Amikor New York-i lakos voltam és valamilyen okból szomorúságot és magányosságot éreztem, jártamban-keltemben megkerestem pillantásommal az Empire State Building-ből az Ég felé magasodó ezüst tűt – Manhattan minden utcájából rátaláltam. Ilyen hangulatban megnyugtatott, sőt, felvidított, mert mint iránytű mutatja a csüggedés zátonyaiból kivezető utat. Szimbolikus jelentőségére Amerika újkori történelmében nem gondoltam akkor, a világ legmagasabb, csodaszép palotája a magam kis perspektívájában hatott rám olyan felemelőn, pedig az elmúlt évszázadnak egyik válságos korszakában az ezüst tű a magasból irányt mutatott az egész Amerikának, és ha jobban odafigyel rá, talán a világnak. 1929. októberében a New York-i tőzsde értékrendszere összeomlott, a „mindenkiből milliomos lehet” csalóka illúziója órák alatt szertefoszlott. Vagyonok úsztak el, nagy tervek váltak semmivé. Az európai újságok tömeges öngyilkosságról írtak, tönkrement bankárok halálba ugrálásáról a felhőkarcolók ablakaiból. Ez nem volt igaz, de Amerikát még nagy távolság választotta el Európától és a híresztelést a hitelességtől. Más történt ugyanis, az életuntságnak az ellenkezője. New York néhány héttel a nagy „stock marketcrash” után hozzálátott a világ legnagyobb felhőkarcolójának az építéséhez. Az Empire State Building másfél esztendő alatt épült fel, bravúrosan dolgozó, artista ügyességű munkások a vasművekből megszakítás nélkül érkező traverzeket még csaknem forrón csavarozták össze a magasban, mind magasabban, káprázatos szorgalommal és bátorsággal. Jó ok volt erre a kettőre, a crash utáni munkanélküliség, a leveskonyhák, a jelképes alma-árulás, valójában koldulás, szolgált az alternatívával. New York bizo……
…….. emeletek szaporodó száma: a mű betetőzésekor 102. követte vajon Európa ennek az építkezésnek a menetét, megértette az üzenetét? Abból, ami hamarosan bekövetkezett, levonhatta volna talán a megfelelő tanulságot. Amíg az Empire State Building épült, a gazdasági válság, akár egy ragály, terjedt a világban. 1931. májusában kezdődött az Austrian Credit-Anstalt bukásával, a hitel forrásai egyik napról a másikra elapadtak, az 1929-es Wall Street „crash” másfél évvel később nemzetközi krízissé terebélyesedett. Dátumok sajátos összecsendülése: az Empire State Building-et ünnepélyesen, a válság eltökélt dacolásával 1931. május elején avatták föl. New York példát kívánt mutatni. De az ezüst iránytű nem inspirálta Európa minden kormányát a követésre.
Tény, hogy a meseszép felhőkarcoló New York hozzáfűzött reményeit sem váltotta be azonnal. Tömérdek helyiségének hosszú ideig nem voltak bérlői, a gazdasági élet csak lassan-lassan kapott erőre, a világkereskedelem pangott, vállalkozók nem siettek irodahelyiséget, iparosok műhelyt bérelni a világ legmagasabb épületében, exportőrök milyen kilátással létesíthettek volna vállalkozásuk számára támaszpontot benne? Voltak, akik kifogásolták a helyszínt, Manhatten nyugati oldalán a 33-dik és a 34-dik utcák között, az Empire State Building nincs New York középpontjában, mondották. Később már nagyobb volt a kereslet. A felhőkarcoló megtelt. Hatalmas csarnokának üvegtáblája a bérlők nevével, címével, emeletek és bejárati számok jelzésével hamarosan olyannak tűnt, mint a kereskedelem, a vállalkozói szellem látványos atlasza. Globalizáció? Nem vadonatúj találmány.
Ma már öniróniával gondolok rá, hogy amikor először, az 1957-es esztendő február havában a tábla előtt álltam, a nevek böngészése közben önkéntelenül magyar nevet is kerestem. Megörültem, amikor találtam egyet: Joseph Barsony. Irodájának bejárati száma: 5523. Ez megnyugtatóan hatott. Nem mintha szándékomban állt volna akkor, vagy bármikor fölkeresni Joseph Barsonyt, mégis jó érzés volt látni a nevét. Egy név is fel tudja oldani a magány érzését. Így van ez a kezdetben. Később változik. Az Empire State Buildinggel azokban az esztendőkben mégis, bár egyoldalú, de bensőséges kapcsolatban maradtam. Szerencsére a közelében volt a munkahelyem. Rádiónk New York-i szerkesztősége a Park Avenue 2-es számú épületének 25-ödik és 26-odik emeletén volt akkor, a 31-edik és a 32-edik utcák között. Az épületből kilépve és balra fordulva, átszeltem a Madison Avenuet és a Fifth-en máris ott magasodott előttem ezüstös fenségében az Empire State Building. Gyakran bementem pompás csarnokába, amely oszlopaival és a falakból áramló halk, inkább csak sejtett, mint hallott muzsikával templomi hangulatot idézett, amikor a hívő egyedül van, de az orgonista, valahol a magasban és láthatatlanul gyakorol. Mennyiszer, de mennyiszer sétáltam el a márványcsarnok színes, kivilágított üvegfestményei előtt. Nyolc nagy festmény. Fölöttük sugárzó betűkkel: THE EIGHT WONDERS OF THE WORLD. Az első: az ötezer esztendős Cheops piramis Egyiptomban, Giza-nál, amely máig áll. Százezer rabszolga építette több mint húsz esztendeig. Nagy, sárga, izzó kőtömeg. A sphinx ötezer esztendeje mered a világra. Megértett-e már vajon, valamit belőle? Az ő titka. Aztán tovább sétálva: Hanging Gardens of Babylon. Nebukadnezzár, Babylon királya építette fel ezeket a függőkerteket hitvesének, Amytisnak, mert az honvágyat érzett hajdani otthona, Media virágai és fái után… Statue of Zeus, Phidias Zeusz szobra, Olympia templomában. A test elefántcsontból faragva, haja, szakálla, öltözéke színarany, két szeme felbecsülhetetlen értékű drágakő. Temple of Diana. Diana, a Természet és a vajúdó asszony istennőjének szobra, a róla elnevezett templomban. Itt szállt szembe Pál apostol a pogányokkal és bőszítette magára a tömeget. Krisztus előtt 350-ben épült Ephesusnál, először Néró rongálta meg, aztán a barbár gótok földig rombolták 260-ban. Tomb of King Mausoleus Colossus of Rhodes, Lighthouse of Pharos.
Mennyiszer álltam elgondolkozva a világ csodáit ábrázoló, kivilágított üvegfestmények előtt. A Rhodes-i Colosszust ledöntötte egy földrengés. A Pharosi világítótornyot is. Diana templomát gótok rombolták le. És aztán az utolsó nagy, színes üvegkáprázat a világ nyolc csodájának sorában, a világ Nyolcadik Csodája, az Empire State Building: „…az építészeti és a műszaki géniusznak ez a diadala 448 méter magasan szökik az Ég felé, olyan régióba, amelyet az eredeti Hét Csoda egymás tetejére helyezve ér csak el, Város a városban, sőt, voltaképpen a csodák városa. Az Empire State Buildingnek tizenhatezer lakosa van, ennyi az épületben dolgozó személyek száma… (közöttük Joseph Barsony, gondoltam mindig idáig érve) … azonkívül naponta 35 ezer látogatója, tehát egyetlen esztendőn belül több mint amennyi az eredeti Hét Csodának volt a történelmen át.”
Néztem a képeket, közben halk muzsika szivárgott a falakból, a márványoszlopokból, a magas mennyezetről és akkor leültem rövid időre egy márványpadra és meghatottan gondoltam arra, hogy ez a Nyolcadik Csoda itt van a közvetlen közelemben, itt mindjárt a Fifth Avenuen, a 33-adik és a 34-edik utcák között és nem rombolhatja le földrengés, mint a Rhodes-i Colossust, vagy a Pharosi Világítótornyot. Igen, az építészet és a műszak géniuszának diadala. Odaírhatták volna azt is, hogy a vállalkozás, az optimista építeni akarás, a becsületes alkotás géniuszának diadala, egy géniuszé, amely megsebezhető, de végérvényesen soha le nem rombolható. Ha az időm engedte, munkámat befejeztem aznapra, akkor „observatory ticket”-et váltottam. Mielőtt azt megváltja a látogató, nagy táblán fénybetűk hívják föl a figyelmét arra, hogy vajon érdemes-e – közli az obszervatóriumból remélhető kilátást – : Vsisibility – Zero – zero to 2-10 miles, 15 miles, 25 miles és végül: „Unlimited”. Ez az unlimited, ez a korlátlan láthatár, tiszta, derült időben 160 kilométer. Ködben, esős időben, hófúvásban: zéró.
Azokban az esztendőkben, amikor én olyan gyakori látogatója voltam az Empire State Building-nek, még a világ legmagasabb épülete volt. Aztán hamarosan fölépült 2 tornyával a World Trade Center, harminc méterrel magasabban, és míg az Empire State 102 emelettel épült, a World Trade Center 110-el. Akkor tehát az lett Amerika legmagasabb épülete. Abban nem voltam sohasem, arról már lemaradtam. Végleg.
Gondolatban belépek még egyszer az Empire State Building márványcsarnokába. Lehunyom a szemem, hogy jobban „lássam” a Nyolc Csoda üvegfestményét. Diana temploma. A Természet és a vajúdó asszony istennőjének szobra. 350-ben épült Ephesusnál, barbárok a földig rombolták. A világnak azt a Csodáját. Majd megépült a Nyolcadik, amelyet az eredeti hét „csak egymás tetejére helyezve érhet el.”
Lesz-e Kilencedik Csoda? Hogyan is kételkedhetünk benne? Hogyan? Hol? Mikor? Tudni nem lehet, de feltétlenül szükséges hinni benne. A táblán a fénybetűk figyelmeztetnek, hogy „visibility zéró”. Ez idő szerint. De a köd felszáll és a bársonyosan kék ég alatt „unlimited” lesz ismét. Az „observatory ticket”-et, nyugodt biztonsággal megvásárolhatjuk, a láthatár kinyílik és az ezüst tű az Empire State Building tetején mutatja az irányt.