő rendszer, intézmény totális lerombolása, szétverése, elpusztítása, minden addig jövedelmező ágazat haveri kézbe adása és veszteségessé fordítása.
Így történt ez Budapest patkánymentesítésével is. A bábolnai cégtől elvették a megbízást, és odaadták egy jó barátnak, aki 650 millióért néhány év fáradságos munkájával mára elérte, hogy a fővárost ellepik a patkányok. Ehhez még vegyük hozzá, hogy az addig jól működő szemétszállítást szintén elorozták és odaajándékozták egy másik barátnak (sok a barát), és azóta – nem fogják elhinni – a szemétszállítás is akadozik.
A patkányok tudvalevőleg intelligens állatok, azonnal felismerték az új helyzetet, megértették, hogy eljött számukra a Kánaán és rapid szaporodásba kezdtek. Teltek-múltak az évek, és a rágcsálók inváziójának híre eljutott a fővárost szerető, a főváros érdekeiért mindig kiálló és a fővárosért aggódó, kormánypárti főpolgármesterhez is. „Az elfogadhatónál több a patkány” – nyilatkozta minap a sajtónak. Sajnos nem volt senki, aki megkérdezte volna tőle, hogy konkrétan hány darab patkányt tart elfogadhatónak. Hol az a határ, ahol már jó eséllyel számíthatunk egy 21. századi pestis járványra? És ha netán megbetegszik valaki, melyik kórházba feküdjön be egy kellemes kórházi fertőzésért, amiben szintén szép eredményeket tud felmutatni a felcsúti nemzetvezető úgynevezett egészségügy-politikája. Csupa megválaszolatlan kérdés!
Csak egy dolog vigasztalhat bennünket, hogy az embereket – ahogy semmi más – ez sem érdekli. Nincs az az esemény, ami kizökkentené őket sztoikus nyugalmukból, fulladoznak tovább Budapest szmogjában, és még a köhögő rohamaik közepette sem reagálnak arra, hogy a faiszonyban szenvedő kormányzat – a már több erdőre való budapesti fa legyilkolása után – nemrég újabb fakivágásokat, fasorritkításokat jelentett be. Persze, csak is a balesetveszélyes fákat döntik ki. Ami érthető is, nyilván Budapesten eleve balesetveszélyesen nőttek a fák az elmúlt számtalan átkos korszak hosszú évtizedei alatt.
Viszont – hogy valami pozitívummal zárjuk sorainkat – nyáron a tűző napon, a fák zavaró árnyékától megkímélve, egy forró padon üldögélve semmi sem fogja takarni a látóterünket, és játszva számolhatjuk a lábunk előtt futkározó patkányokat.
