Államelnökként Sólyom László tekintette legutóbb szabad prédának a közvagyont, amikor arra használta fel a hivatalát, hogy körbeutazza a földet, és turistaként meglátogassa azokat a helyeket, ahova egyébként nem jutott volna el. Ez is felháborító olyan ember részéről, aki egykor az Alkotmánybíróság elnöke is volt, de a legnagyobb bűne még sem ez volt, hanem az, hogy újraválasztása reményében és politikai elfogultsága miatt támogatta Orbán hatalomra jutását, az alkotmányos rend megdöntését, döntéseivel hozzásegítette Orbánt a diktatúra létrehozásához.
A hozzá képest puritánnak mondható Áder megelégedett azzal, hogy ha mindent aláír, hagyják békében pecázni. Második ciklusa végére azonban ő is kivette a „fizetett szabadságot”, tél közepén közpénzből, hivatalos útnak álcázva elment feleségével a meleg Afrikába. A célpont és a fő attrakció nyilván egy kenyai szafari túra, amit elfelejtett megköszönni a kedves adófizetőknek, akik ezt is finanszírozzák, mégpedig hálából azért, hogy Áder az aláírásaival és egy diktatúra zavartalan működésének támogatásával, ellenükre tett.
Néhány hivatalos programot is kénytelen volt beiktatni, ahol meghallgattuk volna, mit tárgyalt Akufo-Addo ghánai elnökkel. Egy ghánai általános iskolában már jól érezhette magát, miután a vele egy szellemi szinten levő iskolás gyerekek közé került. A fényképek tanúsága szerint itt még mosolygott is. Hiába, a kelet-európai szürke télhez képest az afrikai kellemes melegben megolvadnak a jégszívek is. De a „történelminek” nevezett látogatás csúcspontja egy magyarok által épített ghánai szennyvíztisztító megtekintése volt.
Ha Magyarországon lennénk oknyomozó riporterek, utána jártunk volna, hogy a szennyvíztisztító a NER „déli nyitása” jegyében épült-e, amelyben mindenhol ugyanazt a kamuprojektet árusítják, és az egész projekt egy messziről bűzlő korrupciós ügyletnek látszik. Áder belebambult a fekete szennyvízbe, és megtekintett három poharat különféle szennyvízmintákkal, majd nagyon okosan azt mondta: „A tudásnak nagyon jó példázata ez”, ami a Tanú című filmhez hasonló jelenetben azt jelentette, hogy nem tud semmit erről, és fogalma nincs az egészről.
A magyar turista ezután Kenyába utazott, hogy tárgyaljon a kenyai elnökkel és házelnökkel. El nem tudjuk képzelni, hogy miről tárgyal velük, hacsak a pontyok szóba nem jönnek, amiről Losonczi Pál még nem tárgyalt. Bár Losonczi útjainak volt valami külpolitikai jelentősége, miután a szovjet terjeszkedést támogatta az afrikai kontinens országaiban, és utaztak vele külügyesek és gazdasági minisztériumi fejesek. Losonczinak nyakába akasztották a virágkoszorút, amivel mindenhol várták, mert elterjedt róla, hogy azt szereti. Aztán értelmes emberek tárgyaltak is valamiről.
Hacsak nem a ghánai szennyvíztisztó kapcsán nem esik szó arról, hogy a pontyok se szeretik a szennyezett vizet, pedig a tavak alját túrják és összeszednek mindent. A kenyaiak akkor tennék vele a legjobbat, ha a vadállatokat megtekintő szafari túra után/helyett, elvinnék valahova pecázni egyet. A mosolya még szélesebb lenne, mint a ghánai iskolában a gyerekek között. Ráadásul, ha képek is jelennek meg arról, amikor a kenyai rezervátumban elefántokat fényképez, még Semjénnek is megjöhet a kedve meglátogatni a ghánai és a kenyai szennyvíztisztítót egy puskával.
Rogán tudja, hol lehet olcsón helikoptert bérelni, bár azt is az adófizetők finanszíroznák vagy valamelyik közbeszerzés nyertese, így a pénz nem számít. Semjén pedig leterítene néhány elefántot a magyar-kenyai barátság jegyében, amelyek úgysem jutottak volna a mennybe, és Isten csak azért teremtette, hogy Semjén agyonlője őket. Ennél kétségtelenül olcsóbb Áder, aki beéri egy pecabottal és egy horgászással. Sólyom sokkal többe került a magyaroknak, és most nem a perui és egyéb turistaútjaira gondolunk.
Hogy aktualitást is adjunk ennek a beszámolónak, innen is gratulálunk Márki-Zay Péternek, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének, aki szokásos kiváló érzékével méltatta a 80 éves Sólyom Lászlót: „Az ő személyes példája és szolgálata mindannyiunk számára inspiráló. Göncz Árpád és Mádl Ferenc örökségéhez méltóan látta el tisztségét. Számomra ő volt a köztársasági elnöki poszton az utolsó államfő.” Nem tudjuk, kiket ért Márki-Zay „mindannyiunk” alatt, de az biztos, hogy annak az ellenzéknek, amelyet állítólag ő képvisel, a többsége nem azonosul ezzel a véleménnyel.
Sólyom elfogult köztársasági elnök volt, aki a politikai elkötelezettsége miatt részrehajlóan töltötte be a hivatalát, és egyértelműen Orbán hatalomátvételét készítette elő. Történelmi felelőssége van abban, hogy a NER létrejöhetett. Ezen kívül mindent az újraválasztásának rendelt alá, mert volt még néhány turistacélpont ahova még nem jutott el. Miután Orbán nem honorálta a szolgálatait, és Schmitt Pál személyében egy nála is jellemtelenebb embert nevezett ki, azonnal talált alkotmányos kifogásokat. Ezt az embert Göncz Árpádhoz hasonlítani, csak olyan ember képes, aki maga sem demokrata.
És akkor nagyon finomak voltunk, hogy ne mi akadályozzuk meg, hogy ez az ellenzéki zseni leváltsa Orbánt. Nekünk ehhez túl nagy ár, hogy Sólyom Lászlót „inspiráló példának” tekintsük, és talán a kettőnek nincs is köze egymáshoz. Legfeljebb annyi, hogy nagyobb lenne az esély, ha a jelölt nem beszélne ilyen valótlanságokat, és az ellenzék nevében nem magasztalná az egyik legnagyobb kártevőt, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon Orbán megdönthette az alkotmányos rendet. Ez a szándék ugyanis már akkor látszott és a hozzá vezető út sem volt demokratikus.
