A kárpátaljai magyar hadifoglyok átadása mérföldkő az Ukrajna elleni orosz háború történetében. Ez nem az orosz ortodox egyház gesztusa. A kárpátaljai magyar származású katonák Budapestre szállítása jelképes akció, de több is annál: nyílt provokáció és hadüzenet egyben. Azt jelenti, hogy Oroszország átadta Kárpátalját Orbánnak, ő pedig elfogadta. Ez az első lépés, hogy Oroszország konkrétan bevon egy másik államot Ukrajna feldarabolásába. Aki ezt elfogadja, aki igent mond Ukrajna feldarabolására, és részt vállal abban, az Ukrajnával szemben háborús fél.
Nem tudjuk, hogy a magyar hadsereg mikor lépi át az ukrán határt, de a háborúba való belépés időpontja ez lesz, amikor a kárpátaljai magyar katonák kikerültek Ukrajna és az ukrán hadsereg fennhatósága alól. Ha a kárpátaljai magyar katonák nem mennek vissza Ukrajnába, és nem jelentkeznek a saját hadseregükben, ha megtagadják a hazájukat, Magyarország pedig ebben támogatja őket, védelmet nyújt nekik ezzel szemben, akkor ezek a katonák hazaárulók és dezertőrök, Magyarország pedig ellenség. Magyarország ezzel belépett az Ukrajna elleni háborúba az oroszok oldalán.
Ez azt jelenti, hogy a Magyarországra hozott kárpátaljai hadifoglyok nem ismerik el hazájuknak Ukrajnát, saját maguk és Kárpátalja fölött a magyar fennhatóságot ismerik el. Az oroszok „gesztusa” ezt jelenti, ezt üzeni, hogy ezek a katonák nem ukránok, Kárpátalja nem ukrán föld. Ezeket a katonákat „kényszerítették”, hogy Ukrajna hadseregében harcoljanak, ami nem a hazájuk. Azzal, hogy Orbán Ukrajna tudta, beleegyezése nélkül, Ukrajnát megkerülve „szabadította” ki a kárpátaljai hadifoglyokat, azzal azt nyilvánította ki, hogy nem ismeri el Ukrajna fennhatóságát Kárpátalja fölött.
Az oroszok már 2008-ban meg akartak állapodni Ukrajna feldarabolásáról a lengyelekkel. Putyin az akkori híradások szerint ajánlatot tett erre a magyaroknak és a románoknak is. A magyarok erre mindig nyitottak voltak, de most a „magyar” hadifoglyok kiadásával konkrét lépés történt, ami arra utal, hogy Oroszország és Magyarország között megállapodás született Kárpátaljáról. Orbán pedig már mint saját magyarjait szabadította ki a kárpátaljaiakat az orosz hadifogságból. Az oroszok ezzel kinyilvánították, hogy a kárpátaljaiak Orbánéi, Kárpátalja Orbáné, Magyarország része.
*
Ukrajna bekérette a magyar nagykövetet. Magyarország úgy állítja be, ahogy várni lehetett: egyházi segítséggel az ukrán hadsereg magyar származású katonáit, vagyis „magyarokat” mentett meg, az ukránoknak pedig ezért hálásnak kellene lenniük. Az ukránok nyilván nem hálásak, hanem pontosan látják az akcióban levő üzenetet és az orosz-magyar összejátszást. Azt is értik, hogy ez mit jelent. A háttérben nyilván súlyos egyeztetések és viták zajlanak, hogy az uniós tag és NATO-tag Magyarország „barátságtalan gesztusát”, bújtatott területi igényét, hogyan kommunikálják.
Emögött orosz-magyar megállapodás állhat Kárpátaljáról. Ez az akció biztosan elvezet a magyar hadsereg bevonálásához Kárpátaljára, ami Orbán terve és álma. Az is biztosra vehető, hogy erről az akcióról a legfelsőbb szinten egyeztek meg orosz és magyar oldalon, amellyel a „kocka el van vetve”. Putyin nekiadta Kárpátalját Orbánnak, és ő elfogadta. Minden a mostani ukrán ellentámadás sikerén múlik. Ha az ukránok nem tudják kiverni most az oroszokat, akkor nem biztos a győzelmük.
Orbán erre számít: az orosz ellenállásra, hogy beásták magukat, a gyors siker elmaradásában, a nyugati segítség és türelem kimerülésében, esetleg egy tűzszünetben, ami Ukrajna megsemmisülését jelentené, ahogy David Pressman amerikai nagykövet a Magyarországon tartózkodó amerikai katonáknak mondta: „Ha Ukrajna hagy fel a harccal, azzal Ukrajnának lesz vége.” Ebben bízik Orbán, s akkor idő kérdése, hogy az oroszok bekebelezzék és feldarabolják Ukrajnát. Létrehozzák „Új-Oroszországot”, s akik melléjük állnak, azoknak visszaadják az egykori területeiket Ukrajnából.
A kijátszott „magyar kártya” egy átfogóbb orosz terv része lehet. Ennek lényege, hogy Ukrajna megtámadásának felelősségét szétosztanák azok között az országok között, amelyeknek szintén ígér ukrán területeket az orosz állam. Ezzel legitimálva azt is, hogy Ukrajna egy mesterséges képződmény, nem létező állam, nem létező nép, nem létező nemzet, hanem egy része orosz, a többi pedig a magyaroké, a lengyeleké és a románoké. Ehhez egyelőre egyetlen partner látszik, az orosz illiberális keresztényfasizmus híve, Orbán, aki ugyanúgy beszél Ukrajnáról, mint Putyin: a „senki földje”.
*
Erre utal az is, amit Adam Michnik, a lengyel Gazeta Wyborcza főszerkesztője mondott a Project Syndicate-nek adott interjújában, amelyben nyíltan beszélt arról, hogy ha az oroszok terve sikerülne, és Ukrajnát megszüntetnék, akkor Orbán az oroszoktól megszerezné magának Kárpátalját, konkrétan megnevezte Ungvárt (Uzshorod), ami Kárpátalja „fővárosa”, legnagyobb települése. Michnik azt mondta, hogy „Orbán a történelmi mítoszteremtés újabb áldozata. Vissza akarja szerezni azt, amit Magyarország elveszített a trianoni békeszerződésben, az I. világháború végén.”
Michnik szerint, ha Ukrajnát felszámolnák, Orbánnak Ungváron lenne a szeme. Orbán ezért „a semlegesség felé manőverezett a háború elején”, ami csak látszat semlegesség, valójában Ukrajna támogatásának megtagadása, ami Orbán „szégyentelenségének undorító megnyilvánulása volt”. Michnik szerint Orbán megalomániája szakadékba vezeti Magyarországot, mégis egy Trianon által traumatizált nemzet támogatja ebben. Azzal, hogy a magyarok nem gyógyultak ki a Trianon-betegségből, nem dolgozták fel azt, megismétlik azt a katasztrófát, amibe Horthy vitte az országot.
Michnik nem feledkezik meg arról, hogy a lengyelek is érintettek az orosz tervben, s erről azt mondta: félt, hogy Lengyelországban is megtörténhet valami hasonló, egyesek a második világháború után elveszett Lviv- és más területek visszaszerzésében reménykedhetnek. Ez eddig nem történt meg, Michnik szerint talán azért, mert ugyanez a logika Szczecin, Opole és Wrocław visszaadását is diktálná Németországnak. A románok korábban határozottan visszautasították, hogy területi követeléseik lennének Ukrajnával szemben, amikor a magyarok még napokig beszédesen hallgattak.
Az interjúban a riporter felvetette, hogy „leginkább Orbán azon felvetése döbbent meg, hogy az európai határok mozgathatóvá váltak, mintha újra lehetne rajzolni Európa térképét”. Pontosan erről van szó. Orbán Kárpátalját az első lépésnek tekinti, és az orosz háború nyomán a határok újrarajzolását reméli. S ha Orország közelebb jön, Magyarország pedig a szövetségese, akkor az a trianoni határokat megváltoztathatja. Michnik szerint ezt senki nem támogatja, ezt csak Orbán képzeli, és ebben ügyeskedik a Balkánon is, hogy a határok mozgathatóak legyenek.
Orbán tervei azonban nyilvánvalóak. Kárpátalját akarja most, utána Erdélyt és a Felvidéket, a szerbekkel megegyezik a Vajdaságról. Felgyújtja és elpusztítja ez az ember Magyarországot. Mellesleg mondjuk: a területi követelés, a hódítás, a fegyverkezés eggyel több jellemző a klasszikus fasiszta állam jellemzőiből. Beleborzongunk a gondolatba, mi következhet még.
Ki hitte volna ezt 2010-ben, amikor mi már Orbán fasiszta államáról beszéltünk?
