(Kép: Hosszú Katinka emberi nagyság is. Igazi példakép. Fotó: index.hu)
Tanulságos eset Hosszú Katinka úszónő konfliktusa az úszószövetséggel. Téved, aki azt hiszi, hogy itt egy ember elvárásai ütköztek egy bürokratikus szervezettel. Ez a civilizált külvilág találkozása a magyar valósággal. Modellértékű esetről van szó, amely érzékletesen mutatja be Magyarország és a fejlett világ közötti különbséget. Hosszú Katinkának hálás lehet az összes magyar tudós, művész, kutató, szakember, aki tisztában van a magyar valóság és a külvilág közötti különbségekkel, de kettős tudatban él. Alkatánál vagy kiszolgáltatott helyzeténél fogva nem áll ki, nem képviseli a normális külvilág értékeit a magyar provincializmussal szemben. E tekintetben felelős is azért az elmaradottságért, amely Magyarországot mind gondolkodásban, mind eredményeiben jellemzi. A „Magyarország jobban teljesít” jelszó pontosan kifejezi ennek a világnak a korlátoltságát és stupiditását.
Hosszú Katinka világklasszis, maga a világszínvonal, ez tény. De a magyarok gondolkodása még mindig nem jut tovább annál, hogy azért kell Hosszú Katinka kéréseit teljesíteni, mert reflektorfényben van, és hasznunk származik belőle, s ennek érdekében el kell viselni, ki kell szolgálni a világsztár allűrjeit. Tévednek, akik azt hiszik, hogy itt egy másik Albert „Császár” Flórival, vagy elkényeztetett sportprimadonnával állnak szembe, aki hasonlatos azokhoz, akik a rendszeren belül élnek vissza a sikereikkel, és tulajdonképpen a rendszer selejtjének tekinthetők. Hosszú Katinka kívül áll a rendszeren, és nem kötödét vagy trafikot akar magának a Nagykörúton, hanem ugyanazokat a professzionális feltételeket és körülményeket, amelyeket megszokott Amerikában és a világ normális részén. Nagyjából olyasmit, mint a fogorvosnál a szék.
A magyar állapotokra jellemző, hogy ezt még fel sem fogták, nemhogy egy lépést is tettek volna ebbe az irányba. Az, ahogyan Hosszú Katinka a nyilvánosság előtt széttépte a szerződést, amit az elhallgattatására, megvesztegetésére és a reklámcélra való felhasználásra ajánlottak, a leggyönyörűbb megnyilvánulása volt ennek a nyomorúságos, megaláztatásokkal teli, primitív magyar világnak. Egy szabad ember reakciója azoknak az embereknek, akik egyszerűen alkalmatlanok arra, hogy világszínvonalon gondolkodjanak, dolgozzanak, akik képtelenek kilépni az urambátyám, sógorkomám falusi paraszt mentalitásából, akik semmit nem értenek a világból. A magyar tehetségek, intelligenciák, jó értelemben vett szupersztárok tízezrei naponta élik át a konfliktusaikat és az ütközéseiket ezzel a kicsinyes, besavanyodott primitív világgal. Hosszú Katinka az egyetlen azok közül, akik ezt anyagi és erkölcsi függetlenségük okán megtehetik, aki kinyilvánítja a véleményét, és gyönyörűség látni, hogy nem tudnak vele mit kezdeni.
Tipikus volt a magyar reakció arra, amikor Hosszú Katinka megtette a javaslatait arra vonatkozóan, hogy a magyar ugar felzárkózzon a világhoz: lefizetni, megvásárolni, pénzzel elhallgattatni, őt magát saját hasznunkra felhasználni, a sikereit kisajátítani, korrumpálni. Ezzel együtt sunyi módon a magyar nyilvánosság előtt kompromittálni, a sajtóban összeférhetetlennek beállítani, aki csak beszél, de nem lehet vele kommunikálni, mert amikor a nagy Kiss László edző keresi, akkor nem éri el. Ennél primitívebb, aljasabb eljárást keveset lehet elképzelni, de ez Magyarországon nem meglepő, nem kirívó eset, ez a mindennapos gyakorlat. Ez annak az országnak a színvonala, ahol Vajna Timik a sztárok és a példaképek, és az ő szintjükön létezik egy ország. Hosszú Katinka az év nagy részét nem Magyarországon, hanem Amerikában és a világ más részein tölti. Szerencsére nincs ideje arra, hogy hozzászokjon és beletörődjön a magyar provincializmusba és simlisségbe.
Azt kell mondanom, hogy még Gyárfás Tamást sem lehet hibáztatni, hiszen csak azt adja, ami ennek az országnak és népnek a valója. Ebbe szocializálódott, ezt ismeri, ez maga Magyarország. Nem is tudnak másképp gondolkodni. Hosszú Katinka bicskája azért törik majd bele ebbe a harcba, mint sok száz éve mindenkié, aki megpróbálja ezt a népet és ezt az országot felemelni és az emberi kultúra és civilizáció részévé tenni, mert ennek az országnak ez a lényege, ez az identitása. A kimagasló teljesítmények mindig ennek ellenében születnek, és a hősök ezen a vidéken mindig elbuknak. A szürkék hegedőlnek, a magyar tehetségek pedig sokkal rosszabb feltételek és körülmények között érnek el eredményeket a magyar mentalitással szemben folytatott örökös harcban. Ha valaki ki meri nyitni a száját, akkor biztos lehet abban, hogy ebben az országban kinyírják. Amíg veszélyes lehet, addig megpróbálják lefizetni, megvenni, a háta mögött lejáratni és tönkre tenni, valahogy elhallgattatni. Amíg sikeres, addig a sikereit kihasználni, és reklámfilmet csinálni belőle. De amint megalkuszik, és ez az eredményein is meglátszik, azonnal lapátra teszik. A „forradalma” nyomtalanul múlik el, és a szürkék tovább hegedőlnek. A világ és az idő őket igazolta.
Hosszú Katinka abban a kivételes helyzetben van, hogy belőle nem a magyarok ténykedése folytán lett világelső, hanem annak ellenére, és önerőből. Ha a magyar viszonyok között marad, és elfogadja a magyar realitásokat, már talán nem is úszna. Semmit nem ért volna el. De amerikai férjének is köszönhetően, alkalmazkodott a világ élvonalához, mentalitásához, körülményeihez, pénzdíjas versenyeken úszik, az úszás életformája lett, mint a nagy teniszezőknek. Profi úszó vállalkozó, aki tudja, hogyan lehet eredményeket elérni. Körülveszi az, amit a magyar viszonyokból hiányol. A faeke ellen próbál a vaseke mellett érvelni, a lovat felváltaná a traktorral, de a közeg ellenáll. Azért, mert ez a közeg, ezek a vezetők, addig vannak biztonságban, amíg a profizmus nem jön be, amíg a faekével szántanak és a ló húzza a boronát. Ezek úgy érnek el sikereket, hogy kizsigerelik, megalázzák, agyonhajtják a sportolót, mint a lovat, aztán eldobják. Nem az eszüket, nem a technikát, nem a tudást használják, nem a profizmusban levő verseny felhajtó ereje viszi őket előre, hanem a korbács.
Azért vannak bajban a magyarok, mert Hosszú Katinka egy szabad ember. Nem csak azért, mert az egzsisztenciája nem tőlük függ (amit nagyon sajnálnak), és nem lehet elhallgattatni koszos 2 millió forinttal, még koszos 12 millió forinttal sem, ami a hazai mezőnyről nem mondható el. Hanem azért, mert az ő sportsikerei nem a magyar edzőkön, nem a magyar viszonyokon múlik, mert ő magát edzve jutott a csúcsra, és addig marad ott, amíg ő akar. Ezért nehéz falat, se lenyelni, se kiköpni nem lehet. Kínos lenne, hogy a világ legjobb úszónőjét kidobják a magyar válogatottból, és akkora szerencséjük sincs, hogy Hosszú Katinka hátat fordítson a magyar ugarnak, elmenjen az amerikai válogatottba, és békén hagyná a magyar úszószövetséget a maga langyos pocsolyájában, mert ez a hölgy szereti a hazáját. Pechjükre, magyar színekben akar versenyezni. Még az is lehet, hogy szeretnének alkalmazkodni hozzá, de nem tudnak, mert abban az országban éltek le hatvan évet, a zsigereikben van a simlisség. Képtelenek megváltozni. S ez nem a magyar úszószövetség kiváltsága, ugyanez van a többi sportágban, tisztelet a kivételnek, a művészetben, a tudományban, a gazdaságban és – mondani sem kell – a politikai közéletben is. S ebbe szocializálódik a magyar kisember, aki a maga területén ugyanilyen suttyó módon él és gondolkodik, és gyűlöli a nála különb külvilágot.
Hosszú Katinka egy tükör és egy vádirat Magyarországgal szemben, aki a magyar viszonyok között eltűnt volna, és a maga erejéből a civilizált külvilágban vitte valamire. S most szembesíti a magyar hortobágyot, hogy a ridegtartás micsoda veszteséget okoz, micsoda pazarlás, felmérhetetlen a kár anyagiakban és emberéletben, tehetségben. Hány ember életét teszik tönkre, hány tehetség pusztul bele, egy egész ország elkótyavetyélése zajlik, mert a magyarok még mindig ugyanolyanok, mint voltak Petőfi Sándor korában, s még korábban. A korlátolt magyar nemes, a patópálok, az előjogaikat élvező, a versenyt szívből gyűlölő, minden haladásban és korszerűségben veszélyt látó provincializmus kötelékében vergődnek, és most még ehhez választottak maguknak új urakat is, akik azért nagyon népszerűek, mert ugyanolyan bumburnyákok, mint ők maguk. Nem veszélyeztetik a tespedést holni modernitással, fejlődéssel, szoftverekkel, számítógépekkel, nyílt versennyel, hanem ezeket, mint ellenségeket mutatják be. Hosszú Katinka a legkisebb lány, aki elindult a tarisznyával a világba, sikeres lett, és most visszajött. De hiába akarja elmondani, amit megismert, amit megtanult, hiába akarja felhúzni az országát a világ színvonalára, az ország védekezik, s jelképesen megölik őt, mint minden prófétát a saját hazájában.
Hosszú Katinka a legjobb arcát mutatja ennek a népnek, amelyhez vissza kellene térnie. Katinka a lelkiismerete ennek az országnak, a magyar nép egyetlen olyan gyermeke, aki képes 12 millió forintos szerződést széttépni, a pénzt visszautasítani, mert az elvei többet érnek, mint a pénz. Mutassanak nekem még egy magyar embert rajta kívül, aki ezt megcsinálja. Azok sem tennék meg, akik a pénzt adták neki, pedig ők sem szegény emberek. Ez a gesztus hitelesíti őt. Nem engedi lefizetni, megvenni és kihasználni magát. Fantasztikus ember. Ilyen jellem nyeri a világversenyeket. De Hosszú Katinkának ne legyenek kétségei, kitartó és szívós munkával fogják lejáratni és közellenséggé tenni őt. Erre nem sajnálnak majd se pénzt, se energiát, hogy a hitelét rontsák, a legkisebb hibáját kihasználják, befeketítsék, csúsztassanak. Pechje van, mert az olyanok, mint ő, és én, kint vagyunk a rendszerből, talán nem véletlenül. Ezért nem számíthat arra, amit én tennék, hogy ezt a Kiss nevű edzőt, legyen akármilyen jó hajcsár, úgy vágnám ki a pozíciójából, miután az MTI-nek az ominózus interjúját adta, hogy a taknyán csúszna a Komjádi uszoda öltözőjébe.
Ezzel szemben arra számíthat, hogy továbbra is „értetlenkednek” majd az illetékes elvtársak, nem értik Katinkát, jóindulatukról biztosítják, a látszat kedvéért elköltenek majd rengeteg pénzt baromságokra, ha vesznek valami normális eszközt, azt nem tudják majd használni, ezért fikázzák, és majd azt mondják, hogy a Hosszú Katinka vetette meg velünk, de nem ér semmit, ennél többet ér három nagy üvöltés az uszodában: az úszás nem tudomány, azon múlik, milyen gyorsan kapkodod a kezed, oszt jónapot. Katinka pedig egy idő után közutálatnak örvendő ember lesz, a nép ellensége, akiről mindenfélét kitalálnak, és boldog lesz, ha elmenekülhet Amerikába, és elfelejtheti ezt a sok szemét embert, akiknek csak az volt a fontos, hogy semmi ne változzon. Ne jöjjön létre olyan helyzet, ami őket versenyre kényszeríti a posztjukért. Magyarország üzemszerűen működik. Nem tesznek semmi rosszat, csak azt, ami valójuk. Nem adhatnak mást, csak önmagukat.
Azt már nem is minősítem, hogy Katinka jóakarói mind azt mondták, hogy ne álljon ki másodszor is, mert „ezzel öngyilkosságot követ el. Sokkal többet veszíthet, mint amit nyerhet. Azt mondták, legyen önző, csak azzal foglalkozzon, hogy neki mi a legjobb”. Ez igazi magyar mentalitás, ez maga a „geciség” ami ezt az országot és népét jellemzi, tisztelet a nagyon kevés kivételnek. El sem tudják képzelni, hogy annál is van fontosabb, mint ennek a sok névtelen, senkiházi hülyének megfelelni, és a tőlük kapott kegyelemkenyéren élni, nekik dicsőséget szerezni. El sem tudják képzelni, hogy valakinek az jelenti az „öngyilkosságot”, hogy feladja az elveit, a hitét, a belső integritását, hogy megalkuszik, elvtelen kompromisszumot köt. Ilyet ez a jellemtelen és gyáva nép nem ismer. Ezért genetikusan alattvaló, ahogyan azt Kertész Ákos igen pontosan megmondta. Ez a lényege. Mit mond erre egy jellemes és szabad ember? „Én viszont bátran kiállok amellett, amiben hiszek.” Ez a beszéd. Ez a hölgy az általam ismert legkarakánabb és legjobb magyar ember. Meg kéne becsülni. Hosszú Katinka for President!
Ezek tulajdonuknak tekintik az embert. Zseniket akarnak a jobbágyaikká tenni olyan emberek, akik semmihez nem értenek. Azt képzelik, hogy nem elég valakinek jól úszni, engedelmesnek is kell lennie a nímand vezetőknek, akik belefulladnának a vízbe, ha belelöknék őket. Meg kell nyerniük az ő jóindulatukat. Ez nem polgári mentalitás. Nem szabad emberek világa. Hogyan bánnak ezek a többi úszóval, akik nem szólnak? És azok miért hajlandók mindent eltűrni?
Ezért a legkomolyabban mondom mindazoknak, akikben van élet, spiritusz, tehetség, szorgalom és ambíció, hogy meneküljenek, mert Magyarországon csak eltapossák őket. Ha egy Hosszú Katinka így jár, akkor mire számítanak ők? Kövessék Katinka példáját, menjenek külföldre, hagyják ott ezt az önmagába bebüdösödött országot, és szerezzenek dicsőséget a magyar névnek ott, ahol lehet, a szabad és normális világban. A szülők komolyan gondolják meg, ha tehetséges gyerekük van, zenész, sportoló, matematikus, akármi. Vigyék külföldre a gyereküket, ne tegyék tönkre az életüket és a karrierjüket. Aki benne él a magyar valóságban, nem lát ki belőle, hozzászokik az abnormalitáshoz. De a vége az, hogy megnyomorítják. Nem kellene így lennie, ez nem mindenhol így van. Ne reménykedjetek, hogy veletek másképp lesz. Nem lesz. Ebben az országban, ahol minden így zajlik, szabadság és élet nem lesz. A szabadság és a demokrácia állítólagos hívei ugyanolyanok.
Fusson, vagy ússzon, ki merre lát. Meneküljetek.
