A 444.hu információja szerint Orbán Viktor nem mond idén beszédet október 23-án Budapesten. Volt már erre precedens, de akkor külföldi programjai indokolták ezt. Most ilyenről nem tudni, viszont nincs a programban idén Orbán-beszéd. Minden bizonnyal találnak majd neki valami elfoglaltságot, hogy indokolható legyen a NER vezérének csendje, de a távolmaradás vélhetően összefüggésbe hozható a Budapesten elszenvedett önkormányzati választási vereséggel. Orbán ebben a hangulatban nem mer kiállni Budapesten nyilvános beszédet mondani.
Az Orbán-beszédek koreográfiája eddig is a kínszenvedés kategóriájába tartoztak: vidékről szállították buszokkal a hallgatóságot, egyes esetekben pénzt kaptak a résztvevők, diákokat utaztattak, hogy legyen Orbánnak közönsége, a legtaszítóbb pedig, hogy a lengyel illiberális fasiszták jöttek éljenezni Orbánt. Most azonban gondot okozhatna a tartalom is. Hogyan állítaná be magát az 56-os magyarok örökösének az újabb diktatúra építője, aki az oroszokkal paktált le, és aki ellen Budapesten éppen most győztek 1956 demokráciát követelő fiataljainak örökösei?
A Moszkva-Brüsszel párhuzamok lejártak, ezekkel a hazugságokkal, uszításokkal szemben az Európai Unióban kellő ellenállás alakult ki, elegük lett belőle. S éppen most van napirenden, hogy a jogállami normák betartásához kössék az uniós támogatásokat. A multimilliárdos Orbán, aki köztudottan „nem foglalkozik üzleti ügyekkel”, nagyon is érzékenyen kezeli ezeket a felvetéseket, mert ezek első számú célpontja ő maga. Az Európai Unió demokratikus országai nem akarnak tovább fasisztákat és önkényuralmi rezsimeket finanszírozni. Orbán pedig tudja, hogy az EU támogatásai nélkül neki vége.
Ezért kell jó arcot vágni az önkormányzati választáson elszenvedett hatalmas vereség miatt, s ezért nem aktuális elnyomó birodalomnak hazudni a szabad demokratikus országok önkéntes társulását, az Európai Uniót. Ezért nincs mit mondania Magyarország fasiszta diktátorának 1956 október 23-án. Azt mégsem mondhatja, hogy a népnek joga van elzavarni a zsarnokot, és Magyarország helye a nyugati demokráciák között van, nem pedig a keleti diktatúrák között. Különösen nem az oroszok markában. Most érkezett meg a legótvarosabb diktatúrákat tömörítő Türk Tanács rendezvényéről, ahol kipcsaknak és törzsszövetségnek mutatta be Magyarországot. Magyarországnak semmi helye ott, mert a magyarok nem türk nép. Orbán még a magyar eredetet és identitást is meghamisítja és önkényesen átírja.
Orbán mozgástere nem nagy a „fából vaskarika” rendszerében, amely az ő egyszemélyes uralma, a diktatúrák nyílt terrorja nélkül, és a demokrácia hamis látszatának fenntartásával. Nem lépheti át a saját maga által húzott határokat, holott ezek a határok csak a látszat megteremtését szolgálják. Valójában megtehet bármit, amit akar. Ez a látszat bosszulta meg magát az önkormányzati választásokon is, mert a nép kihasználta ezt az alig használható rést is, hogy ellenálljon neki. Rendszere életképtelennek bizonyult hosszabb távon, mert vagy demokratizálódni kényszerül, amire Orbán már soha nem lesz hajlandó, vagy egyre inkább le kell vetnie az álarcot, és kimutatnia rendszere valódi lényegét. Nincs illiberális demokrácia, csak liberális demokrácia van, vagy illiberális diktatúra.
1956 nem Orbán és a Fidesz ünnepe, ahogy 1848 sem az, és a magyar nép egyetlen szabadságharca sem. Ezek az ünnepek mindig a zsarnokság elleni lázadás jelképei voltak, amelyek hitet és erőt adtak a magyaroknak, hogy ne engedjenek az Orbán-féle jogtipró, elnyomó zsarnokoknak. Orbán és bűnszervezete ezeket az ünnepeket is mind átírta, meghamisította, kisajátította, méghozzá Schmidt Mária áltörténész és társai segítségével, a magyar nép milliárdjaiból. De nem lehet a hazugságot takargatni, a hazug zsarnok egy idő után nem mer kiállni, bujkálni, majd menekülni kényszerül. Orbán elkezdett félni, ami jó jel. Már nem az övé a magyarok szíve, és ezt érzi.
Ez a diktátorok sorsa.
