„A győzelem kapujában állunk” – mondta néhány nappal ezelőtt a jó király, aki a csatáit 30 éve sorra nyeri a maga által kreált ellenségekkel szemben, és ezt akármelyik pszichiáter megértéssel fogadná. Most csak az az aprócska probléma a győzelmi jelentésével, hogy ezúttal egy valóságos ellenséggel, a koronavírussal állunk szemben, amely eddig közel 23 000 – huszonháromezer – halálos áldozatot szedett a birodalmában.
De a király nem szeret és nem tud veszíteni, az összes képzelt háborús helyzetben megtalálja a diadalhoz szükséges haditervet és eszközt. Így történt ez most is, a csodaszer: az oltás! Újabb harcba kezdett és felsorakoztatta alakulatait. Sietnie kellett, hogy minél több alattvalója, minél hamarabb megkapja az oltást, hiszen az UEFA gyors választ várt a futball EB megrendezésére vállalkozó országoktól, miszerint készek-e nézők előtt megrendezni a mérkőzéseket?
A király, aki – nehéz lenne eldönteni, mit szeret jobban, a népét vagy a labdarúgást – pénzjutalommal és megfélemlítéssel hajszolta az egészségügyben dolgozó tisztjeit és közlegényeit az oltási tempó felgyorsítására, akik futószalagon kezdték oltani az embereket. Mindegy volt mivel, engedély nélküli kínai és orosz oltással, vagy engedélyezett amerikai-némettel, csak minél előbb belövelljenek valamit az emberekbe. A király célja 2,5 millió beoltott gyalogos elérése volt, ezt kellett teljesíteni ahhoz, hogy nyáron végre futballbajnokságot rendezhessenek a királyságban, amit más országok – ahol még egy vacak monarchiát sem tudnak produkálni – nem vállalnak a pandémia miatt.
Közben a nagy számokat szerető király birodalmában egyre nőtt a halálozási szám. Ebben a tekintetben is a győzelem kapujában toporog a királyság, mert a királynak a lakosságarányosan számított halálozásokban a világon a második helyre sikerült feltornáznia a birodalmát. Már csak egy helyet kell javítani az aranyéremért! Az ország fő statisztikusa, a tisztifőorvosi pozícióba helyezett vidéki lelkésznő – a magyar nyelvvel birkózva – napi sajtótájékoztatón jelentette be az újabb és újabb csúcsokat döngető számokat. Lassan természetessé vált az alattvalók számára a sok horrorisztikus információ, s ha olykor-olykor a szokásosnál is kiugróbb szám hangzott el – a napi 300-nál is magasabb volt az elhunytak száma –, azt a lelkésznő „adattorlódásnak” nevezte a nyakában lógó kereszttel.
Néhány évvel ezelőtt Olaszországba utazott osztálykirándulásra gimnazisták egy csoportja. Egy forgalomból kivont, buherált benzintartállyal felszerelt autóbusszal indultak útra, melyet egy alvászavarral küszködő sofőr vezetett, mígnem Veronánál a záróvonalat átlépve előzött és balesetet okozott. Tizenhét – zömében – gyerek vesztette életét. A királyt oly mértékben megrendítette a hír, hogy nemzeti gyászt rendelt el. A birodalomban nagy tiszteletnek örvendő Horthy-korszaknak megfelelően visszaállított Kossuth téren ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással felvonták, majd félárbócra eresztették az ország lobogóját.
A bő egy éve tartó koronavírus okozta világjárvány eddig közel 23 000 – huszonháromezer – halálos áldozatot szedett a király birodalmában. Nemzeti gyásznap még nem volt. A nemzeti lobogót sem eresztették félárbócra. A király nem látogatott el egyetlen Covid-osztályra sem, és kondoleálni sem volt ideje, pedig – tőle tudjuk – csak négy órát alszik naponta, amibe még a romantikázás is belefér. A részvétnyilvánítás nem.
Viszont – teljesen véletlenül – éppen az UEFA határidőjének napján meglett a 2,5 millió beoltott! Egész pontosan ennyien kapták meg az első oltást, ami kellő védettséget még nem nyújt. Mindkét vakcinát kb. 1 millió ember kapta meg – ők védettnek mondhatók –, azaz kicsivel többen, mint a lakosság 10 százaléka. Ez ugyan még messze van a nyájimmunitástól, de megint a győzelem kapujában állunk! A futball EB megrendezésének ügyében.
