Újabb nagy keresztény-nemzeti hazugság és bálvány dőlt le, miután a román bíróság 30 évre ítélt egy pedofil nevelőt, aki Böjte két árvaházában is tíz éven át zavartalanul zaklathatta szexuálisan és kínozhatta, brutálisan bántalmazhatta a rábízott gyerekeket. Böjte Csaba szerzetes a Nemzeti Együttműködés Rendszerének emblematikus figurája, akit Kásler Miklós emberminiszter „Nobel-békedíjra” jelölt, a propagandában az árvák „megmentője”, a „keresztényi szeretet” megtestesítője, valójában egy szélhámos, a Fidesz legnagyobb pedofilmentegetője, árvagyerekek megrontója.
Mert Böjte Csaba felelősséget vállalt azokért a gyerekekért, akiket a családjaiktól összeszedett, hogy jobb helyük lesz nekik az ő árvaházában. Felel azért, hogy ezeket a gyerekeket nem is egy pedofil kezére adta, akikről tudta, hogy szexuálisan és fizikailag is bántalmazzák a gyerekeket, mégsem intézkedett, hanem még azután is engedte, hogy az alapítványánál dolgozhassanak. Böjte politikai sztárként viselkedett, sokszor hónapokra eltűnt, zsebelte be a pénzt, politikai gyűlésekre járt, a gyerekeket politikai célokra használta fel, akiket bántalmaztak.
Nagyjából így képzelhette mindenki a nagy „keresztényt”, de mindez csak a jéghegy csúcsa. Az Amerikai Népszava tavaly augusztusban megkapott minden információt és bizonyítékot a szörnyű állapotokról, a cikk el is készült, de az informátor, aki Böjte Csaba szerzetes titkos szeretője volt, visszavonta az engedélyét, emiatt nem tudtuk közölni. Böjte árvaházai között vannak olyanok, ahol tényleg a gyerekek érdekeit nézik, rendes emberek foglalkoznak velük, és a gyerekek jó ellátást kapnak, mert egy kis faluközösség segíti őket. De nem ez a jellemző, és ez sem Böjte Csabán múlott.
Egy évvel ezelőtt elkészült cikkünkben ez volt olvasható: „Rémtörténetek a Böjte Csaba által vezetett dévai árvaház körül: egy pedofil nevelő tíz éven át fajtalankodott a gyerekekkel, tudtak róla, de nem tettek semmit. A gyerekeket időnként úgy megverték, hogy eltört a csontjuk, fejükből ömlött a vér, de orvost sem hívtak. Az adományokat a gyerekek csak addig tarthatják a kezükben, amíg lefényképezik őket, aztán elveszik tőlük. Romlott húsból főznek nekik, penészes kenyeret esznek, pedig támogatás és gazdagság van bőven, csak nem nekik.
A gyerekeket sokszor a családjaikból szakítják ki, néha fenyegetéssel, hogy elveszi tőlük az állam, mert nagyon szegények, és így lesznek árvák. Böjte csinál árvákat belőlük, és gyűjti a pénzt.
A nevelőket az “utcán” szedik össze, őket is kihasználják, és nyomorban élnek. Már régen nem árvákat fogadnak be, hanem szegény családoktól szedik össze a gyerekeket. Vadásznak a gyerekekre, mert félnek, hogy elfogy a gyerek. Mert ha nincs gyerek, nincs pénz, és nincs dicsőség. A gyerekek vannak az alapítványért és nem az alapítvány értük. Mindennek tetejébe kiderült, hogy Böjte elcsábította az egyik munkatársát, akit azért csalt Dévára a ferences szerzetes, hogy a szeretője legyen. A bántalmazó kapcsolatban a nő súlyos lelki sérüléseket szenvedett.
A Böjte-kultusz az Orbán-rendszer egyik alapköve, amiről kiderült, hogy hazugság. Egy embertelen rendszert legitimáltak vele, a „gyermekmentővel”. Böjte Csaba a propagandában a megtestesült kereszténység. Az “árvák megmentőjéről”, a “szent” Böjte Csabáról kiderült, hogy szeretője volt, visszaélt a hírnevével, a kapcsolataival és a pozíciójával a neki alárendeltekkel szemben.”
Most pedig 30 évre ítélték az egyik „nevelőt”, aki fizikailag és szexuálisan bántalmazott gyerekeket. Ezért lehet egyáltalán beszélni róla.
Böjte Csaba, a nagy „szent”, pedig azt gondolja, hogy neki ehhez semmi köze, egy vállrándítással, és annyi szöveggel megúszhatja ezt, hogy „nekünk is van felelősségünk a történtekben”. Nem így van, nem „nekik is van felelősségük”, hanem egyedül és kizárólag neki van felelőssége ezzel kapcsolatban, egyszemélyben ő a felelős, mert az alapítványánál minden fontos döntést ő hozott meg, s mindenről tudott. Az ő tudtával bántalmaztak, szexuálisan kihasználtak, éheztettek, etettek romlott kajával gyerekeket, akiket betanítottak hazudni, amikor a hatóságok ellenőrizni jöttek.
Egy évvel ezelőtt megírt, de a koronatanú visszalépése miatt nem közölt cikkünkben bevezetőként ezt írtuk:
„Nem lehet mindig mindent elintézni azzal, hogy Böjte kezén állítólag 5-6 ezer gyerek megfordult. Nem lehet mindent szőnyeg alá söpörni, mert befogadott gyerekeket. Nem mindegy, hogy azok a gyerekek milyen ellátásban, milyen nevelésben részesülnek, kik gondozzák őket. Nem menti fel az, hogy gyerekeket nevelt, ha nem jól nevelte őket. Nem lehet egy tíz éven át zajló pedofil-ügyet lesöpörni az asztalról azzal, hogy csak az szólalhat meg, aki már befogadott 6 ezer gyereket. Ez bűncselekmény, amiről Böjte tudott, és nem tett ellene semmit, a mai napig sem.”
Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a történtekért Böjte-ügy a Fidesz ügye. Böjte egyszer azt mondta az alapítványnál dolgozók előtt, hogy “mi Orbán szekerét toljuk”. S Böjte tolja is teljes erővel, felhasználva kiszolgáltatott, árva gyerekeket. Orbán pedig tolja őt, ahogy az árvák megmentőjeként szereznek meg sorban erdélyi ingatlanokat, kastélyokat, földeket. Orbán már 2009-ben is Böjte Csabánál karácsonyozott, amiről videó is készült. Itt látható az első rész, és itt látható a második rész. Böjte Csaba „gyerekbiznisze” fideszes vállalkozás, a gyerekbántalmazások mögött pénz, ingatlanok, politikai érdek áll. Ennek áldozata a gyerekek, az árvák, illetve azok, akikből Böjte csinált árvát.
Ez egy közös projekt, közös biznisz és közös hazugság. Böjte alapítványának kurátorai fideszesek, köztük Révész Máriusz és Juharos Róbert. A Böjte-ügy politikai ügy is, a Fidesz ügye, méghozzá a Fidesz pedofil-ügye. Böjte az Orbán-rendszer szimbóluma, az ő hamisságának, képmutatásának lelepleződése megmutatja az egész rendszer romlottságát és hamisságát is. Olyan hatalmas erők állnak Böjte mögött, amelyekkel szemben védtelen egy kiszolgáltatott nevelő, valamennyi alkalmazott. Hatalmas gépezet mozdulhat meg, hogy hiteltelenné tegyék, lejárassák, kétségbe vonják a beszámíthatóságát és a szavahihetőségét. Ezért lehetett tíz éven át gyerekeket ütni, verni, éheztetni, szexuálisan molesztálni, ezért nem mert tenni ellene senki.
Most is csak azért lehet nyíltan írni a nagy „szent” alapítványának visszaéléseiről, egyes árvaházai borzalmairól, Twist Olivér korszakát idéző állapotokról, mert a román bíróság 30 évre ítélte Böjte egyik nevelőjét. Milyen bűnöket kellett elkövetni azért, hogy valakit 30 évre ítéljenek? És nem az elítélt „nevelő” volt az egyetlen. A bántalmazott gyerekek egyetlen szerencséje, hogy az „árvaházak” Romániában működnek és nem Magyarországon, mert Magyarországon soha nem derült volna ki semmi, és soha nem ítéltek volna el senkit Böjte politikai védelme miatt.
Azoknak is szembe kell nézniük a tényekkel, akiket megkötöz a rendszer ideológiája egy “gyermekmentő” hamis bálvánnyal, aki az árvagyerekeket politikai célokra használta fel, miközben ezek a gyerekek elképesztő visszaélések és gondatlanság áldozatai. Pedofília, gyerekverés, lelki bántalmazás, gipszek, törések, romlott étel, utcáról összeszedett, képesítés nélküli, alkoholista “nevelők” terrorja és durvasága, amiről Böjte csodálói semmit nem tudnak. Böjte propagandájával szemben dermesztő a valóság. A 19. századi Anglia dickensi világa tárul fel az erdélyi jótevő intézményében.
Két hamis bálvány. A NER hazugságai.
Nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy Borkai Zsolt, Kaleta Gábor, Szájer József után itt áll előttünk az újabb lebukott, képmutató fideszes botrányhős, aki “gyerekmentőnek” mondja magát, de nem törődik a rábízott gyerekekkel. Eltűrte, hogy tíz éven át egy pedofil fajtalankodjon velük, akik alig látták az állandóan utazó, a dicsfényben úszó és politikai előadásokat tartó szerzetest, aki mindenről tudott, s akit megváltozott szerepében már leginkább a pénz, az utazás, a dicsfény, a magasztalás és a kitüntetések érdekeltek. Legkevésbé a gyerekek.
Déván két háztömbben nevelik a gyerekeket, melyekben 10-10 kétszobás lakás van. Hivatalosan 5-6 gyereknél több nem lehetett volna egyik lakásban sem, de a koronatanú is 10 fiút nevelt egy lakásban. Volt egy tényleges lakólista, amely nem egyezett a valósággal. Ha jött a román ellenőrzés, a gyerekek be voltak tanítva, és mindenki abba a lakásba ment, ahol elvileg be volt jegyezve. Akiket pedig nem regisztráltak, azok az utcán kóboroltak addig, amíg az ellenőrzés véget nem ért. A gyerekek tudtak mindent és profi módon játszották ki az ellenőrzést. Mint a horrorfilmekben.
Az utcáról szedtek össze olyan „nevelőket”, akik a saját gyerekeikről is képtelenek voltak gondoskodni, ezért kerültek Dévára. Böjte már régóta nem árvákat gondoz, hanem családoktól kunyerálják el a gyerekeket, hogy náluk jobb helyen lesznek. Az alapítvány „nevelői” azonban maguk is csonka-bonka, ágról szakadt emberek, nem egyszer alkoholisták, mindenféle tapasztalat, végzettség és képzettség, komoly alkalmassági vizsgálat nélkül. A „nevelők” maguk is nevelésre és ellátásra szorulnak. Így kerülhetett be nem egy pedofil, akik szabadon garázdálkodhattak Böjte tudtával.
Böjte végigturnézza a világot, hatalmas összegeket adományoznak az emberek az árváknak, óriási ingatlanvagyonra tett szert, a magyar állam is rendszeresen milliókkal támogatja őket, de Böjte nem fizet szakembereket, hanem hátrányos helyzetű embereket szed össze, akiknek nem kell fizetni, mert maguk is örülnek, hogy fedelet kapnak a fejük fölé. Ezért ezek a kiszolgáltatott emberek mindent eltűrnek, mélyszegénységben és nyomorban élnek, kizsákmányolják őket. Ugyanakkor olyanokra vannak bízva a gyerekek, akik szintén gondozásra szorulnak, ami elfogadhatatlan.
Ezen kívül önkénteseket alkalmaz, akik jönnek-mennek. Csak fizetni ne kelljen. A nevelőkre és a gyerekekre fordítják a legkevesebbet, annál többet másra. Így írnak az érintettek a Facebookon:
Sokan közülük súlyos alkoholproblémákkal küzdenek, egyesek állandóan lapos üveget hordanak a zsebükben, és a gyerekek ezt mind tudják. Volt, aki a tartalékaiból élt, illetve ingyen lakott és étkezett az alapítvány konyháján. Elvileg egy gyorstalpalót a nevelőknek el kellene végezniük, egy hétvége alatt le kellene vizsgázni. De azt nem lehet tudni, ki végzett el bármit. Szakember egy szál se. Egyes “nevelőszülők” úgy beszéltek a gyerekekkel, mint a kocsmában, voltak, akik a nagyobb lányokat simán lekurvázták.
Fakanál, verés, bezárás a szekrénybe, csonttörések
Már az is visszaélés a kiszolgáltatott gyerekek helyzetével, hogy Böjte bokszoltatta őket, ha akartak bokszolni, ha nem. Ezekből a szerencsétlen gyerekekből akartak bokszolókat csinálni és pénzt keresni velük. De ez semmi ahhoz képest, hogy tíz éven át zaklattak szexuálisan gyerekeket, és nemcsak az tette, akit most 30 évre elítéltek. Mindenki tud a rosszul hallható hangfelvételekről, ahol egy másik „nevelő” is elismeri a pedofíliát, a gyerekek szexuális zaklatását. De szó van itt ugyanazokban a Facebookra kiszivárgott információkban lányok ellen elkövetett visszaélésekről is, maga Böjte és egy másik szerzetes is azok között van, akiket ilyesmivel vádolnak azok, akik megfordultak a csoda árvaházak környékén.
Mit szólnak vajon a nagy pedofilozó fideszes hívek az ilyen Facebookos vallomásokról:
Itt vajon kiről beszélnek a szemtanúk:
A napi háromszori étkezés egy külön épületben történik, ahova két turnusban mennek a gyerekek és a nevelők. Az étkezdében folyamatos az üvöltés, a gyerekekkel így beszélnek. Az egyik nevelőnő nevelési módszere az volt, hogy fakanállal verte a gyerekeket és büntetésből bezárta őket a sötét szekrénybe. A legkisebb Dávidka román édesanyja Angliában dolgozott, ahonnan emailt írt, hogy durván verik a gyerekét, valóban olyan rossz gyerek-e az ő kisfia?
Jelezték Böjtének, hogy az asszony veri a gyerekeket, mire beszéltek vele, de sok minden nem változott: egy nap úgy rácsapta az egyik gyerek kezére az ajtót, hogy eltört a keze és gipszbe kellett helyezni. Az alapítványban az ilyen ügyeket mindig elsimítják, a verekedős nevelőnőről megjelent egy propagandacikk az alapítvány újságjában “Az Isten is nevelőnek teremtette” címmel. Egy állandóan konyakot fogyasztó alkoholista nevelő, aki bokszoló volt régen, s az ő fia is bokszedző a “Szent Ferenc Boksz Akadémián”.
Ez az akadémia képzi magyar állami pénzből Böjte árváit, hogy világhírű bokszolók legyenek és sok pénzt keressenek. Böjte Csaba erről nyilatkozta a Transindexnek adott interjújában azt, hogy “150 gyereket küldünk boxedzésre. Azért teszem, mert az élet ilyen. Küzdeni kell. A ringben nincs fejlesztő pedagógus meg pszichológus, ott te vagy a két öklöddel. Vagy megvéded magad, vagy kiütnek.” Pedagógus és pszichológus a ringen kívül sincs Déván. Vannak, akik nem is bokszolók, de a veréshez hozzászokhattak.
Az alkoholista bokszoló nevelő 2018 augusztusában az ebédlőben a mosogatónál úgy beverte az egyik gyerek fejét, hogy ömlött belőle a vér. Egy másik gyerek lépett közbe, a többi nevelő nem mert közbeszólni. Aki a másik gyerek segítségére sietett, annak a nevelő eltörte a kezét, ő is gipszbe került. Ezeket az ügyeket soha nem jelentik, a “nevelőt” nem vonják felelősségre, nem rúgják ki, Böjte általában azokra haragszik, akik jelentik az ilyen problémás ügyeket. A vérző gyerekhez még orvost sem hívtak.
Itt olvasható egy Facebookos beszélgetés részlete, ahol az alapítvány egyes nevelői számolnak be a történetről:
A propagandában megjelenő nagy keresztény idillel szemben a valóság az, hogy egy-két pofon mindennapos volt. Teljesen bevett szokás, hogy verik a gyerekeket, de Böjte nem tesz semmit. Hallani sem akar róla. A gyerekek nem szakemberek által vezetett, ellenőrzött, szeretetközösségbe kerülnek, hanem mostohák és mostohakörülmények közé, mint a legborzasztóbb árvaházakról szóló filmekben. Eközben Böjte egyes időszakokban hónapokat töltött Amerikában, gyűjtötte a pénzt, politikai gyűléseken szónokolt antiszemita szélsőjobboldali magyarországi politikusokkal.
A gyerekek és a nevelők bedolgoznak a konyhán, mint a katonaságnál. Beosztják őket “önkéntes” konyhai munkára: mosogatni, zöldséget pucolni. Az egyik nevelő egy ilyen alkalommal látott bele abba, hogyan és miből készül az étel. A szakács elővett a hűtőládából egy többszörösen kiolvasztott, véres lében úszó, mocskos és büdös romlott húst. A lében bogarak voltak és döglött légy úszott. A krumpli fekete volt, rohadt, miután lehámozták. Ezekből akart a szakács vasárnapi pörköltet főzni. A szakács azt mondta, ha a krumplit összetörik pürének, nem látszik, hogy rohadt.
A nevelő azt mondta, hogy ebből nem főzhet, mire a szakács közölte, hogy ne avatkozzon bele, ez nem az ő dolga. A nevelő lefényképezte az alapanyagot, és közölte, hogy feljelentést tesz. Erre a szakács keresett és elővett egy másik alapanyagot, és mást főztek. A nevelő szerint a raktárban mindig lejárt szavatosságú savanyú tejet adtak. Mindennek lejárt a szavatossága. A kenyeret dobozban tárolták, gyakran zöld színű, penészes kenyeret adtak a gyerekeknek. Volt, hogy a vacsora egy főtt tojás volt penészes kenyérrel, és el kellett osztani egy darab paradicsomot. Miközben Böjte óriási adományokat söpört be, az Orbán-rendszer támogatta és hatalmas ingatlanvagyont halmoztak fel. Orbánék az alapítványt használták, hogy megszerezzenek erdélyi ingatlanokat.
Itt látható a megpucolt rohadt krumpli (balra), a jobb oldali képen pedig a hűtőláda látható, a kukás zsákokban a hús, alatta a véres lé, amiben az egész úszik. Ebből eteti Böjte Csaba az árvákat. Nem azért, mert ennyire szegények. Rengeteg az adomány, tömi őket az Orbán-rezsim is pénzzel. Ennyire érdekli Böjtét, ennyire nem szakszerű minden, és ennyire fontosak a gyerekek:
Balra a rohadt krumpli, jobbra a hűtőláda, a kukás zsákokban van a hús, alatta a véres lé, amiben áll a hús
Miközben Böjte az alapítvány pénzén rendszeresen jár nemcsak Magyarországra, hanem bejárja a világot, Ausztráliától Amerikáig. Minden adományt betesznek a raktárba, és akkor adják ki, amikor lejárt a szavatossága. Nyilván azért, hogy először az fogyjon el. Így volt ez a csokikkal is. Amikor lementek csokiosztásra, a raktáros azt mondta, hogy ne válogassanak, úgysem találnak olyat, ami nincs lejárva. Másfél-két éve lejárt csokikat és gumicukrokat adtak a gyerekeknek, miközben az alapítványba dől a pénz és az adomány.
Addig lehet a gyerek kezében a csoki, amíg lefotózzák, aztán elveszik tőle
A gyerekekkel úgy bánnak, mint a legrosszabb árvaházban. Adományozók is megdöbbentek, amikor csokoládét, ruhát, kolbászt vittek a gyerekeknek, akik boldogan vették kézbe azokat, de miután elkészültek a fényképek, amiket propagandacélokra használnak, mindent elvettek tőlük. Semmit nem tarthattak meg, ment a központi raktárba. A márkás ruhákat állítólag kiválogatják egyesek, azok soha nem jutnak el az árvagyerekekhez, a csokiból akkor kapnak, amikor lejárt a szavatossági ideje. Itt vannak az erről szóló bejegyzések a Facebookról, melyeket egymásnak írtak az emberek.
Döbbenet olvasni a fenti sorokat, hogy a gyerekek jótevőjéről, az árvák megmentőjéről szóló szirupos történetekkel szemben a valóság az, hogy a gyerekek könyörögnek a vendégeknek, hogy vigyék el őket onnan. Sírva könyörögnek, amikor kedves, jószívű, intelligens embereket látnak, mert Déván olyanokkal nemigen találkoznak. Csak ha elvétve jön rövid időre egy értelmes önkéntes. Azért érthetetlen mindez, mert ha a fele igaz lenne annak, amit Böjte ájtatoskodva előad, akkor akár szeretet is lehetne az otthonokban és az adományokból jól is élhetnének.
Egyszer egy házvezetői gyűlésen hangzott el, hogy Böjte 30-40 millió forintot tesz le havonta készpénzben, amit innen-onnan összeszed. Hogyan számol el a készpénzes adományokkal? Hova lesz a pénz? Miért nem látszik ez az ellátásban? Miért nem kapják meg a gyerekek, amit az adományozók odavisznek nekik? Miért veszik el tőlük? Mi lesz az adományok sorsa? Hiszen azok jelentős része nem jut el a gyerekekhez, ami eljut, az is csak akkor, miután már romlott vagy lejárt a szavatossága, és ki kell dobni a raktárból. Azt adják oda a gyerekeknek.
Böjte állandóan úton van. Ha eltöltött egyszerre két-három napot Déván, akkor az már csoda. A házvezetők és a gazdasági vezető fogta össze az alapítvány munkáját. Aki szólt bármiért, őt szidták le. Böjtéhez eljutottak a hírek, de zavarták, mert nem volt ideje foglalkozni velük. Őt csak a politikai kapcsolatok, a csillogás, a marketing és a propaganda érdekelte. Ha valaki panaszkodott arra, hogy bárki bántja, annak azt mondta, hogy “aki szent, az szentté teszi a környezetét”. Mindig a bántalmazót védte, az áldozatot hibáztatta. Mindig mindent szőnyeg alá söpörtek.
Amikor egy új nevelő megérkezett Dévára, későbbi munkatársai jóindulatúan azt tanácsolták neki, hogy “csak soha ne panaszkodj Böjtének, akkor semmi bajod nem lesz, mert a rossz dolgokat nem viseli el”. Azokra haragszik, akik a rossz dolgokat elé hozzák. Mindig pózolni kellett, ahogy beállított volt minden fénykép. Böjte kattintott valamit a Facebookra, s már ott sem volt. A legkisebb gyereket a nyakába vette, lefotózták, a gyereket letette, és már ment is tovább. Soha nem látták, hogy gyerekekkel játszott volna Déván. Ezt csak kamerának tette. A gyerek csak eszköz.
Mindenki megbukott az érettségin, sokan alig végzik el az általános iskolát
El lehet képzelni, milyen a morál a nevelők között, milyen felkészültek és motiváltak, hogy embert faragjanak a kiszolgáltatott és rájuk bízott árva gyerekekből. Hazugság, hogy csupa hálás és elégedett gyerek van, mert azok közül, akik ott nőnek fel, sokan rémtörténeteket mesélnek. A gyerekek 90 százaléka éppenhogy elvégzi az általános iskolát, közülük sokan mennek vissza az utcára, ahonnan jöttek. Drogoznak, bűnöznek. Böjte ezt ki is prédikálta. Ahogy azt is, hogy minden gyerekük megbukott az érettségin. Egy-két gyerek tanult tovább a 6 ezerből.
Pedig ezek ambíciózus gyerekek, de nincsen, aki foglalkozzon velük. Nem a tanulást segítik, hanem bokszoltatják őket. Hatalmas tévedés az is, hogy Böjte az árva gyerekeket fogadja be, vagy akit a szülei beadnak hozzá. Ma már a gyerekeket úgy szedik össze, hogy ne ürüljenek ki az alapítvány otthonai. Elmennek szegény családokhoz, és onnan hozzák el őket. Voltak olyan szülők, akik nem is akarták odaadni a gyereküket, de azt mondták nekik, hogy rosszak a körülmények a gyerekeknek. Nem a családok kopogtatnak be, és nem az utcáról szedik össze őket, hanem vadásznak rájuk.
Ha nincs gyerek, nincs pénz, nincs adomány, nincs dicsőség. Egy megbeszélésen mondta is Böjte, hogy “menni kéne új gyerekekért, mert elfogynak a gyerekek Déván”. Nagyon fogynak a gyerekek, mert egyrészt felnőnek, másrészt elmenekülnek a bántalmazások miatt. A gyerekek egy része nem lenne “árva”, ha el nem vennék őket a családjuktól. A gyerekek többsége román cigánygyerek, de a fotókra a szőke magyar gyerekek kerülnek, hogy az emberek adakozzanak, és mindenki azt higgye, hogy Böjte magyar árvákat gondoz. Velük lehet sok pénzt keresni. Főleg a szőke kislányokkal.
Amikor bekerülnek, még magyarul sem tudnak, később rájuk ragad a magyar, mert tiltják nekik, hogy a román anyanyelvükön beszéljenek, akár egymással is. Ezért egy idő után minden gyerek kétnyelvű lesz. Miközben a magyarok háborognak a magyar nyelvhasználatért, a román gyerekeknek megtiltják, hogy románul beszéljenek. Meg kell tanulniuk magyarul. A nevelők is terheltek, akik nem pedagógusként bánnak a gyerekekkel. Egy birtokunkban levő hangfelvételen az egyik “nevelőt” halljuk, ahogy sikít is ordít az egyik Böjte-árvával, hogy “térdelj le, te szar, te rohadék, pusztulj meg!”
Íme, egy „nevelő” a boldog dévai árvaházból, ahogy a gyerekekkel kommunikál. A felvételen egy nagyobb gyerek kommentálja románul, hogy ő ezt már nem bírja, ő innen el akar menni:
A Böjte gyerek-rezervátumban a „nevelő” szót idézőjelbe kell tenni. Azokról az innen-onnan összeszedett, képzetlen nyomorgókról van szó, akiknek egy része alkoholista is. Az egyik nevelőnek, egy egykori prostituáltnak, például 6-8 gyereke volt. A sajátjairól sem tudott gondoskodni, ilyenekre bíztak más gyerekeket, akiket kiszakítottak a családjukból, és így lettek „árvák”. Az ilyen nevelőkkel azt csinál Böjte, amit akar, mert ezek a szerencsétlen „nevelők” is teljesen kiszolgáltatottak neki. Nem tudnak hova menni, kénytelenek eltűrni, hogy Böjte is üvöltözik velük, dührohamai vannak.
A Böjte gyerek-rezervátumban a “nevelő” szót idézőjelbe kell tenni. Azokról az innen-onnen összeszedett, képzetlen nyomorgókról van szó, akiknek egy része alkoholista is. Az egyik nevelőnek, egy egykori prostituáltnak, például 6-8 gyereke volt. A sajátjairól sem tudott gondoskodni, ilyenekre bíztak más gyerekeket, akiket kiszakítottak a családjukból, és így lettek “árvák”. Az ilyen nevelőkkel azt csinál Böjte, amit akar, mert ezek a szerencsétlen “nevelők” is teljesen kiszolgáltatottak neki. Nem tudnak hova menni, kénytelenek eltűrni, hogy Böjte is üvöltözik velük, dührohamai vannak.
“Az én bűnöm a pedofília, nem is tagadom, de a gyerek is akarta”
Az egyik nevelő, “R”, tíz éve dolgozott már nevelőként az alapítványnál, s nevelte Böjte “árváit”, amikor a dévai visszaélésekről elkezdett élő videókat készíteni. Elkezdte leleplezni az alapítvány visszaéléseit. “R.” is befogadott ember volt, még érettségije sem volt, így volt nevelő. Neki kellett volna segíteni a tanulásban is a gyerekeknek. Délelőtt nem ivott, de délutánra megtelt a terasza sörösdobozokkal. Az alapítvány egyik ismert alkoholistája volt. Amikor megjelentek a videói, a híre eljutott Böjte Csabához is.
Az egyik nevelő és “R” éppen Messengeren beszéltek egymással, amikor “R” ajtaján kopogtattak. Mindketten tudták, hogy a videók miatt jönnek, hogy szedje le. A beszélgetés ezzel félbeszakadt, de “R” nem nyomta ki a Messengert, ezért a nevelő akaratlanul is fültanúja lett a beszélgetésnek. Amit hallott, attól földbe gyökerezett a lába, elővette a másik telefonját és felvette a beszélgetést. Egy tíz éve tartó pedofil-ügy legmocskosabb részletei hangzottak el, amelyeket “R” nem is tagadott. Tudomásunk szerint ez nem azonos azzal az emberrel, akit most 30 évre elítéltek.
“R” két vendége az alapítványnál nőtt fel, már felnőttek voltak, de még ott laktak. Arról szólt a beszélgetés, hogy “R” melyik gyerekekkel fajtalankodott, és a beszélgetésben elhangzott 4-5 gyerek neve. Az általa elkövetett pedofil ügyekkel akarták rábírni, hogy levegye az alapítvány visszaéléseiről és működéséről szóló leleplező videóit. Az nem derült ki, hogy a “vendégeit” Böjte Csaba küldte, vagy maguktól jöttek, de az “R” által elkövetett pedofil bűncselekményeket arra akarták felhasználni, hogy “R” tüntesse el az alapítvány működéséről szóló leleplező videóit. Ezzel zsarolták meg.
A beszélgetés során “R” bevallotta, mit csinált, nem is tagadta az elkövetett pedofíliát. A vita arról zajlott, hogy ki kezdeményezte. Szó esett olyan gyerekről, akivel “R” orális szexet kezdeményezett, de az nemet mondott. Másokkal kapcsolatban “R” azzal védekezett, hogy azok beleegyeztek, s azt is mondta, hogy “a gyerek is akarta”, a “gyerek is benne volt”, ezért ő nem felelős.
A kép jobboldalon “R”, a pedofil “nevelő”
Mindez azt jelenti, hogy ezek szerint tudtak az alapítványnál arról, hogy “R” pedofil, és tíz éve szexuálisan bántalmazza a rábízott gyerekeket. Csak akkor szóltak neki, amikor “R” le akarta leplezni az alapítvány működését. Zsarolásra használták fel a pedofíliáról szóló információt, hogy magukat védjék. Ha “R” nem készíti azokat a videóit, amelyeket nagyon hamar több ezren megnéztek, nem is tette volna szóvá senki, mit csinál a gyerekekkel. Miután levette a videóit, semmi bántódása nem lett az elkövetett bűncselekmények miatt.
A két felnőtt tanúnak a rendőrséghez kellett volna fordulnia. De ha ők nem, akkor az alapítvány vezetőinek. A fültanú nevelő jelentette az esetet a dévai házvezetőnőnek és Böjte Csabának is. Ők is megkapták a felvételt. Az alapítvány vezetői azonban lerázták, Júdásról küldözgettek irományokat neki, árulónak nevezték. Azt állították, hogy ezzel bemocskolja a gyerekeket. Böjte Csaba minden alkalommal lerendezte azzal, hogy hagyja békén ezzel, majd ő elintézi ezt az ügyet. Soha nem tettek feljelentést, “R” magától mondott fel, és magától távozott tíz év pedofília után büntetlenül.
Belső vizsgálat sem indult, a gyerekeket nem hallgatták meg. Pszichológus sem beszélt egyik gyerekkel sem. Így nyer azonban értelmet a Transindex újságírójának kérdése, miután Böjte Csaba azt mondta, hogy a boksz mindenre megtanítja az ő árváit: “De mi van azokkal, akik nem tudnak szabadulni a problémáktól? Például akit esetleg szexuálisan bántalmaztak…” Böjte erre ezt válaszolta: “Akkor a társadalom előbb-utóbb keresztül lép rajtuk és leírják őket. Fonnyadt alma. Abból pálinkát főznek. De a te életed a te kezedben van, és te kell küzdj. Az a jó, ha az ember megtanul a saját lábán járni.” Fonnyadt alma, aki nem tud túllépni azon, hogy szexuálisan bántalmazták. Csakhogy ezeket a gyerekeket Böjte árvaházaiban bántalmazták.
Ez a Böjte-féle embermentés, keresztényi szeretet, hogy azok a gyerekek, akiket az ő felelőtlenségük, gondatlanságuk miatt egy képzetlen pedofil “nevelő” szexuálisan bántalmaz, azok “küzdjenek”. Azok tanuljanak meg a saját lábukon járni. A felvételeken a pedofil ugyanezt mondta, hogy felnőnek, és lépjenek túl rajta. Böjte szerint, aki erre nem képes, azt leírja a társadalom, keresztül lépnek rajta. Az első, aki keresztül lépett rajtuk, az éppen a “jótevőjük”, Böjte Csaba, az árvák megmentője volt. Állítólag a szexkereskedelem elől mentette meg őket, aztán az ő oltalmában lettek pedofil áldozatai.
Ezt hogyan hozza összhangba Böjte az új magyar pedofiltörvénnyel, amelyet az ő pártja, a Fidesz-KDNP hozott? De a pedofília Romániában is bűncselekmény. Most hoztak új törvényt, hogy aki tudomást szerez a pedofíliáról, köteles jelenteni. Böjte azóta sem jelentette a pedofil szexuális bántalmazásokat. Még a 30 évre ítélt nevelő ügyében sem ő tett feljelentést, legalábbis ez derül ki az iratokból. Egyes tanúk szerint a dévai pedofil ügyében sem intézkedett, és még más árvaházaikban is tudnak hasonló esetekről.
Végezetül nem maradhat ki az ügyből a katolikus egyház, amelynek szerzetese Böjte Csaba. Ezek a gyerekek egy katolikus pap és egyházi jellegű intézmény áldozatai. Böjte alapítványának és a katolikus egyháznak is jelentős anyagi kártérítést kell fizetnie az áldozatoknak. Eleget járt Böjte Amerikában, hogy tudja, millió dolláros kártérítések járnak olyanoknak, akikkel ez megtörtént.
A lét a tét
Ebben az írásban nem ismertetjük Böjte Csaba érzelmileg bántalmazó szexuális kapcsolatát a szeretőjével, aki a dévai árvaház egyik nevelője volt, mert az áldozat nem járult hozzá. Birtokunkban vannak a ferences szerzetessel folytatott levélváltások, megrázó telefonbeszélgetések hangfelvételei. Ha az érintett véleménye megváltozik, és megadja az engedélyt a közlésre, bemutatjuk a Fidesz keresztény idolját, a NER bálványát, a tiszta és szent Böjte Csabát, az „árvák megmentőjét”.
Ez az Orbán-rendszer idoljának morális összeomlása, az Orbán-rendszer egész hazugságának egyik legékesebb bizonyítéka. Böjte Csaba erkölcsi hitelvesztése után a hamis kereszténységnek nem marad példaképe, felmutatható bálványa. Az árvák megmentőjének nevezett Böjte Csaba kultuszának leomlása még ennél is súlyosabb károkat jelent: Orbán erdélyi mítosza, amit a magyaroknak mutat, megsemmisül. A valóság viszont, s vele együtt Böjte Csaba is nyer, mert nem kell tovább hazudni, és egy hamis képet fenntartani. A gyerekek pedig szakemberek kezébe kerülhetnek végre.
A NER a legnagyobb vesztes, mégpedig az egyszerű emberek felismerése által, hogy hazudnak reggel, délben és este, minden csatornán. Mindenük hamis és hazug. Így fog egyszer lelepleződni és összeomlani az egész hazug és hamis, szennyes és mocskos Orbán-rendszer. A bálványuk már leomlott. Eljön az ő idejük is. Ez a botrány nemcsak Böjte botránya, hanem az övék is.
