Népbutítás, történelemhamisítás, ideológiai és kulturális zűrzavar, vallásos és nemzeti giccs, magyarnóta, operett, szentjobb körmenet, csárdafesztivál, leöntve 350 forintos Borsodi sörrel. Így vígad a poszthorthysta illiberális Magyarország a kormányzó végtelen jóságából. Szent István ünnepén táltosok felvonulása, a függetlenségként ünneplik, amikor István német gyarmattá tette az országot, a kereszténység ünneplése ott, ahol üldözik a menekültet, a szegényt, kifosztják a hajléktalanok gyámolítóját, ellopják a köz vagyonát. A nemzeti egység magasztalása, ahol társadalmi csoportok céltáblák.
Nem terhelik a magyar embert gondolkodással, egyen-igyon, bámészkodjon, szívét és lelkét járja át valami hamis büszkeség és vallásos áhítat, a fasiszta állam vallásos tisztelete. Az Európához való csatlakozást ünneplik, amikor Orbán éppen Európát támadja, az Európai Unióból való kilépést fontolgatja, azzal fenyeget, s az oroszokkal és a kínaiakkal szövetkezik Európa és a szabadság ellen. A zűrzavar oka a magyarok által soha felül nem vizsgált „szentistváni örökség”, amely minden történelmi tragédia okozója volt, amely Európában is népirtásokhoz vezetett, ezért megbukott.
A felvilágosodás véget vetett a szentágostoni állameszmének, amit a magyarok „szentistváni állameszmének” ismernek, ami a trón és az oltár, egy hamis álkeresztény vallás és az állam szövetségére épült, s amelynek 1500 év kín, szenvedés, elnyomás, jogtalanság és igazságtalanság, a sötét feudális középkor volt a következménye. Ennek csúcspontja és beteljesedése az volt, amikor égtek a máglyák, s ennek elvilágiasodott elhajlásában a múlt században sötét füst szállt fel a krematóriumokból. Ez ugyanannak az antiszemita vallásnak a következménye, amit a magyarok ünnepelnek.
Nem véletlenül ennek a „kereszténységnek” a képviselői, az eggyel korábbi „keresztény-nemzeti” állam deportálta készséggel halálba az ország zsidó polgárait, miután a szentistváni állam királyai is hol elüldözték, hol behívták őket, felvilágosultságuktól függően. A politikai ellenfelét felnégyelő István kikezdhetetlen szent, akiről a magyarok a 21. században is azt hiszik, hogy amit elhozott a felnégyeléssel, a kézlevágással, az a kereszténység, s még mindig azt hiszik, hogy Magyarországot a „kereszténységhez” csatolta, miközben csak egy nála erősebb nyugati birodalomhoz kötötte.
Abban az országban ünneplik ezt, amely egy önkéntes alapon létrejött Európai Uniót nevez „birodalomnak”, amely elnyomja azzal, hogy nem akarja megengedni a feudális elnyomást, a nemzeti hitvallásba foglalt kirekesztést, a szentistváni állam elnyomását, jogtiprását, sötét uralmát. A magyar kultúra védelmét hirdeti egy olyan sötét hatalom, amely röpke tíz év alatt többet pusztított a magyar kultúrából, mint a negyvenéves szovjet megszállás. Mindez nem áll össze a magyar fejekben. A magyar néplélekben ez a nemzeti hazugság és giccs él.
A nemzeti hazugságok, a hamis nemzeti identitás autentikus kifejezési formája a giccs. Ezt nyújtja az Orbán-rezsim, megerősítve a hamis tudatot, elmosva politikai és ideológiai határokat, mert a baloldali magyar ember ugyanolyan butaságokat vall, ugyanúgy magasztalja a szentistváni örökséget, amely a magyar átok szerepét töltötte be a történelemben, tölti be ma is, mint a legsötétebb nemzetieskedő fasiszta melldöngető. A butaság üli torát, hozzá megkapja „Magyarország tortáját”, a szentjobbot, az ingyen koronát, és az összes hazugságot. Közülük talán legnagyobb a korona.
Hiába bizonyították be, hogy a „Szent Korona” néven ismert ékszer nem „Szent” István koronája, nem a római pápa adta, hanem ellenkezőleg: Bizáncból származik, és soha nem volt István király fején. Pedig ez a hazugság alapozta meg a magyar államalapítás hazugságát, a hamis „keresztény” magyar nemzeti identitást, amely Magyarország rákfenéje, minden igazságtalanság, szenvedés és országvesztés legfőbb okozója. A magyar tragédiák okát ünnepli egy ország 6 milliárd forint közpénzből, és az eddigi legnagyobb tüzijátékkal. Méltó, hogy legnagyobb legyen, mert most legnagyobb a hazugság.
Mindeközben nincs szellemi közélet, nem jelennek meg független lapok és folyóiratok, nincsenek tanulmányok, értekezések, tudományos viták erről az egész nemzetinek nevezett kérdésről, arról a sok történelmi hazugságról, amiben él ez az ország. Mindenhonnan egyöntetűen csak a hamis propaganda, a hazugság áradata, a tömény katyvasz, giccs ömlik, ráborítva a majdnem ingyen sört, és a magyar ember boldog. Nem tudja, mi a baj vele, miért utálják az országát civilizált társadalmakban, s miért fosztják meg jogaitól, ha nem felel meg a horthysta álkeresztény elvárásoknak.
Egyetlen kapaszkodója, hogy a világban újraéledt fasiszták, nácik, szélsőjobboldali „nemzetiek”, antiszemiták és rasszisták, idegengyűlölő uszítók ugyanehhez a keresztényfasiszta hazugsághoz nyúlnak vissza. A magyarok pedig azért érezhetik magukat előnyben, mert ők soha el sem hagyták ezt, magukat ezzel azonosítják. Ezért legsikeresebb itt az antiszemita, náci, fasiszta diktatúra, amely boldog virágkorát éli, a magyarok önként vetik alá magukat, mert most magyar elnyomójuk van, azonosak önmagukkal, és még nem tudják a mulatozók, micsoda szörnyű vége lesz ennek.